Az év végi időszak sokak számára a szeretetről és közös ünneplésről szól, de sajnos nem mindenki osztozik ebben a meghitt érzésben. Karácsony és szilveszter táján különösen felerősödhet az elszigeteltség érzése azokban, akik elvesztették egy szerettüket, távol élnek családjuktól, vagy éppen nehezen találják a helyüket a társas kapcsolataikban. Míg a karácsony a családi összetartás és szeretet ünnepe, és az év utolsó napja sokak számára a barátokról és a közös bulizásról szól, addig akik elszigetelve érzik magukat, ilyenkor még inkább átélhetik a kívülállóság érzését. Bár nem könnyű csak úgy elkezdeni, számtalan módon lehet kapcsolódni másokkal, mi ebből most néhány gyakorlati tippet mutatunk be.

Fontos megérteni a különbséget a társas elszigeteltség és a magány között. A társas elszigeteltség azt jelenti, hogy valakinek nincsenek kapcsolatai vagy kevés kapcsolata van másokkal, és szinte semmilyen társas támogatást nem kap. Ez még akkor is egészségügyi kockázatot jelenthet, ha az illető nem érzi magát magányosnak.

Ezzel szemben a magány az a szubjektív érzés, hogy valaki egyedül van, vagy hiányzik számára a kapcsolódás. Ez gyakran abból fakad, hogy az illető valós és vágyott kapcsolatai között szakadék tátong. Még az is magányosnak érezheti magát, akinek látszólag sok barátja van, ha ezek a kapcsolatok nem elég mélyek vagy kielégítőek.

Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk az ünnepi időszakban megjelenő magány formáival és felismerésével. Ezúttal azonban arra keressük a választ, hogyan enyhíthetjük a magányt az év bármely szakában, nemcsak karácsonykor vagy szilveszterkor. Milyen apró szokások és stratégiák segíthetnek abban, hogy kilépjünk a bezárkózásból, újra megtaláljuk az utat másokhoz – és önmagunkhoz?

Cikkünkből kiderül:

  1. Miért érint mindenkit a magány?
  2. Milyen egészségügyi következményekkel járhat az egyedüllét?
  3. Milyen gyakorlati módszerekkel könnyíthetjük meg a kapcsolódást?

Magányos tömegek

Régóta tudjuk, hogy az ember társas lény, vagyis alapvető szükséglete a kapcsolódás. Evolúciós szempontból ez nem meglepő: őseink közösségekben éltek, ahol a túlélés és a fejlődés kulcsa az együttműködés volt. A vadászat, a gyűjtögetés, a környezeti viszontagságok elleni védekezés, sőt, a tanulás és a kultúra továbbörökítése is csak csoportban működött hatékonyan. Az emberi agy is ennek megfelelően fejlődött, így szociális interakcióink kulcsfontosságúvá váltak a túléléshez.

Ma azonban kevésbé vagyunk közvetlenül egymásra utalva. A technológia fejlődése, a társadalmi szinten biztosított szociális ellátás és a globalizáció olyan világot teremtettek, amelyben a túlélésünk már nem közvetlenül függ másoktól. A nyugati kultúrában különösen jellemző, hogy az egyén önállóságát és sajátos egyéniségét helyezzük előtérbe. Az individualizmus ünneplése ugyan segít az önmegvalósításban, de egyúttal hozzájárulhat ahhoz is, hogy az emberek egyre inkább elidegenedjenek egymástól.

Miközben a közvetlen társas kapcsolatok fenntartása egyre kevésbé tűnik létfontosságúnak, továbbra is mélyen vágyunk az emberi kapcsolódásra, hiszen biológiai és pszichológiai szükségleteink mit sem változtak a civilizáció fejlődésével. Ezért hiába a társadalmi normák által piedesztálra emelt individualizáció és függetlenség elképzelése, ha közben elmagányosodunk.

Ez különösen fontos felismerés, mert gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kultúránk és a környezetünk által közvetített értékek nem feltétlenül igazodnak az emberi természethez. Sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat magányosnak, még akkor sem, ha látszólag mindenünk megvan – beleértve egy működő szociális hálót is.

Gyakran nem is fizikai értelemben nincs mellettünk senki, hanem az észlelt társas támogatás hiányzik.

Mind a fizikai társas izoláció, mind az észlelt társas támogatás hiánya hozzájárulhat mentális és fizikai problémákhoz: például depresszióhoz, szorongáshoz vezethet, vagy olyan fizikai tünetekben manifesztálódik, mint a magas vérnyomás, magasabb kortizolszint és csökkent immunitás.

