A társas összehasonlítás pszichológiája

Az ember társas lény. Kapcsolataink, közösségi élményeink, másokhoz való viszonyrendszereink jelentős hatással vannak arra, hogyan is látjuk önmagunkat, és miként alakítjuk ki az identitásunkat. E folyamat egyik alappillére a társas összehasonlítás – az a pszichológiai mechanizmus, amely során másokhoz viszonyítva értékeljük saját képességeinket, sikereinket, megjelenésünket vagy éppen erkölcsi értékeinket. De vajon miért hasonlítgatjuk folyton másokhoz magunkat? Tudjuk az előnyünkre fordítani ezt a működésmódot?

Bár sokszor negatív felhanggal beszélünk az összehasonlítgatásról, léteznek pozitív hozadékai is ennek a működésmódnak.

A társas összehasonlítás nem csupán az önértékelésünket befolyásolja, motivációs tényezőként is szolgálhat.

Ösztönözhet minket a megújulásra vagy épp a fejlődésre. Előfordulhat, hogy megismerünk valakit, aki jobban teljesít nálunk egy adott területen, ez pedig arra sarkall minket, hogy mi is jobbá váljunk.

Cikkünkből kiderül:

1. Miért hasonlítgatjuk magunkat másokhoz?
2. Milyen formában történik mindez?
3. Előnyünkre fordíthatjuk az összehasonlítgatást?

Az emberi természetünk része, hogy másokhoz viszonyítva értékeljük önmagunkat: ez a folyamat segíthet megérteni, hol állunk a társadalmi hierarchiában, hogyan teljesítünk különböző területeken, kik is vagyunk mi tulajdonképpen. A társas összehasonlítás tehát szükségszerűen része az emberi gondolkodásnak.

Leon Festinger szociálpszichológus 1954-ben alkotta meg a társas összehasonlítás elméletét, amely szerint az emberekben erős belső késztetés van jelen arra vonatkozóan, hogy saját attitűdjeiket, véleményeiket és képességeiket értékeljék – ezt pedig gyakran másokhoz viszonyítva teszik.

Miért lehet hasznos?

Ez a mechanizmus segíthet az önértékelésünk kialakításában, hiszen másokhoz hasonlítva jobban megérthetjük hol is helyezkedünk el egy adott skálán – mennyire vagyunk tehetségesek, intelligensek vagy épp sikeresek. De mások megfigyeléséből, példáiból akár inspirációt is meríthetünk vagy általuk vezérelve új célokat állíthatunk fel. A társas összehasonlítás révén ráadásul azt is megtudhatjuk, mi számít „elfogadottnak” vagy épp „szokványosnak” egy adott közegben, ezáltal a társas normák megértésében is nagy szerepet játszhat.

Mindezek az összehasonlítások persze nagyrészt tudattalanul történnek.

Sokszor észre sem vesszük, hogy másokhoz mérjük magunkat

– a közösségi média felületein keresztül, a munkahelyünkön, a baráti társaságunkban vagy épp a sarki kisboltban a sorban állva.

A társas összehasonlítás formái

A társas összehasonlítás irányulhat felfelé és lefelé, de beszélhetünk horizontális, valós és torzított összehasonlításról is.

Felfelé irányuló összehasonlítás

Ez a fajta dinamika akkor történik, amikor olyan emberekkel hasonlítjuk össze magunkat, akiket valamiben jobbnak látunk magunknál. Habár ez inspiráló lehet, de könnyen alá is áshatja az önbizalmunkat. A felfelé irányuló összehasonlítás gyakran vezethet elégedetlenséghez, különösen olyan esetekben, ha az összehasonlítás tárgya irreális vagy elérhetetlen számunkra.

Lefelé irányuló összehasonlítás

A felfelé irányuló összehasonlítással ellentétben ilyenkor olyanokkal vetjük össze magunkat, akik nálunk kevésbé sikeresek. Ez növelheti az önértékelésünket, de fennáll a veszélye annak, hogy mások hibáiból önigazolást nyerünk, így nem fejlődünk tovább.

