Aszexualitás, szexuális averzió vagy szexuális érdeklődés és vágy zavar? – Honnan ismerjük fel a különbséget?

A szex egy alapvető emberi tapasztalat. A testi gyönyörök átélése mindenkit foglalkoztat. Vagy mégsem? Az aszexuális személyek, a szexuális averzióban érintettek, valamint a szexuális érdeklődés és vágy zavarban szenvedők kifejezetten kerülik a testiséget, azonban eltérő okoknál fogva. Mi a különbség a három állapot között? Cikkünkben a Mindset szakembere, Kacsur Adrienn szexuálpszichológiai szakpszichológus segít eligazodni a kérdéskörben.

Egy nagyszabású nemzetközi kutatás magyarországi válaszadói közül 80.5% jelezte, hogy heteroszexuális, 16.9% nem szigorúan heteroszexuális, tehát például homoszexuális, leszbikus, heteroflexibilis, homoflexibilis, biszexuális vagy pánszexuális. A kitöltők közül pedig 0.7% vallotta magát aszexuálisnak. Mire utal ez az orientáció? Aszexualitásnak nevezzük azt a szexuális irányultságot, amikor a személy nem érdeklődik a szex iránt. Nem érez szexuális vonzalmat és/ vagy nincsenek romantikus késztetései. Ez az orientáció időben állandó, vagyis a személy sosem érzett erotikus vonzalmat. Kerüli a romantikát és a testiséget, mert közömbös iránta. 

Cikkünkből többek között kiderül:

1. Hogyan támogassuk párunkat egy szexuális traumát követően? 
2. Hogyan és miben segíthet a szexuálpszichológiai tanácsadás?
3. Milyen hatással bír az önkielégítés a szeretkezés iránti vágyra?

Vannak, akik szintén mellőzik az erotikát, de nem azért, mert érdektelenek lennének iránta. A szexuális averzió egy szexuális zavar. A benne érintettek elárasztó szorongást éreznek már a közösülés lehetőségének puszta gondolatától is. Negatív érzéseik az erotikus élmények elkerülésére késztetik őket. Az érintettek, habár éreznek izgalmat, szoktak fantáziálni és maszturbálni is, undorodnak és/ vagy félnek a szextől. 

Emögött általában traumatikus szexuális tapasztalat, kellemetlen orvosi vizsgálat, gyermekkorban átélt abúzus vagy ismétlődően fájdalmas közösülésélmény áll.

A szex iránt csökkent érdeklődést mutatók csoportjába a szexuális érdeklődés/ vágy zavarban szenvedők (SIAD – Sexual Interest/ Arousal Disorder) tartozhatnak. Ez szintén egy szexuális diszfunkció, amelyet A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve így jellemez: csökkent vagy hiányzó szexuális érdeklődés és/vagy izgalom, amely jelentős személyes distresszel párosul. Ahhoz, hogy valaki ezt a diagnózist kapja, hat hónapon át legalább három tünetnek kell jelentkeznie:

1. csökkent vagy hiányzó szexuális érdeklődés,
2. csökkent szexuális gondolatok vagy fantáziák,
3. csökkent vágy a szex kezdeményezésére vagy a partner kezdeményezéseire adott válaszra,
4. csökkent fiziológiai érzékelések a szexuális tevékenység során,
5. csökkent szexuális öröm- vagy izgalomérzet,
6. csökkent szexuális érdeklődés/izgalom szexuális ingerekre adott válaszként. 

Egy 2021-es, szemmozgáskövetéses kutatásban aszexuálisoknak és SIAD-ban érintetteknek mutattak szexuális és nem szexuális tartalmú képeket. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a két csoport közül bármelyik nagyobb figyelmet fordít-e a szexuális képekre. Ahogy az várható volt, az eredmények azt mutatták, hogy az aszexuális résztvevők kevesebb figyelmet fordítottak a szexualitást ábrázoló képekre. A szexuális diszfunkcióban szenvedők azonban ösztönösen a szexuális képre összpontosítottak a nem szexuális kép helyett, és az aszexuálisoknál hosszabb ideig nézték a szexuális ingereket. Ez arra utal, hogy a szexuális zavarokkal küzdőket továbbra is foglalkoztatja a szexualitás témaköre, de nem olyan intenzíven, mint a tünetek jelentkezése előtt, vagy mint amennyire más kutatásokban a tünetmentes vizsgálati személyeket.

Mi a különbség?

