Az ADHD rejtett arca – A nők érintettsége és a késői diagnózis problémája

Az ADHD-t egyre több gyermeknél felismerik, miközben nemcsak a szakemberek és pedagógusok, hanem a gyerekek környezete is egyre tudatosabbá válik a jellemző tünetekkel kapcsolatban. Bár a gyermekkorban diagnosztizált esetek száma folyamatosan növekszik, sokan mégis csak felnőttként kapják meg a diagnózist. Ez különösen igaz a nőkre, akik gyakran csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor a mindennapi feladatok és kihívások egyre nehezebbé válnak számukra. A késői felismerés és kezelés pedig jelentős hatással lehet az életminőségre és önértékelésre. Cikkünkben körüljárjuk, hogy milyen nehézségek akadályozzák az ADHD diagnosztizálását nőknél, és milyen kihívásokkal kell szembenézniük az érintetteknek.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, röviden ADHD, egy neurológiai jellegű tünetegyüttes, amely a végrehajtó funkciókért felelős agyi területek eltérő működéséből adódik. Ez az állapot az érintetteket gyermekkoruktól egészen felnőttkorukig elkíséri, jelentős kihívásokat okozva a mindennapokban. Legjellemzőbb tünetei a figyelmetlenség, az impulzivitás és hiperaktivitás. Bár pontos oka nem teljesen ismert, öröklődési valószínűsége rendkívül magas, ami arra utal, hogy a környezeti hatások mellett a genetikai tényezők is fontos szerepet játszanak kialakulásában.

Cikkünkből kiderül:

1. A nők esetében gyakori az aluldiagnosztizálás vagy a téves diagnózis felállítása.
2. A hiperaktivitás a nőknél egyfajta belső nyugtalanságként jelenik meg.
3. Nemcsak az érintett számára nehéz felismerni az ADHD tüneteit, de gyakran a szakembereknek is. 

Nemi különbségek az ADHD diagnosztizálásánál

Az elmúlt két évtizedben végzett kutatások rámutattak, hogy a nők ugyanolyan arányban érintettek, mint a férfiak, mégis ezt sokszor figyelmen kívül hagyjuk. Ennek oka az eltérő tünetekben keresendő. A nőknél rejtve maradnak, kevésbé feltűnőek, vagy más problémának tulajdonítják. Ennek ellenére ugyanazokat tapasztalják, mint a férfiak, csak másképp nyilvánul meg a viselkedésükben.

Ez az állapot többnyire gyermek- vagy serdülőkorban jelentkezik, és ekkor ismerik fel leggyakrabban. Az ADHD alapvetően gyermekkorban is aluldiagnosztizált a lányok körében, ez pedig felnőttkorban sem mutat változást számos tekintetben. A nemek közötti eltérés egyik jelentős oka, hogy a fiúknál a hiperaktív viselkedés (nehezen maradnak nyugton, gyakran megzavarják a tanórát, ami a tanárok és a szülők számára is szembetűnő, így nagyobb eséllyel kerülnek kivizsgálásra) jellemzőbb, ezzel szemben

a lányoknál ritkábban jár problémás viselkedéssel, inkább a figyelemhiány és a koncentrációs nehézségek dominálnak.

Az ADHD tünetei nőknél

A társadalmi elvárások és nemi sztereotípiák miatt a tüneteket gyakran másként értelmezik a nőknél, mivel ezek sokszor kevésbé látványosak, vagy más problémáknak tulajdonítják őket. A figyelmetlenséget gyakran álmodozásnak vagy szétszórtságnak tartják, pedig viselkedésben is megnyilvánulhat, például túlzott társaságkedvelésben, feledékenységben, beszédességben vagy időmenedzsmenttel kapcsolatos nehézségekben. Emiatt sokszor nem veszik komolyan az érintettek küzdelmeit.

Leggyakrabban a figyelemzavar a domináns tünet: az érintett nem képes megfelelően fókuszálni a részletekre, ami gyakori hibázáshoz vezet. Az utasítások követése kihívást jelent , mert hajlamos figyelmen kívül hagyni vagy elfelejteni őket. Könnyen elkalandoznak a gondolatai, és nehezen tud egy adott feladatra koncentrálni hosszabb időn keresztül, ezért gyakran kerülik a tartós mentális erőfeszítést igénylő feladatokat. Ez a feledékenység és szétszórtság fokozott problémát okozhat a mindennapi életben. 