Horizontális összehasonlítás

Erről a fajta összehasonlítási típusról akkor beszélhetünk, ha a másikat hozzánk hasonló kvalitásúnak, „szintűnek” látjuk. Az ilyen helyzetek az önreflexió és a kapcsolódás egyik legkiegyensúlyozottabb formáivá válhatnak.

Torzított összehasonlítás

A közösségi média korában egyre gyakoribb az idealizált, válogatott információk alapján történő összehasonlítás, amelynek nem igazán van valóságalapja. A különböző social felületek használata során legtöbbször csak mások sikereit látjuk, ami torzíthatja az önképünket. Az ilyen fajta hasonlítgatás magas elvárásokhoz és alacsony önértékeléshez vezethet.

A társas összehasonlítás előnyei és hátrányai

Mint a legtöbb pszichológiai mechanizmus, a társas összehasonlítás sem jó vagy rossz önmagában – a hatása attól függ, hogyan használjuk.

Hátrányok:

Az önértékelés romlása: Ha folyamatosan tökéletesnek tűnő életekhez, munkákhoz, kinézethez viszonyítjuk magunkat, hamar elégedetlenség és önutálat alakulhat ki.

Irigység és szorongás: A „nekem miért nem sikerül?”, „miért másnak jár?” típusú gondolatok növelik a stresszt és belső feszültségeket kelthetnek.

Téves identitásépítés: Mások elvárásai mentén vagy sikerei alapján megpróbálhatunk olyan célokat követni, amelyek nem is hozzánk illenek, nem is a sajátjaink.

Előnyök:

Motivációt adhat: A pozitív példák követendő irányt mutathatnak.

Önismeretet mélyíthet: Tudatos összehasonlítással rájöhetünk, hogy mik az erősségeink és fejlődési területeink.

Empátiát növelhet: Ha a lefelé irányuló összehasonlítást nem ítélkezésként, hanem együttérzésként használjuk, fejleszthetjük az empátiánkat és a szociális érzékenységünket.

Hogyan fordíthatjuk előnyünkre az összehasonlítást?

1. Tudatosítsuk!

Figyeljük meg mikor, kivel és miért vetjük össze magunkat. Mi válthatja ki ezt a működésmódot? Vajon ez az összehasonlítás épít vagy rombol?

2. Kérdőjelezzük meg a „valóságot”!

Különösen a közösségi médiában látott tartalmak esetén fontos felismernünk, hogy a tökéletesnek tűnő életek nem mindig mutatják meg a teljes valóságot. Általában a sikereket, szép történeteket, szakmai előrelépéseket látjuk – a kudarcokat, nehézségeket ritkán osztjuk meg ezeken a felületeken.

3. Használjuk motivációként!

Ha valaki jobb nálunk valamiben, próbáljuk meg irigység helyett kíváncsisággal szemlélni: mit tanulhatunk tőle? Hogyan fejlődhetünk mi is ezen a téren?

4. Határozzunk meg reális célokat!

Ne irreális ideálokat hajszoljunk! Olyan célokat tűzzünk ki, amelyek a saját értékeinkhez, tempónkhoz és lehetőségeinkhez igazodnak.

5. Hasonlítsuk magunkat önmagunkhoz!

A legértékesebb összehasonlítás az, amikor azt vizsgáljuk: hol tartottunk egy éve és hol vagyunk most? Miként fejlődtünk az elmúlt időszakban? Ez segít észrevenni és tudatosítani a haladást, valamint fenntartani a belső motivációt.

A társas összehasonlítás az életünk elkerülhetetlen része, de nem kell, hogy csapdaként tekintsünk rá. Ha tudatosan, kellő önismerettel és ítélkezésmentesen közelítünk hozzá, akár erőforrássá is válhat az önfejlesztésben. A kérdés tehát az, hogy másokat tükörként látunk-e –amelyben megpillanthatjuk a saját értékeinket is – vagy mérceként – amely csak leértékel bennünket. Az összehasonlítás önmagában nem káros: a kulcs az, hogy ne mások életének lenyomatai alapján határozzuk meg a sajátunkat.