A súlyos párkapcsolati kontroll meztelen valósága

Kanye West és felesége, Bianca Censori esete a Grammy-díj-átadón sokakat megbotránkoztatott. A sajtónak való pózolás közben a rapper párja fülébe súgott valamit, majd az levette szőrmebundáját, ami alatt lényegében egy mindent láthatóvá tevő meztelenruhát viselt. A történtek – érthető módon – sok kérdést felvetnek, például a médiafigyelemért folytatott kétségbeesett küzdelemről, a testhez való viszonyulásról, valamint arról a sajátos párkapcsolati dinamikáról, amelybe belefér egy ilyen jellegű „performansz”. Cikkünkben a súlyos párkapcsolati kontroll, valamint a párkapcsolati bántalmazás összetett lélektani dinamikáját járjuk körül.

A bántalmazás egy olyan sajátos viselkedésmintázat, amely arra irányul, hogy az egyik fél hatalmat gyakoroljon a párja felett, és kontroll alatt tartsa őt. A bántalmazás formát ölthet érzelmi, fizikai, szexuális, pénzügyi cselekedetekben, vagy azokkal való fenyegetéseken keresztül. Ide sorolhatóak az olyan viselkedések, mint a megrémítés, megfélemlítés, terrorizálás, manipuláció, bántás, megalázás, hibáztatás vagy megsebesítés. Bár elterjedt elképzelés, hogy csak férfiak lehetnek bántalmazóak, valójában a bántalmazó viselkedés független nemtől, kortól, szexuális irányultságtól, valamint etnikai és vallási hovatartozástól is. Mindemellett ez a viselkedésmintázat független az iskolai végzettségtől és a szocio-ökonómiai státusztól is. A párkapcsolati státusz széles spektrumát érintheti, a randizástól a házasságig. 

A bántalmazó viselkedés esszenciális dinamikája az alá-fölé rendeltségi viszony, a másik élete feletti kontroll fokozatos, megkomponált, teljes átvétele.

Cikkünkből kiderül:

1. Mi számít bántalmazásnak a fizikai erőszakon túl?
2. Miért olyan nehéz kilépni egy ilyen kapcsolatból?
3. Miért nem segít ilyen helyzetekben a tanácsosztogatás?
4. Hogyan nyújthatunk valódi segítséget az áldozatoknak?

Milyen fajtái vannak a bántalmazásnak?

A fizikai és szexuális erőszak általában alkalmanként fordul elő a legtöbb bántalmazó dinamikájú párkapcsolatban. A fizikai bántalmazás mindig együtt jár a bántalmazás alternatív formáival, és együttesen kiterjedt rendszert alkotnak. A fizikai bántalmazás a testi erőszakon (ütés, rúgás, égetés, hajcibálás, fojtogatás, csípés, harapás, lökés, pofon) túl magában foglalja az orvosi ellátás megtagadását/ ellehetetlenítését, az alkohol/ kábítószer fogyasztásának forszírozását és a bezárást is. Mindemellett az is fizikai bántalmazásnak minősül, ha az erőszakos fél a másikat egy idegen, nem biztonságos helyen magára hagyja, például egy ismeretlen városrészen, rossz környéken, vagy extrém esetben egy lakott területtől távol eső erdőben.

Az érzelmi bántalmazás a másik önértékelésének aláásására irányul. A bántalmazó állandóan kritizálja párját, lekicsinyli a képességeit, és megszégyenítő minősítésekkel illeti őt. Sok esetben fenyegetőzik a közös gyermekekkel való kapcsolattartás megszakításával is. Mindezt abból a célból teszi, hogy kontrollt gyakoroljon a másik fél felett, és elérje, hogy a másik fél lehetetlennek gondolja a kapcsolatból való kilépést. A súlyos kontroll kiterjedhet a partner viselkedésének végletekig menő monitorozására, például titokban belép párja személyes közösségi fiókjába, és engedély nélkül elolvassa a privát üzenetváltásait. Feljogosítva érzi magát, hogy korlátozza, partnere kivel beszélhet és kivel nem. Megpróbálja elvágni a szeretetkapcsolatait, és eltávolítani azokat az ismerősöket, akik aggódva figyelik a párkapcsolati dinamikát. Bár előfordul, hogy megszégyeníti párját mások előtt, nagyon sokszor szándékosan nem láttatja viselkedését a külvilág felé, nehogy kiderüljön határsértő viselkedése.

Adott esetben megszégyenítheti, elszigeteli, folyamatosan ellenőrzi, fenyegeti és teljesen az irányítása alá vonja a másik minden lépését.

Pénzügyi/ gazdasági bántalmazáskor az erőszakos fél megkísérli anyagilag függő helyzetbe hozni párját. Például a kapcsolat elején belemanipulálja, hogy adja fel állását, és később pedig visszaél a „kenyérkereső” szerepével. A kiadásokat elszámoltatja, megkérdőjelezi, vagy egyszerűen nem ad pénzt.

