Érzek, tehát eszem – Az érzelmi evés kihívásai

Egyre több embernél tapasztalható, hogy felmerülnek problémák az étellel való kapcsolatukban. A különböző evészavarok meghatározott kritériumok alapján diagnosztizálhatók. Ugyan az érzelmi evést még nem soroljuk a pszichés betegségek közé, ez nem zárja ki a probléma súlyosságát és jelentőségét. Cikkünkben körüljárjuk az érzelmi evés lehetséges okait, valamint bemutatjuk, milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük előfordulását.

Az étkezés központi helyet foglal el az életünkben. Táplálékot biztosít számunkra, lehetőséget teremt arra, hogy kapcsolódjunk másokhoz. Számos közösségi esemény és összejövetel központi eleme az étel, legyen szó baráti összejövetelekről vagy ünnepekről.

Az étel azonban nem csak biológiai szükségleteinket elégíti ki. Számtalan érzelmi folyamat befolyásolhatja, hogy mikor, mennyit és mit eszünk. Az érzelmek és az evés között szoros kapcsolat áll fenn. Ennek egyik példája az érzelmi evés, amiről akkor beszélünk, ha nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert így reagálunk valamilyen érzelemre, ingerre. Bár az evés pillanatnyilag csillapíthatja ezeket az érzéseket, hosszú távon nem oldja meg őket.

Cikkünkből kiderül:

• Milyen okok állnak az érzelmi evés mögött?
• Milyen érzelmek feltörésénél fordulunk az ételhez?
• Milyen lépéseket tehetünk az érzelmi evés csökkentése érdekében?

Az érzelmi evés hirtelen éhségérzettel jár, általában az egyén édes, zsíros vagy magas szénhidráttartalmú ételeket kíván, amelyek ideiglenesen javítják a hangulatát, azonban ez az érzet fizikai szükséglettel nem jár együtt. Míg a fizikai éhség lassan alakul ki, és az étkezés után pozitív érzések jellemzőek, addig az érzelmi éhség hirtelen tör ránk, és csak az adott pillanatban tölt el elégedettséggel.

Az érzelmi evés egy összetett jelenség, amelyhez negatív és pozitív érzelmek is társulhatnak. Lehetséges okként nevezik meg az érzelmi diszregulációt, az alexitímiát, a diétázásból fakadó erős negatív érzelmeket és a nem megfelelő szülői nevelést is.

Az étellel való kapcsolatnak fontos szerepe van a gyermekkorban.

Ilyenkor tanuljuk meg felismerni és megélni érzelmeinket, amelyben a szüleink nyújtanak segítséget. A gyerekben keletkező érzéseket a szülő elfogadja, visszatükrözi az aktuális érzelmi állapotot, biztonságot nyújtva így a gyerek számára.

Azonban előfordulhat, hogy az adott érzéssel a szülő sem tud mit kezdeni, így más módot keres a megnyugtatásra. Nem ritka, hogy étellel vagy itallal próbálják elterelni  a  gyerek figyelmét a negatív élményekről, érzelmekről, ahogy az sem, hogy jó teljesítmény után is étellel jutalmazzák.

Az étel így eszközzé válik, a gyerek nem tanulja meg az érzelmek felismerését és az azokkal való megküzdést, mert az étel mint nyugtató eszköz előkerül. Ha ez rendszeresen megismétlődik, akkor nem tapasztal a gyerek valódi együttérzést és megnyugtatást. Ez a berögzülés később ahhoz vezet, hogy az ételhez fog nyúlni felnőttként is, mert úgy fogja érezni, ez a legkönnyebb módja, hogy oldja a feszültséget. 

Az érzelmi evés gyakran jár együtt azzal, hogy nem vagyunk tudatában az érzelmeinknek, nem tudjuk felismerni és elfogadni, ezáltal nem tudunk ráhangolódni az aktuális érzelmi állapotunkra.

Ha nem tudjuk pontosan, milyen érzelmet élünk át, akkor a lehető legkönnyebb módon próbáljuk csillapítani azt, így végül az ételhez nyúlunk.

Ez nehezíti saját magunk megértését és a környezetünkkel való kapcsolatot, valamint befolyásolja az interperszonális kapcsolatok minőségét és az önértékelésünket is. Az érzelmi evés hosszú távon falásrohamokhoz és túlsúlyhoz, valamint más evészavarok kialakulásához vezethet.

Az étel mint a nyugalom záloga

Legtöbbször a hiánypótlás vagy a feszültségcsökkentés eszközeként fordulunk az ételhez, de fakadhat a cselekvés hiányából is. Nincs mit csinálnunk, unatkozunk vagy haszontalannak érezzük magunkat, nem látjuk, hogy fejlődnénk. Megjelenhet a szeretet hiányaként, amikor nem kapjuk meg a figyelmet és tiszteletet, amire szükségünk van. A folyamatos diétázásból fakadó veszteségélmények és kontrollvesztés szintén feszültséget okozhatnak. Paradox módon, az általunk követett szigorú étkezési szabályok ellenére az étel felé fordulunk. Szintén jelentős szerepe van a stressznek. A mindennapi élet során kisebb-nagyobb stresszfaktorokkal találkozunk, amiket szintén megpróbálunk az étellel kezelni. 

Leteszem a kanalat – miként küzdhetünk meg az érzelmi evéssel?

Minden érzelem, legyen az pozitív vagy negatív, hatással van ránk, ezért kulcsfontosságú, hogy megéljük és elfogadjuk őket. Az érzelmek felismerése és kifejezése lehetőséget ad arra, hogy örömünket, szomorúságunkat, dühünket vagy félelmeinket helyesen kezeljük és megéljük.

Ezáltal jobban megértjük önmagunkat, és képesek leszünk egészségesebb módon reagálni a különböző helyzetekre. Ha nem tanuljuk ezt meg, folyamatosan külső eszközre lesz szükségünk.

Ez egy hosszú folyamat, amely során dolgoznunk kell magunkon mind külsőleg, mind belsőleg.

• Az étkezések során figyeljünk arra, hogy fejben is jelen legyünk. Lassítsunk le, és figyeljük testünk jelzéseit, valamint azt, hogyan hat ránk az étel. A mindfulness ebben a folyamatban segíthet nekünk.
• Legyünk tudatosak nemcsak az étkezésnél, hanem az érzelmeinkkel kapcsolatban is. Azonosítsuk és fogadjuk el őket, legyenek jók vagy rosszak.
• Legyen szó negatív vagy pozitív érzelemről, az azonnali étellel való reagálás helyett fontosabb, hogy átéljük az adott érzelmet.