Míg az aszexuálisok közömbösek a szexszel kapcsolatban, addig az averzív személyek vágynak rá, de mégis félelmet éreznek iránta. A SIAD-ban érintettek pedig vágyaik csökkenését/ hiányát tapasztalják, azonban emögött nem szükségszerűen traumatikus tapasztalatok állnak. Egy másik fontos különbség, hogy szemben az aszexualitással, a szexuális averzió nem időben állandó. Az averzió egy vagy többszörösen ismétlődő negatív tapasztalat hatására alakul ki. Az érintettek korábban vágytak a szeretkezésre, azonban kellemetlen tapasztalataik mély érzelmi nyomot hagytak bennük, és szorongásuk felülírja a vágyakozást. 

Szemben az aszexualitással, a szexuális diszfunkciók nem veleszületett, hanem szerzett zavarok. 

Ha a partnerünk feldolgozatlan traumatikus élményekkel küzd, nagyon fontos, hogy alkalmazkodjunk az ő igényeihez, és támogassuk őt. Kacsur Adrienn szexuálpszichológus, a Szexpert c. könyv szerzője szerint fontos, hogy olyan tempóban haladjanak a pár tagjai a szexuális élményekben, amely mindkét fél számára biztonságos és kielégítő.

Hogyan tud segíteni egy szexuálpszichológus?

A szexuális averzióban szenvedők tehát egyértelműen terápiára szorulnak. A gyógyulásban segíthet a szexuálpszichológiai szakpszichológus, klinikai szakpszichológus vagy az EMDR terápia is. A szakértő szerint az első lépcső a gyógyulás felé a szembenézés a nehézségeinkkel, ezt követi a kognitív feldolgozás, valamint a mély érzelmi megélés, majd a gyógyulás: az újrafogalmazása, újrastrukturálása a velünk történteknek. A szakember hangsúlyozza, hogy mindenki a saját tempójában halad, és ez jól is van így. Nem lehet sürgetni a gyógyulást, és nincs egy bevált recept, ami mindenki számára működőképes. 

A szexuálpszichológus inkább a jelenben lévő nehézségekkel dolgozik, kevésbé a múltban történt élményekkel. 

A múlt traumáinak feldolgozásához klinikai szakpszichológus segítségére van szükség. A szexuálpszichológiai tanácsadás azonban nagyon rugalmas lehet, és sokszor a kliens személyiségéhez igazíthatóak a gyógyulási folyamatban alkalmazott technikák. „Én holisztikus szemléletben dolgozom, tehát a kliens jelleméhez igazítom a tanácsadási módszereimet: van, aki relaxál, van, aki inkább gyakorlatias feladatokat végez, például napló- vagy levélírás, és ezeket vegyíteni is szoktam” – jellemzi munkáját Kacsur Adrienn.

Ha nem vágyunk a szexre, menjünk el pszichológushoz?

A kérdés ennél sokkal összetettebb. Ha felnőtt, „ivarérett” egyénként nem foglalkoztat bennünket a szexualitás témaköre, nem jelenti automatikusan azt, hogy „valami baj” lenne velünk. Kacsur Adrienn szexuálpszichológiai praxisában mindig felteszi a kérdést: „Zavarja-e önt az adott tünet vagy élethelyzet?" Amennyiben a válasz igen, akkor a szakember szerint dolgunk van az adott szituáció megváltoztatásával. „Azonban ha a kliens válasza az, hogy nem, tehát például aszexualitás esetén nem zavarja, hogy nincsenek romantikus vagy szexuális vágyai, késztetései mások iránt, akkor nincs dolgunk az adott illetővel.”

Leegyszerűsítve: a pszichológus akkor és abban tud segíteni, amire a kliens kéri – összegzi Kacsur Adrienn.

Tehát ha valaki aszexuálisként teljes, boldog életet él, akkor az elfogadás egyértelmű. Viszont hogyha valakinek vannak kétségei, esetleg félelem, szorongás, negatív események miatt nem tudja megélni az egyébként meglévő vágyait, akkor érdemes ennek utánajárni, és ezeket a gátakat feloldani, megdolgozni – hangsúlyozza a pszichológusnő.

A Mindset pszichológusa hozzáteszi, a túl gyakori önkielégítés el tudja vonni a szexuális figyelmet a más emberekkel való lehetséges kapcsolat kialakításáról. Ez logikus, hiszen az állandó maszturbálás kiolthatja az arra irányuló késztetéseket, hogy egy partnerrel éljük meg a testi gyönyöröket. A szakember azt javasolja, ha valaki nem érdeklődik a szex iránt, érdemes és izgalmas lehet kipróbálni, hogy nem maszturbál legalább két hétig, majd megfigyeli, akkor sem jelennek-e meg szexuális gondolatai mások iránt.

Ha többet megtudnál a témakörről, és szívesen válnál saját szexualitásod szakértőjévé, figyelmedbe ajánljuk Kacsur Adrienn Szexpert című könyvét!