Miért érezhetjük magunkat távol mindentől, és hogyan találjunk vissza? – Az elidegenedésről

Érezted már magányosnak magad a számodra fontos emberek között? Volt, hogy úgy tűnt, semmi közöd a munkádhoz, mégis az tölti ki az életed felét? Megesett már veled, hogy hetekig robotpilóta üzemmódban léteztél csak a túlélésre törekedve? Valószínűleg a legtöbben tapasztaltuk már magunkon ilyen és hasonló tüneteit az elidegenedésnek. Bár talán kevésbé explicit érzésről van szó, sajnos a modern világban egyre sűrűbben szövi át a mindennapjainkat, akár egy általános életérzésnek is mondhatjuk. Olvass tovább, ha érdekel, vajon miért van ez így, és hogyan küzdhetünk meg vele!

Ahhoz, hogy megértsük az elidegenedés fogalmát, a kapitalizmus kialakulásának kezdetéig kell visszatekintenünk az időben. Karl Marx az elidegenedésről az 1844-ben megjelent Gazdasági-filozófiai kéziratok című művében írt, a gépesített tömeggyártás és ezzel együtt a növekedésalapú materialista társadalmi berendezkedés megjelenésének hatására. Marx szerint az elidegenedés abból fakad, hogy a munkások a kapitalista gazdaságokban részben fizikailag és pszichológiailag is eltávolodnak mindattól, ami a munkájukhoz kapcsolódik: a termékeiktől, a munkafolyamattól, önmaguktól mint alkotó lényektől, és ezáltal a többi embertől is. Úgy vélte, a kapitalizmus elvonja tőlük az autonóm értelemalkotást és az alkotói potenciált, miközben társadalmi kapcsolataik is gazdasági tranzakciókká válnak. Például a munkáltatók vagy a beosztottak egymást már nem mint társakat látják, hanem mint eszközöket, akikkel a gazdasági érdekek és célok elérése érdekében kell kapcsolatba lépniük.

Marx azt is előrevetítette, hogy az elidegenedésnek átható pszichológiai következményei vannak. Úgy vélte, hogy az emberek elidegenítve érzik magukat saját munkájuktól és a társadalomtól, amelyhez hozzájárulnak.

Ez a helyzet frusztrációhoz, kiüresedettséghez és emberi mivoltuktól való eltávolodáshoz vezet.

Az elidegenedés tehát nem csupán egyéni probléma, hanem a kapitalista rendszer alapvető velejárója.

Cikkünkből kiderül:

1. miért válik a mindennapi életünk a távolságérzet forrásává?
2. hogyan ismerhetjük fel az elidegenedés jeleit a mindennapjainkban?
3. hogyan törhetünk ki az elidegenedettség negatív spiráljából?

Noha a munkakörülmények az idők során jelentősen változtak, Marx elméletének alapvető gondolatai ma is relevánsak. A legtöbben bérért dolgozunk, így a munkánk nem egy kézzelfogható, minket szolgáló végtermék létrehozásával ér véget. Sőt, a technológiai fejlődés és a világ egyre növekvő komplexitása tovább fokozta a munkafolyamatok és a társadalom széttagoltságát. Gondoljunk csak arra, hogy régen a munkakörök sokkal egyértelműbbek voltak, míg ma számtalan olyan állás létezik, amelynek valódi tartalmát a benne dolgozókon kívül nem biztos, hogy bárki pontosan érti. Ez nemcsak a világ megértését és a kompetenciaszükségletet nehezíti, de a kapcsolódást is, mivel nehéz ilyesmikről beszélgetni.

Az elidegenedést tehát egyaránt értelmezhetjük szociológiai és egyben pszichológiai fogalomként is. Amíg a szociológiai megközelítés azokra a társadalmi folyamatokra összpontosít, amelyek elidegenedéshez vezethetnek, addig a pszichológiai a társadalmi folyamatok okán keletkező elidegenedés szubjektív, egyéni aspektusaira helyezi a hangsúlyt. A pszichológiai elidegenedés leginkább a pszichológiai és társadalmi tényezők konfliktusa miatt alakul ki, például az elvárások és a vágyak, a társadalmi normák és erkölcsi értékek, a munkahelyi és egyéb társadalmi szerepek, valamint a generációk közötti kulturális konfliktusok ellentmondása miatt.

