Az olvasás mindenkié – Ezért térj vissza a könyvek szeretetéhez!

Van egy pillanat, amikor a külvilág elcsendesedik: amint egy könyv fölé hajolunk, és észrevétlenül egy másik világba csöppenünk. Emlékezzünk a magyar kultúra napján erre a csendes figyelemre – alkotó és olvasó találkozására irodalmunk legszebb művein és gazdag történetein keresztül. Az olvasás nem egyszerű szellemi tevékenység, hanem beavatás is: korokon átívelő, titkokat feltáró időutazás, lelki jelenségek megismerésére ösztönző önismereti kaland. Ahogy Márai Sándor fogalmaz, „olvasni ajándék", hiszen „csak az ember olvas". De vizsgáljuk meg közelebbről az olvasáshoz való viszonyunkat!

Az „olvas” szavunk már a legkorábbi magyar nyelvű, kézzel írott könyvünkben, a 14. századi Jókai-kódexben megtalálható. A szó eredete nem teljesen tisztázott, ám elképzelhető, hogy az uráli őshazából származik. Az idők során több jelentéssel gazdagodott: jelentette az írott szöveg megértését, a számolást, a valakire való ráolvasást, a látható jelekből való következtetést – a sejtést, megértést, mások gondolataiba és lelkébe való belelátást –, valamint a jelek és ábrázolások értelmezésének képességét is.

Őseink tehát „olvastak” az égboltból, a madarak röptéből, mások arckifejezéséből, sőt egymás gondolataiból is.

Megolvasták a mezőn az állatokat, a kamrában a gyümölcsöt. Ráolvasták embertársukra a varázslatot, a vétkes fejére a bűnét. A hangosan olvasás kiemelt szerepet kapott, mert így a tudás és az üzenetek a közösség számára is elérhetővé váltak. Az olvasás igazi rituálé volt: sokszor órákig tartott egy-egy oldal feldolgozása. Az, hogy e szavunk ilyen széles körű jelentéssel rendelkezik, jól mutatja, milyen meghatározó szerepet töltött be az „olvasás” már korán a gondolkodásunkban és a mindennapi életünkben.

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan hat a gyerekek fejlődésére a szülőkkel való közös olvasás?
2. Milyen olvasási módok javítják leginkább a felnőttek jóllétét?
3. Miért ideális rituálé elalvás előtt az olvasás?

Alberto Manguel író, irodalomtörténész szerint az olvasás valódi lényege a jelek értelmezésében és a világ megértésében rejlik. Legyen szó „a szülőről, aki gyermeke arcáról olvassa le az öröm, a félelem vagy a csodálkozás jeleit”, vagy „a pszichiáterről, aki segít páciensének értelmezni saját meghökkentő álmait”, minden esetben jelentést keresünk. Az olvasás így az önmagunkhoz és a világhoz való kapcsolat kötőszövete: segít észrevenni, értelmezni és elhelyezni magunkat a környezetünkben, miközben elindít az önismeret, az elmélyülés és a megértés útján.

A gyerekek és az olvasás

Az írásbeliség előtt a szájhagyomány útján terjedő történetek voltak a tudás hordozói. A felnőttek meséken keresztül tanították a gyerekeket: így adták át a tudást, a szabályokat, az értékeket, és így figyelmeztették őket a veszélyekre.

Később a mesék átköltöztek a könyvek birodalmába, de a cél ugyanaz maradt: tanítani, megnyugtatni, kapcsolatot teremteni. 

Az első, kifejezetten gyermekeknek szánt könyvet Comenius Ámos János (1592–1670) cseh pedagógus és filozófus készítette. Művének címe Orbis Sensualium Pictus, magyarul A látható világ, ami előfutára volt a későbbi idők illusztrált tankönyveinek. Comenius Sárospatakra is meghívást kapott azzal a céllal, hogy segítsen megreformálni az ottani 100 fős iskolát, a terv azonban meghiúsult, mivel a gyerekek nem álltak még készen a szélesebb tananyag elsajátítására.

Kutatások is alátámasztják, hogy a korai olvasási élmény megalapozza a gyerekek olvasáshoz való viszonyát. Egy 2025-ös friss kutatás a gyerekekkel való közös, hangos olvasás hatásait vizsgálta. A tanulmány szerint egyrészt amikor a gyerekeknek felolvassák a mesét, azaz beszélt szavakat hallanak, az javítja a szavaik kimondásának a helyességét, másrészt az efféle közös tevékenység tartós szeretetet is kialakíthat az irodalom iránt. A legfontosabb hatás pedig, hogy

a közös olvasási élmény túlmutat a tanuláson.Olyan emlékeket teremt, amelyek játékossággal, nevetéssel és kreativitással színesítik az együtt töltött időt, és mindez mélyen erősíti a szülő és a gyermek közötti érzelmi kapcsolatot.