A magány tehát egy olyan jelenség, amely valamilyen formában szinte mindenkit érinthet, és amelyre érdemes tudatosan, közösen odafigyelnünk.

Mit tehetsz azért, hogy enyhítsd a magányt?

Lépj kapcsolatba egy régi ismerőssel!

Válassz valakit, legyen az egy régi barát, rokon vagy ismerős, akihez kellemes emlékek fűznek, és vedd fel vele a kapcsolatot. Egy egyszerű üzenet, akár chaten könnyedén hidat építhet az időközben kialakult távolság fölé. Például írhatsz valami ilyesmit: „Nemrég eszembe jutottál, és kíváncsi lettem, hogy vagy. Mi újság mostanában?”. Ennyi is elég ahhoz, hogy kifejezd a nyílt érdeklődésed, és beszélgetést kezdeményezz. Nem kell túlbonyolítani – a gesztus maga fontosabb, mint a tökéletesség. Ha nem érkezik azonnal válasz, ne gondold túl. Mindannyiunknak vannak zsúfolt napjai, de a legtöbben örömmel reagálnak, amint lehetőségük nyílik rá. Ez az egyszerű lépés nemcsak a kapcsolat újrafelvételére ad alkalmat, hanem arra is, hogy ismét közel érezhesd magad valakihez, akivel valaha fontos szerepet töltöttetek be egymás életében.

Szervezzetek közös programot!

Keress olyan tevékenységet, amiben szívesen elmélyednél, és csatlakozz egy azzal foglalkozó csoporthoz! Lehet ez valami teljesen spontán dolog, vagy olyan, amit mindig is szerettél volna kipróbálni. Mindegy, hogy a kortárs balett, a magyar filmművészet vagy a környezetvédelem érdekel, szerencsére rengeteg kurzus, egyesület, közösség, workshop vagy akár online szerveződő csoport van, ami egyedi érdeklődési területekre specializálódik. Ne aggódj, ha azt érzed, alternatívabb az érdeklődési köröd: a társadalmunk atomizációjának előnye, hogy MINDENNEK vannak rajongói és követői. Hogyha mégis úgy látszik, hogy úttörő vagy az elképzelésedben, akár te is alapíthatsz egy aköré szerveződő csoportot. Az ilyen közös élmények természetesen építik a kapcsolódást, hiszen közös alapot adnak a beszélgetésekhez, amik segítenek megtörni a jeget. Manapság számtalan lehetőség nyílik hasonló érdeklődésű emberek megismerésére, például a Meetupon, Facebook- vagy Reddit-csoportokban. A rendszeres aktivitás segíthet egy közösség megbecsült tagjává válni, ami hosszú távon is tartós kapcsolatokat eredményezhet. Ha nyitott vagy, egy kis idő múltán igazi barátokra tehetsz szert, és könnyen úgy érezheted, hogy végre megtaláltad azt a közösséget, ahová igazán tartozol.

Gyakorold a mindennapi kedvességet!

A magyarok a sztereotípiák szerint nem kedvelik az üres bájcsevejt. Pedig valljuk be, sokszor fel tudja dobni a napunkat, ha egy munkatársunk vagy egy bolti eladó őszintén érdeklődik a hogylétünk felől. Az apró, kedves gesztusok meglepően hatékonyak a magány csökkentésében. Egy mosoly, köszönés, dicséret vagy a lift tartása nemcsak azoknak esik jól, akik ezt kapják, hanem neked is segíthet kapcsolódni a környezetedhez. Ezek a gesztusok egy pillanat alatt bontják le az egymás között húzódó falakat. és személyesebbé teszik az amúgy rövid és személytelen mindennapi találkozásokat. Vegyük a bátorságot, és merjük megdicsérni például, ha tetszik a kedvenc baristánk stílusa, vagy kommenteljünk a kedvenc youtuberünk videója alá, ha annak sikerült mosolyt csalnia az arcunkra. A hasonlóan rövid, de pozitív interakciók bizony hozzájárulnak a jó közérzethez az oxitocinszint növelésével. Ezek a gesztusok akár viszonzásra is kerülhetnek, és hosszú távon is közelebb hozhatnak másokhoz. Mindemellett arra ösztönözhetnek, hogy nyitottabban és barátságosabban álljunk egymáshoz.

Légy jelen másokkal!

Lehetnek olyan napok, amikor lemerül a szociális tartalékod, vagy nem szeretnél másokkal beszélni, mégsem akarsz egyedül lenni. Ilyenkor segíthet, ha szimplán beülsz egy kávézóba, parkba vagy coworking irodába más emberek jelenlétében dolgozni, olvasni, vagy csak relaxálni. Ezekben a helyzetekben a kezdeményezés kényszere nélkül élheted át azt, hogy emberek között vagy. Ezzel az egyszerű módszerrel megteremtheted a társas közeg érzetét anélkül, hogy túlterhelnéd a szociális kapacitásod.

