Honnan tudhatjuk, ha manipulálnak minket? – 4 árulkodó jel

Amikor valaki manipulál, alattomos és olykor tisztességtelen eszközökkel igyekszik irányítani vagy kijátszani bennünket a saját céljainak megfelelően. Minderre számos technikát alkalmazhat és sok esetben nem, vagy nem azonnal vesszük észre. De honnan tudhatjuk mégis, ha éppen ravasz módon befolyásolnak minket? Cikkünkben négy árulkodó jelet foglalunk össze.

Manipulatív viselkedésről akkor beszélünk, amikor valaki irányító és ártalmas magatartást alkalmaz a felelősség hárítására, valódi szándékainak eltitkolására, vagy kétség és zavar keltése céljából. Az olyan manipulációs taktikák, mint a gázlángolás, a bűntudatkeltés vagy a „hazai pálya” előnyének élvezése, romboló hatással bír a kapcsolatokra és az áldozatok önértékelésére. A befolyásoló viselkedések gyakoriak, és előfordulhatnak romantikus, családi és munkahelyi kapcsolatokban is. Mire figyeljünk, hogy felismerjük?

Cikkünkből kiderül:

1. Mire legyünk figyelmesek, ha gyanút fogunk, hogy valaki manipulál bennünket?
2. Milyen tipikus mondatok utalnak manipulációra?
3. Hogyan védjük meg magunkat?

#1 Állandóan megkérdőjelezzük önmagunkat

„Valóban így történtek a dolgok? Lehetséges, hogy nem jól emlékszem? Megőrültem volna?” Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok kavaroghatnak elménkben, ha gázlángolás áldozataivá válunk. Ez a manipuláció egyik gyakori formája, amikor a gázlángolást alkalmazó fél – akár tudatosan, akár akaratlanul – arra törekszik, hogy kétségbe vonjuk saját érzéseinket, illetve azt, hogy jól érzékeljük-e a valóságot. Ha állandóan megkérdőjeleztetik velünk saját megélésünket, súlyos érzelmi károkat kelthet bennünk és alááshatja önértékelésünket is.

Gyakori példák gázlángolásra:

„Ugyan már, az nem is így történt” 

„Bolhából elefántot csinálsz!”

„Rosszul emlékszel a dolgokra.”

„Amit mondtam, nem is volt bántó, csak túl érzékeny vagy és mindent magadra veszel.”

#2 Folyamatosan bűntudattal küzdünk 

Olykor a manipulatív stratégiát alkalmazó személy hiperkritikus velünk szemben és aláássa teljesítményünket. „Nem számít, mennyire teszem oda magam, sose lesz neki elég.” – vélhetjük ilyen helyzetekben. Mindez kétségeket ébreszthet bennünk saját képességeink felől. Az is előfordulhat, hogy óriási szívességeket kérnek tőlünk, amelyeket lehetetlenség kiviteleznünk, az ebből adódó bűntudatunkat kijátsszva kisebb szívességek tételére késztetnek bennünket.

Nagyon fontos, hogy megfigyeljük az érzelmeinket, miközben az adott személlyel vagyunk együtt. Mire vagyunk figyelmesek? Boldogság, nyugalom, biztonság? Vagy inkább szorongás, bűntudat és kényszerítettség? 

Milyen üzenetet hordoznak számunkra ezek az érzelmek az adott személlyel való viszonyunkkal kapcsolatban?