A nők jobban alkalmazkodnak a társadalmi elvárásokhoz, ezért megtanulják elfedni tüneteiket, így a hiperaktivitás inkább belső nyugtalanságként jelenik meg. Ennek következtében sokszor beszédesebbek, könnyen belekezdenek spontán beszélgetésekbe. Ez hozzájárul ahhoz, hogy

könnyen szereznek barátokat, ugyanakkor a hosszú távú kapcsolatok fenntartása nehézséget okozhat, így a társas támogatás érdekében hajlamosak benne maradni mérgező kapcsolatokban.

Emellett impulzívan cselekszenek és beszélnek anélkül, hogy alaposan átgondolnák a tetteiket vagy a mondanivalójukat. Annak érdekében, hogy kezeljék ezeket a problémákat, kompenzációs stratégiákat – mint például maszkolás – alkalmaznak, túlszervezhetik az életüket, vagy igyekeznek minden helyzetben kontrollálni viselkedésüket, hogy mások ne vegyék észre a nehézségeiket.

Az ADHD felismerését és diagnosztizálását nőknél több tényező is nehezíti:

1. Hormonális változások: Az ösztrogénszint ingadozása hatással van az ADHD tüneteire a menstruációs ciklus, a pubertás, a terhesség és a menopauza során. Ez a hormon befolyásolja a dopamin, szerotonin és noradrenalin működését, amelyek kulcsszerepet játszanak a koncentrációban, a memóriában és a hangulat alakulásában.
2. Társadalmi elvárások: A figyelmetlenséget gyakran személyiségjegynek tartják („álmodozó”, „művészlélek”), ezért nem is kezelik problémaként. 
3. Maszkolás: A nők gyakran tudatosan vagy tudattalanul fejlesztenek ki stratégiákat, hogy elfedjék tüneteiket, listákat vezetnek, emlékeztetőket írnak – így próbálják kontrollálni a figyelemzavart. Ennek következtében kialakulhat a folyamatos hibázástól való félelem, ami maximalizmushoz vezethet.
4. Differenciáldiagnózis hiánya: Az ADHD-val küzdő nőket gyakran először szorongással, depresszióval vagy hangulatingadozásokkal diagnosztizálják, miközben az ADHD rejtve marad. Tüneteiket bipoláris zavarnak, szorongásnak vagy borderline személyiségzavarnak is vélhetik, ami késlelteti a megfelelő felismerést és kezelést.
5. Ismerethiány és diagnosztikai nehézségek: Az ADHD-t sokáig gyermekbetegségként tartották számon, és elsősorban a hiperaktív fiúk és férfiak viselkedési mintái alapján diagnosztizálták. Emiatt sok nőben fel sem merül, hogy nehézségei hátterében ez az állapot állhat.

A szakma továbbra is főként a klasszikus tünetekre fókuszál, ami többek között rávilágít a diagnosztikai módszerek további fejlesztésének szükségességére. 

Milyen kihívásokkal küzdenek az ADHD-s nők?

A kései diagnózis mind személyiségbeli, mind érzelmi és egészségügyi problémákat vonhat maga után, komoly hatással lehet az önértékelésre és a mentális egészségre. Sok nő önmagát hibáztatja, amiért „lusta” vagy „szervezetlen”, mert az ADHD olyan tüneteit produkálja, amelyek eltérhetnek a megszokottaktól – ez pedig önpusztító viselkedéshez és további mentális problémákhoz vezethet.

Az ADHD-val élő nők emiatt hajlamosabbak a szorongásra, a depresszióra, az alacsony önértékelésre és a krónikus stresszre.

Gyakoriak a kapcsolati és szociális nehézségek, amelyeket a hormonális változások tovább súlyosbíthatnak. Emellett előfordulhatnak tikkelések, étkezési zavarok, alvásproblémák, fibromyalgia, önsértés vagy szerhasználat is.

Az ADHD kezelésére jelenleg kétféle gyógyszer engedélyezett itthon, de mivel egy komplex zavarról van szó, a hatékony kezelés érdekében a gyógyszer mellett elengedhetetlen a terápiás segítség is. Fontos hangsúlyozni, hogy a tünetek egyénenként eltérhetnek, ezért elengedhetetlen az alapos kivizsgálás és differenciáldiagnózis annak érdekében, hogy az esetlegesen fennálló negatív mellékhatásokat mielőbb megszüntessük.