Vagyis az elidegenedés akkor alakul ki, amikor az egyén belső szükségletei és a külső társadalmi elvárások között feszültség keletkezik, ami az identitás és a közösséghez való tartozás érzésének megrendüléséhez vezethet.

A pszichológiai elidegenedés többdimenziós jelenség, aminek Melvin Seeman szociálpszichológus szerint az alábbi hat dimenzióját élhetjük meg:

1. Társadalmi elszigeteltség: Seeman szerint az elidegenedett egyén eltávolodik, tartózkodik a társadalom uralkodó kulturális áramlataitól; magányt, ürességet, bizonytalanságot, megszakadt társas kapcsolatokat és másoktól való távolságot él át.
2. Tehetetlenség: Az elidegenedett egyén úgy érezheti, hogy nem képes befolyásolni az őt körülvevő világot, sem önálló döntéseket hozni, így sorsát sem képes irányítani. Úgy gondolja, az életét külső erők, például a szerencse és a végzet irányítják, amire nincs ráhatása.
3. Értelmetlenség: Az elidegenedett ember nehezen érezheti át, vagy nehezen képes tudatosítani az élet különböző aspektusainak jelentését. Emiatt nem tud valódi értelmet tulajdonítani a viselkedésének.
4. Önmagától való elidegenedés: A tehetetlenség, az értelmetlenség és az elszigeteltség következménye, hogy az ember elidegenedik saját magától. Az érintett egyén képtelen az önmagával való kapcsolódásra és az érzéseinek átélésére, ezért általában unalom és ürességérzés jellemzi. Úgy érzi, hogy nem azt az életet éli, amit élnie kellene, és nem az, aki lennie kellene, ami még demotiválóbban hathat rá.
5. „Normátlanság” állapota: Az elidegenedett személy életében, mivel elveszik a jelentés, a társas normák is megszűnnek szabályozni az egyén viselkedését, vagyis már nem töltik be az iránymutató funkcióikat a társas életben.
6. Kulturális elidegenedés: Az előző pont magával vonja a kulturális elidegenedést is. Az egyén eltávolodik a kultúra domináns értékeitől és hiedelmeitől, úgy érzi, saját értékei nem egyeznek a közösség többségének értékeivel.

Az elidegenedés pszichológiai tünetei

Az elidegenedés számos pszichológiai tünetet és negatív folyamatot indíthat el, amelyek mélyen befolyásolják az egyén érzelmi állapotát, társas kapcsolatait és viselkedését.

Mentális és érzelmi következmények

Mentális szinten az elidegenedett személy gyakran éli meg a tehetetlenség érzését, mivel úgy érzi, nincs kontrollja élete eseményei felett. Ez az érzés gyakran társul alacsony önbecsüléssel, ami tovább súlyosbíthatja a depresszió és a reménytelenség érzését. Az ezt kísérő érzelmi fájdalom, az értelmetlenség és az üresség érzése tovább mélyítheti a frusztrációt és a haragot, ami további elszigetelődésre késztetheti az ettől szenvedő egyént.

Társas kapcsolatok romlása

A társas kapcsolatok terén az elidegenedés a magány és megnemértettség érzése miatt elzárkózással és a mások iránti bizalmatlansággal jár. Az érintettek gyakran képtelenek kapcsolódni másokhoz, és távolságot tartanak a családjuktól vagy barátaiktól. A kommunikációs nehézségek miatt visszahúzódóvá válhatnak, ami a kirekesztettség érzését tovább fokozza. Ez a folyamat hosszú távon mély magányérzetet eredményez, amely csak tovább növeli az elszigeteltséget.

Viselkedési problémák és társadalmi hatások

Viselkedési szinten az elidegenedés a társadalmi normák és szabályok elutasításában mutatkozhat meg. Az egyén hajlamosabbá válhat a szabályszegésre, például igazolatlan hiányzásokra, illegális viselkedésre vagy más deviáns, impulzív magatartásokra. Gyakori, hogy az érintettek gyenge teljesítményt nyújtanak az iskolában vagy a munkahelyükön, mivel elveszítik motivációjukat, és értelmetlennek érzik tevékenységeiket. Az elidegenedés továbbá a szerhasználat fokozott kockázatával járhat, mivel az elszenvedői gyakran az alkohol vagy a drogok segítségével próbálják csillapítani lelki fájdalmukat.

