Csapatban az erő: A szurkolói agresszió

A sportesemények körüli erőszakos esetek nem ritkák. Bár egy meccs nem jelenti automatikusan a szurkolók erőszakos megnyilvánulását, gyakran halljuk a médiából, hogy a drukkerek között verekedés tört ki meccs után. Ennek gyakorisága különösen fokozódik a fontos futballmérkőzések, EB és a VB idején, de az Olimpia kapcsán is előtérbe kerül. Cikkünkben körüljárjuk azokat a szociálpszichológiai jelenségeket, amelyek a szurkolók erőszakos viselkedése mögött állhatnak. 

Az emberi természet komplex és sokszínű. Hátterében számos összetett tényező áll, így az egyén viselkedését nehezen lehet megjósolni, de ez még inkább változhat egy csoport esetén. Az erőszakos megnyilvánulások okainak meghatározása kihívást jelent, mert önmagában egyetlen jelenséggel sem lehet megmagyarázni. 

Cikkünkből kiderül:

• Huligánok vs. lelkes szurkolók
• Milyen csoportjelenségek járulnak hozzá az agresszív viselkedéshez?
• Hogyan változnak érzelmeink a tömeg által mutatott érzelmek  hatására? 

Az agresszív viselkedés a sporteseményeken nem új jelenség, visszanyúlik egészen az ókori Rómáig, ahol a gladiátorharcok közben is előfordultak tömeges összecsapások. Mielőtt megvizsgálnánk a fociszurkolók körében tapasztalható erőszakos viselkedést, fontos elkülöníteni a focihuligánokat a valódi szurkolóktól. A huligánok előre tervezetten, erőszakos szándékkal érkeznek a stadionokba, amelyeket csupán helyszínként használnak cselekedeteikhez. Ezzel szemben a valódi szurkolókra ez nem jellemző. Ők elkötelezettek klubjuk és szurkolói közösségük iránt, ami önmagában is identitást képvisel.

De miért tör elő időről időre ez az erőszakos viselkedés? A szociálpszichológia nagy hangsúlyt fektet a csoportviselkedésre és annak az emberi agresszióra gyakorolt hatására. Azonban ezek a vizsgálatok inkább a csoportviselkedést magyarázzák, mintsem az egyéni erőszakos megnyilvánulásokat.

Deindividuáció: A deindividuáció során az egyén elveszíti saját identitását és önkontrollját,

személyes identitása a csoportéba olvad, az „én" „mi"-vé alakul.

Ez érzelmi és impulzív viselkedéshez vezet. Például, ha egy meccsen körülöttünk mindenki feláll és kiabál, mi is csatlakozunk a tömeghez.
A személy ilyenkor a tömeg részévé válik, gondolatai és cselekedetei a csoport tagjaiéhoz hasonulnak még akkor is, ha más körülmények között nem így viselkedik. A deindividuáció lehetővé teszi az egyén számára, hogy elhatárolódjon pusztító viselkedésétől, mivel az egyén megszűnik önmaga lenni, és a csoport részévé válik.

Ehhez hasonló jelenség a konformizmus, de lényeges a kettő közötti különbség: míg a deindividuáció során az egyén szinte elveszíti önmagát a tömegben, addig a konformizmus esetében tudatosan szeretne beilleszkedni oda. 

Konformizmus: Az egyén tudatosan összehangolja reakcióit és válaszait a többségével.

A csoportnyomás hatására megváltoztatja attitűdjét és viselkedését, hogy az illeszkedjen és megfeleljen a csoport normáinak.

Annak érdekében, hogy a csoporthoz tartozzon, akár olyan magatartást is képes felvenni, ami teljesen eltér attól, amit egyéni szinten tanúsítana. 

Érzelmi fertőzés: A szurkolótáborok különösen érzékenyek az érzelmi fertőzésre. Ilyenkor az egyén szinkronba hozza saját érzelmeit a körülötte lévőkével, így azok akaratlanul is átterjednek egyik személyről a másikra. Függetlenül attól, hogy a csapat sikert ér el vagy veszít, a szurkolókban ez erőteljes érzelmi reakciót vált ki.

Csoportidentitás: A legelszántabb szurkolók gyakran fenyegetve érzik magukat a stadionban vagy arénában, mert a környezetet veszélyesnek tekintik, úgy érzik, hogy a rivális csapat célpontjai. Ezért óvatosak, mindenre figyelnek és harcra készek. 

A szurkolói viselkedés mélyebb megértéséhez elengedhetetlen figyelembe venni az evolúciós okokat. Az evolúció során kialakult csoportos viselkedési stratégiák, melyek az élelem, erőforrások és a terület megszerzéséért folytatott versengésből erednek, ma is meghatározóak a szurkolói kultúrákban. Ez a mentalitás az erőszakos viselkedés formájában gyakran a csoport védelmét szolgálja. 

Hormonok: A kortizol és a tesztoszteron jelentős szerepet játszanak a szurkolók erőszakos viselkedésében. 

A meccs során fellépő stressz növeli a kortizolt, ami pedig növeli az agresszív viselkedés jelenlétét. A rajongókból szintén stresszt válthat ki a csapatuk vesztes mérkőzése vagy rivalizáló szurkolókkal  való konfliktus, ami fokozhatja az agresszív reakciókat. A tesztoszteron szintén növekedésnek indulhat egy-egy meccs során – főleg győzelem esetén nő meg – ilyenkor dominancia érzése jelenhet meg, ami erősítheti az agresszív viselkedés megnyilvánulásának esélyeit.

Ezek a hormonális változások magyarázatot adhatnak az érzelmi és viselkedési reakciókra a sporteseményeken, és fontosak lehetnek az ilyen helyzetek kezelésében és megértésében.

A futball az egyik, ha nem a legnépszerűbb csapatsport Európában és hazánkban egyaránt.

Az agresszív megnyilvánulásokat nem csak a fociszurkolóknak tulajdoníthatjuk. Az ilyen közös érzelmi megmozdulások hatalmas indulatokat váltanak ki az emberből – hasonló megnyilvánulások más sporteseményeken is előfordulhatnak.

A csapatok heves reakcióit a mérkőzések során vagy után számos tényező együttes hatása váltja ki, legyen szó győzelemről vagy vereségről.  Ugyanakkor meg kell említeni, hogy egy-egy mérkőzés nemcsak szenvedélyt és lelkesedést vált ki, hanem erősíti a közösségi összetartozás érzését is. Lehetőséget teremt, hogy együtt örüljenek, szurkoljanak, és közösen éljenek át élményeket, ami hozzájárul az emberi kapcsolatok erősítéséhez.