Kapcsolódj a természettel!

A természetben vagy a háziállatunkkal eltöltött idő segít csökkenteni a stresszt és megnyugtatni az idegrendszerünket. Egy kirándulás az erdőben, egy tóparti hétvége, vagy akár a kiskutyáddal való mindennapi séta segítheti a jelentudatosságot, és átérezhetőbbé teheti azt, hogy valami nagyobb egésznek vagy a része. Emellett az állatok különösen értékes társak lehetnek: ösztönösen megérzik, milyen a hangulatod, és szavak nélkül nyújtanak támogatást. A velük kialakított napi rutin pedig strukturálhatja az életed, és megerősítheti a kötődés érzését.

Önkénteskedj!

Azzal, ha másokon segítesz, magadon segítesz, és ugyanez igaz fordítva is: ha segítesz magadon, azzal a környezetednek is sok jót teszel. Ahogy Gandhi mondta: „Te magad légy a változás, amelyet látni szeretnél a világban”. Kiállni egy olyan ügy mellett, ami sokat jelent neked, azon túl, hogy akár új értelmet adhat a mindennapjaidnak, lehetőséget biztosít új emberek megismerésére. Olyan emberekkel találkozhatsz az önkénteskedés során, akik hasonló értékeket vallanak, és közösen dolgozhattok egy mindannyiótok számára fontos ügyön. Így a segítséged nemcsak a társadalom számára lehet értékes, hanem neked is lehetőséget ad arra, hogy csökkentsd a magány érzését, miközben hozzájárulsz egy rajtad túlmutató cél eléréséhez. Legyen szó idősgondozásról, gyermekek segítéséről, állatmenhelyi tevékenységről vagy környezetvédelmi projektről, az önkéntes munka új perspektívákat nyit, és eltereli a figyelmedet a saját problémáidról.

Mutasd meg magad!

Sokszor nem az a valódi probléma, hogy nincsenek körülötted emberek, hanem hogy nem érzed a kapcsolódást velük. Ha nem lehetsz önmagad, az még nagyobb magányérzetet okozhat, mintha egyedül lennél. Próbálj mélyebb szinten kapcsolódni másokkal, akár úgy, hogy őszintén beszélsz az érzéseidről, félelmeidről vagy problémáidról – ez segíthet másokat is megnyílásra ösztönözni, és erősebb köteléket kialakítani. Ha viszont úgy érzed, hogy az őszinteség ellenére sem találsz közös hangot, az annak a jele lehet, hogy új emberekre, más környezetre van szükséged. Ezen kívül a közösségi média is jó eszköz lehet a kapcsolódásra: egy-egy személyesebb poszt vagy bejegyzés megmutathatja, mi történik az életedben, és lehetőséget ad arra, hogy mások kapcsolatba lépjenek veled. A valódi és őszinte tartalmak az online térben is segíthetnek elindítani mélyebb beszélgetéseket és kapcsolatokat.

Mindezek mellett jó, ha képes vagy önegyüttérzést gyakorolni, amikor úgy érzed, hogy kudarcba fulladtak a próbálkozásaid. Ne feledd, hogy mindent gyakorolni kell, ezért ne érezd rosszul magad, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted, vagy ha valakik mégsem a te embereid. Amikor úgy érzed, nem sikerült úgy kapcsolódnod, ahogy szerettél volna, próbálj meg magaddal is támogatóan, kedvesen beszélni ahelyett, hogy leértékelő lennél. Jusson eszedbe, hogy egyetlen ember is képes változást hozni – akár a saját életében, akár másokéban. Lehet, hogy nem minden próbálkozásod jár azonnal sikerrel, ezek a gesztusok mégis jelenthetnek valakinek egy új kezdetet, egy pillanatnyi vigaszt vagy egy hosszú távú kapcsolat alapját.

Mindannyian ugyanarra vágyunk: hogy tartozzunk valahová, hogy kapcsolódjunk másokhoz. És ha ehhez elég egyetlen ember kezdeményezése, miért ne lehetnél az pont te?

https://www.google.com/amp/s/www.psychologytoday.com/intl/blog/what-mentally-strong-people-dont-do/202305/10-things-to-do-when-you-feel-lonely%3famp

https://www.youtube.com/watch?v=6Apw7Sv4MV4&t=30s

https://www.cdc.gov/social-connectedness/risk-factors/index.html