#3 Olyan dolgokat teszünk mellette, amit alapból sosem tennénk meg

De nem a jó értelemben. Előfordulhat, hogy olyan helyzetekben találjuk magunkat a vele való kapcsolatban, amikor a döntéseink nem tükrözik a valódi személyiségünket. A befolyásolást alkalmazó fél fokozatosan tolhat minket saját határaink átlépéséig. Először apró szívességeket kérhet, amelyek nem tűnnek jelentős határsértésnek. „Tudnál falazni nekem a főnök előtt ma reggel? Fogorvoshoz kell mennem, így kések pár órát a műszakomról.” Bár a hazudozás alapból nem szokásunk, ezt az aprónak tűnő szívességet megtesszük a munkatársunknak, hiszen úgy gondoljuk, ezzel segítünk neki. Idővel azonban kéréseik fokozatosan nagyobbá válhatnak, míg végül egyszercsak azon kapjhatjuk magunkat, hogy olyat művelünk, amit magunktól sosem tennénk meg. Mivel kéréseik növekedése fokozatos, ezért sok esetben észrevétlen maradhat, hogy mennyire kívül sodortak bennünket a komfortzónánkon. 

Az erős ellentmondásosság értékrendünk és viselkedésünk között belső feszültséget szülhet és ugyancsak ahhoz vezethet, hogy kételkedjünk önmagunkban.

#4 A „hazai pálya” előnyének élvezése

Talán nem véletlen, hogy diplomáciai tárgyalásokon gyakran bevett „technika” az utolsó pillanatban megváltoztatni a tárgyalás helyszínét. Az ismeretlen helyzetek, helyszínek, bizonytalanságot ébresztenek bennünk és ilyenkor kihívást jelenthet összpontosítani vagy nehezebb lehet a saját értékeink mentén döntést hozni.

A „hazai pálya” előnyének élvezése során az egyik fél arra törekszik, hogy kimozdítsa a másikat a komfortzónájából azáltal, hogy saját maga számára biztonságos területre (irodájába, otthonába, kedvenc kávézójába), de a másik fél számára ismeretlen, nem komfortos helyszínre szervezi a találkozókat. 

„Ide fáradnál az irodámba? Jelenleg túl elfoglalt vagyok, hogy én menjek át a tiedbe.”

„Tudod, hogy mennyire hosszú az út hozzád és milyen fáradt vagyok a vezetéshez munka után. Inkább te gyere át hozzám ma este.”

Ezáltal magánál tartja a kontrollt és egy olyan személyközi dinamikát alakít ki, amelyben erőfölényt szerez. Mindezt tisztességtelenül saját javára használhatja. Amikor valaki folyton ahhoz ragaszkodik, hogy mi menjünk át hozzá, még akkor is, ha ő szeretne tőlünk valamit, és ez kényelmetlenül érint minket, finoman tereljük a kompromisszum kötés irányába! Szervezzük a találkozót középútra. Előfordulhat, hogy a másik makacsul ragaszkodik a hazai pályához, és mindenféle kifogásokat talál arra, miért nem lehetséges máshol az összejövetel, akár azt is felajánlhatjuk, hogy szervezzük olyan időpontra, amikor már megoldható lesz.

Hogyan védjük meg magunkat?

Először is nem árt tisztázni magunkban, hogy az egészséges kapcsolatokat egy dinamikus egyensúly, a kölcsönösség és a mellérendelt viszony jellemzi. Amikor egy kapcsolatban tartósan eltolódnak a hatalmi viszonyok, és az egyik fél a másik pszichés jóllétének kárára folyamatosan határsértéseket követ el, érdemes újragondolni a kapcsolati határokat és megújítani a két fél közötti kommunikációs stratégiát.

Amennyiben az eltolódott hatalmi viszonyok helyreállítására tett próbálkozásaink tartósan nem járnak sikerrel, meglehet, a kapcsolat megszakítása szolgál alternatívaként helyzetünkre. Érdemes szem előtt tartani, hogy asszertív jogunk megszakítani bárkivel a kapcsolatot. Ettől nem válunk rossz emberré és nem is kell bűntudatot éreznünk. Amennyiben biztonságosnak érezzük a szituációt, érdemes kísérletet tenni az adott személlyel való beszélgetésre és megosztani vele, hogyan érintett minket a viselkedése, és miért döntöttünk a kapcsolat befejezése mellett. Ugyanakkor, ha bármilyen oknál fogva nem érezzük biztonságosnak ezt a beszélgetést, nem szükséges megindokolnunk döntésünket.