A szexuális abúzus magába foglalja minden olyan szexuális tevékenység kényszerítését, amibe a másik nem egyezik bele, és nem saját akaratából vesz részt benne. Ez lehet például a szex kényszerítése, a lefogás, valamint szexuális inzultusok is. Erőszaknak számít, ha olyankor is követeli az aktust, amikor párja beteg/ fáradt/ nincs kedve hozzá, vagy ha azzal fenyegetőzik, hogy ha nem közösül vele, akkor elhagyja.

Szexuális abúzusnak tekinthető a fogamzásgátló elhagyására/szedésére való kényszerítés, és az óvszer használatának elutasítása kényelmi okokból.

Mindezek mellett a stalking is a bántalmazás egy formája. A stalking egy sajátos viselkedésmintázat, amelynek célja a másik zaklatása, terrorizálása, és a felette való hatalom gyakorlása.Tipikus formája a másik követése, egymás után való hívogatása, kéretlen üzenetekkel való bombázása, valamint az otthonában/ munkahelyén/ egyéb, gyakran látogatott helyeken való megfigyelése. A stalking általában idővel egyre súlyosbodik.

A bántalmazás ciklusai

Fontos megérteni, hogy a bántalmazás nem egyszeri esetek összessége, hanem egy ciklust alkot. A ciklus első fázisa a feszültség növekedése. Ilyenkor a bántalmazott próbál mindent megtenni, hogy elkerülje partnere frusztrációjának lecsapódását. Amikor azonban mégis bekövetkezik az erőszak, azt követi a mézeshetek fázisa, vagyis amikor az erőszakot elkövető mindent megtesz, hogy kibéküljenek, és újból meghódítsa a bántalmazottat. „Úgy sajnálom, hogy megtörtént! Ígérem, hogy soha többet nem fordul elő.” Romantikus gesztusokkal próbál kompenzálni. Végül a nyugalmi fázis következik.

Amint a folyamatos udvarlás hatására helyreáll a bizalom, ismét elkezdődik a feszültség felgyülemlésének szakasza.

A kapcsolat előrehaladtával, amikor már teljesen az irányítása alá vonta a bántalmazó a másik életét, akkor elkezd kimaradni a mézeshetek időszaka. A bántalmazó azt gondolhatja, „már nincs rá szükség", hiszen anélkül is benne marad a bántalmazott a kapcsolatban. Ezután már csak a feszültség és a robbanás váltakozik. 

Miért nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból?

Sokan értetlenül állnak az előtt, miért maradnak benne az áldozatok a bántalmazó kapcsolatban. "Amikor látják, hogy egyre fokozódik a feszültség, miért nem előzik meg szakítással az erőszakot?" Azt érdemes tudatosítani, hogy egy olyan párkapcsolatban, ahol a szeretet váltakozik a bántalmazással, leépül az önbizalom és az önértékelés. A személy úgy érezheti, nem méltó egy egészséges párkapcsolatra, ő ezt nem érdemli meg. (Ez természetesen semmilyen esetben sem igaz!) Azt gondolhatja, a „kutyának sem fog kelleni", ha kilép a kapcsolatból, vagy egyszerűen csak nem gondolja magát képesnek arra, hogy egyedül boldoguljon. Az érzelmi kötődés is megnehezíti a kapcsolatból való kilépést. Habár vannak korai figyelmeztető jelei a bántalmazó magatartásnak, a legtöbb esetben olyankor történik először, amikorra már nagyon erősen felépült a kötelék a bántalmazó felé.

Az áldozat úgy érezheti, mintha egy rózsaszín köd elvakítaná. A bántalmazó szerelmével elárasztja a párját, virágot vesz neki, főz rá, bókol neki, romantikus randevúkra vagy drága utazásokra viszi.

Mindez azonban nem az őszinte szeretet megnyilvánulása, hanem a manipuláció egy formája.

Ezzel alapozza meg, hogy az áldozat később ne tudjon kilépni a kapcsolatból, hiszen a bántalmazó „olyan jó ember, annyi szépet tett.” További nehezítő tényező, hogy mire az áldozat ténylegesen rávenné magát a kapcsolatból való kitörésre, addigra az addigi kapcsolataitól rég eltávolította őt a párja. A bántalmazók gyakran előhozakodnak régi sérelmekkel, olyan történetekkel, amelyeket korábban a párjuk mesélt el nekik szeretteikről. „Emlékszel, múltkor milyen rosszulesett neked, hogy a barátnőd az utolsó pillanatban lemondta a találkozót? Olyan kiszámíthatatlan ez a nő. Csak megalázod magadat azzal, ha továbbra is barátkozol vele. Engem is megalázol, ha tovább barátkozol vele.”  