Egy 2020-as longitudinális (vagyis több évtizeden át utánkövető) vizsgálat pedig azt találta, hogy azon alanyok olvasási képessége, akik 11 évesen gyengébben teljesítettek az olvasási teszteken, később sem javult, valamint a későbbi mérések szerint 43 éves korukra gyengébb memóriával és alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek.

Ezek alapján megállapítható, hogy kognitív fejlődésünkben és az olvasás szeretetének kialakulásában is kulcsszerepet játszik a gyermekkori olvasás, aminek része a szüleinkkel való közös olvasás élménye is.

A felnőttek és az olvasás

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hosszú időszakon át vizsgálja többet között a könyvek olvasásával eltöltött időt is: az 1986/1987-es évektől egészen a 2024/2025-ös évig követhetők vissza a statisztikai adatok. Az adatok szerint minden korszakban és életkorban a nők többet olvasnak, mint a férfiak. A tendencia azonban összességében kedvezőtlen:

a számok azt mutatják, hogy évről évre csökken az olvasók aránya a teljes lakosság körében, legyen szó felnőttekről, nyugdíjasokról vagy akár diákokról.

Az 1986/1987-es években a magyar lakosság megközelítőleg fele olvasott rendszeresen. Ez az arány az 1999/2000-es évekre 33%-ra csökkent, a 2009/2010-es időszakban már csak 22% volt, a legfrissebb, 2024/2025-ös adatok szerint pedig mindössze a lakosság 18 %-a olvas rendszeresen.

Feltehetően az online világ kiterjesztésének és a közösségi média széles körű használatának is köszönhető, hogy ezt a folyamatos csökkenést tapasztaljuk.

A közösségi médiában az interakció, ingergazdag környezet és folytonos újdonság – például a görgetés élménye által – pörgeti az idegrendszerünket, és a jutalmazó központra hatva dopaminlöketet ad.

Ehhez képest az olvasás valóban (és fizikailag mindenképp) ingerszegényebbnek tűnhet, valamint élvezete részünkről mentális befektetést és aktív közreműködést igényel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne érné meg a kikapcsolódásnak ezt a tudatosabb formáját választani – hiszen nemcsak a befektetés, a jutalom is nagyobb!

Egy 2025-ben publikált kutatás négy különböző olvasási mód hatását vizsgálta: a papíralapú könyvekét, az elektronikus könyvekét, a hangoskönyvekét és a videós formájú szövegfeldolgozásokét. A véletlen eredmények kiszűrése érdekében a résztvevők 8 héten át ugyanazt a tartalmat kapták mindegyik csatornán. Az eredmények azt mutatták, hogy

a papíralapú olvasás és a hangoskönyv hallgatása bizonyult a leghatékonyabbnak mind a kognitív funkciók javítása, mind pedig a szorongás és a depresszió csökkentése terén.

Az olvasás jótékony hatásai nem merülnek ki a kognitív képességek javításában és mentális egészség támogatásában. A rendszeres olvasás fejleszti a kreativitásunkat, nyelvi készségeinket és empátiánkat is. (Korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk az olvasás pozitív hatásaival.) Nem utolsósorban az alváshigiénét is támogatja: egyre több kutatás támasztja alá az elalvás előtti olvasási rituálé jótékony hatásait.

Egy 2021-ben publikált, alvással foglalkozó kutatás szerint javítja az alvásminőséget, ha az elalvás előtti időszakot rövid olvasással zárjuk (ez akár néhány oldal elolvasását is jelentheti), szemben azzal, ha lefekvés előtt egyáltalán nem olvasunk. Ezzel ellentétben az alvásminőségünket jelentősen ronthatja az alvás előtt online töltött idő, az internetes böngészés vagy közösségi médiás tevékenységek.

Az olvasás fontos emberi tapasztalat gyermek- és felnőttkorban egyaránt, ami új kapukat nyit az önismeret, a jóllét, a tudás és a világ megértése felé. A gyermekkori olvasás – és a szüleinkkel való közös olvasás élménye – lehet az első lépés ahhoz, hogy olvasókká váljunk, és felnőttként is a mindennapjaink része legyen az olvasás. Bár manapság rengeteg időrabló tevékenység vonja el a figyelmünket, érdemes tudatos erőfeszítést tennünk azért, hogy ne idegenedjünk el a könyvek világától.