Mentális és fizikai egészségügyi következmények

Az elidegenedés mentális és fizikai egészségre gyakorolt hatása szintén jelentős. Az érintetteknél gyakran jelentkeznek depressziós tünetek, például kimerültség, reménytelenség és önértékelési problémák. Az érzelmi stressz evészavarokhoz, például étvágytalansághoz vagy túlevéshez vezethet, ami súlyosbíthatja az egészségi állapotukat. Az elidegenedés emellett növeli az öngyilkossági gondolatok kockázatát, különösen, ha az érintett személy úgy érzi, hogy teljesen elveszítette a kapcsolatot a környezetével és önmagával.

Hogyan lehet megtörni az elidegenedés negatív spirálját?

Tekintve, hogy az elidegenedés súlyos pszichológiai következményekkel jár, fontos, hogy észrevegyük, ha a jeleit tapasztaljuk a környezetünkben vagy önmagunkon. Az elidegenedés leküzdése nem könnyű feladat, de lehetséges, ha felismerjük a problémát, és tudatos lépéseket teszünk a változás érdekében.

Az első lépés az önreflexió: próbáljuk meg megérteni, hogy mik azok az egyéni okok, amik ehhez az állapothoz vezettek, és azt se felejtsük el végigvenni, hogy milyen erőforrásainkra támaszkodhatunk egy ilyen helyzetben. Azt sem tagadhatjuk, hogy számos kulturális és egész társadalmat érintő folyamat befolyásolhatja az elidegenedésérzésünket, de fontos tudatosítani, hogy mégis tehetünk valamit a saját életünkben azért, hogy nekünk jobb legyen.

Ha elhanyagolódtak bizonyos társas kapcsolataink, próbáljunk meg újra kapcsolatot teremteni szeretteinkkel, és erősítsük velük a kötelékeinket. Az őszinte feltárulkozás és a valódi odafigyelés mindkét oldalról segíthet újraépíteni a bizalmat és a közelséget. Egy egyszerű beszélgetés, valamilyen közös időtöltés vagy akár egy hosszú ideje elhanyagolt barát felkeresése hatalmas lépés lehet az elidegenedés leküzdésében.

A kreatív tevékenységek, mint a festés, a tánc, az éneklés vagy akár a főzés, nemcsak önkifejezési lehetőséget adnak, hanem segítenek új értelmet találni mindennapjainkban. A naplóírás és a mindfulness gyakorlása pedig elősegítik az érzelmeink és gondolataink feldolgozását, miközben közelebb hoznak bennünket saját belső világunkhoz. Akár egy művészetterápiás csoportba is jelentkezhetünk, ami egyszerre segíti az érzelmeink kibontakoztatását és a másokhoz való kapcsolódást, a közösséghez tartozás érzését.

Hogyha kilátástalannak látjuk a helyzetünket, ne féljünk segítséget kérni. Egy mentálhigiénés szakember támogatása vagy egy közösséghez való csatlakozás segíthet újra megtalálni az értelmet a mindennapokban. Különösen hatékony lehet akár egy viselkedésterápiás folyamatba belevágni, amelynek során olyan technikákat tanulhatunk, amelyek segítenek visszaadni a kontrollt és az önmagunkba vetett hitünket.

Mindezek mellett fontos emlékeztetni magunkat arra is, hogy a problémáink az életünk részei, de nem határozzák meg teljes egészében a létezésünket.

Ha úgy érzed, krízist élsz át, ha nincs kivel beszélgetned, az alábbi elérhetőségeken érdemes segítséget kérned:

1. 24 éves korig a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál a 116-111-es telefonszámon,
2. 18 éves kor felett pedig az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen szervezetnél: +36 80 505 390, illetve a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségénél (LESZ), amely elérhető a 116-113-as telefonszámon.

Ha pedig hosszú távú megoldásban gondolkozol, jelentkezz pszichológiai tanácsadásra a Mindset pszichológusaihoz!