Fegyverként használja ezeket a történeteket, hogy elmarjon mindenkit, aki egykor fontos volt az áldozatnak. 

A bántalmazott úgy érezheti, valójában nem is szereti őt senki más, és ez végső soron ahhoz vezet, hogy nem marad senkije, csak a bántalmazója. Mindemellett az anyagi függés is megnehezíti a kapcsolatból való kilépést, hiszen a pénzügyi bántalmazás során a kontrolláló fél megtagadhatja a pénzhez való hozzáférést, ami súlyosan akadályozhatja az önállósodást.

Emellett megjegyzendő, hogy a bántalmazott valószínűleg rengeteg energiát fektetett már a kapcsolatba, és minél hosszabb ideig van benne, annál nehezebb kilépnie belőle.

Hosszú időbe telhet, mire a bántalmazott egyáltalán felismeri, hogy egy bántalmazó kapcsolatban él. Nem ritka az önmaga és mások előtti tagadás, hiszen annyira elviselhetetlen az igazság. 

Amikor nők az áldozatok, számukra az a társadalmi elvárás is nehezítő tényező, miszerint a nőnek kell lenni a család ragasztójának, és az áldozatok azt hihetik, hogy majd mások negatívan ítélik meg őket, ha kilépnek a kapcsolatból, hiszen „elbuktak benne”.

Amikor valaki abuzív kapcsolatban él, nem azért teszi, mert önszántából lépett bele, hanem mert egyszer csak azon kapta magát, hogy benne van. Minél tovább marad benne valaki egy ilyen kapcsolatban, annál jobban torzulhat a valóságészlelése. Mindennapjait átszövik az alaptalan kritikák, lekicsinylés és debilizáció. Úgy érezheti, már nem tudja, mi igaz és mi nem. Kételkedik önmagában, és – a ciklusok folyamatos váltakozásával – egyre inkább azonosul az áldozati szereppel, elhiszi, hogy ő nem érdemel jobbat.

Hogyan segítsünk a párkapcsolati erőszakban érintetteken?

A bántalmazó kapcsolatokat óriási stigmatizáció övezi. Gyakoriak a tévhitek, mint például:

„Az áldozatok gyengék.”

„Én soha nem hagynám, hogy akár egy ujjat is emeljenek rám.”

„Aki hagyja, hogy ilyet tegyenek vele, az meg is érdemli.”

Ezek a gondolatok mind azt tükrözik, hogy akik nem tapasztalták meg közvetlen közelről ezeket a kapcsolatokat, azok nem értik, milyen bennük lenni. Azonban rengeteget tehetünk a bántalmazó kapcsolatban élőkért, ha a stigmatizált vélekedések közvetítése helyett inkább támogató odafigyeléssel fordulunk feléjük.

Nagyon fontos, hogy értő figyelemmel hallgassuk meg őket, kritika, tanácsosztogatás és szörnyülködés nélkül.

Ne akarjuk helyettük megoldani a helyzetet! Ez azért nem segít, mert a bántalmazó kapcsolatban az illető folyamatosan azt éli meg, hogy nincs kontrollja az élete felett, mert azt a bántalmazó átvette. Ha mi is átvesszük az irányítást, azzal nem segítjük a fejlődését – a saját élete feletti kontroll érzése akkor fog javulni, nőni, hogyha visszakerül hozzá. Segítsük, de ne tegyünk helyette dolgokat. Amit lehet tenni: támogatni, elfogadni, meghallgatni, információt átadni neki, közösen menekülési tervet szőni.

Mit tehetünk, hogy kiszabaduljunk?

1. Vegyük fel a kapcsolatot régi barátainkkal, családtagjainkkal! Építsünk ki magunknak egy támogatói hálózatot
2. Vegyük igénybe egy szakember (team) segítségét. Keressünk fel pszichológust vagy olyan egyesületet, ami a bántalmazásra specializálódott.
3. Keressünk lehetőségeket az anyagi függetlenséghez. Keressünk magunknak munkalehetőséget, és készíttessünk akár új bankkártyát is.
4. Érdemes előre tudatosítanunk: az érzelmi felépülés nem lineáris folyamat! Lesznek súlyos mélységek, visszaesések közben, és ez rendben van!
5. Ha olyan mértékű a bántalmazás, ahonnan csak a menekülés tűnik járhatónak, érdemes vésztervet készíteni, amit tud használni, amikor eljön az ideje. Erősítheti a tervet, ha a szociális hálóval együtt alakítja ki.

Hazánkban hetente egy nő veszíti életét kapcsolati erőszak áldozataként. Ha ismersz valakit, aki érintett, netán magadra ismertél a fentiekben, kérünk, mihamarabb fordulj segítségért!

Nane Egyesület

Patent Egyesület

OKIT 24 órában hívható krízisvonal