Ahány ember, annyi probléma… és még annál is több megoldás! A tudomány egyik kimondatlan szabálya szerint nincs olyan „csodarecept”, amely mindenki gondjára gyógyír lenne. Atkinson és munkatársai terápiás tapasztalataik alapján mégis összegyűjtötték azt az öt legjobb tanácsot, amelyek betartásával nagyon is sokat tehetünk mentális jóllétünk érdekében. Nézzük, melyek ezek!
Elménk működését nemcsak a lélektan szakavatott pszichoterapeutái képesek kedvezőbb mederbe terelni – hanem saját magunk is! Ha a megszokottnál kicsit alaposabban is odafigyelünk testi reakcióinkra és viselkedéses megnyilvánulásainkra, akkor előbb-utóbb rájövünk, hogy mely emberek, dolgok és helyzetek vannak ránk jó, illetve rossz hatással. Képességeink, tulajdonságaink, félelmeink és vágyaink értő elemzése és kezelése kiváló kezdete annak, hogy saját kezünkbe vegyük lelki életünk irányítását.
Lássuk hát, mit ajánlanak a szakértők!
1. Fogadd el érzéseid és gondolataid!
„Ha még egyszer belém köt, én lelököm a lépcsőn!”, „Tudom, hogy párkapcsolatban élek, de egyszerűen vonzódom hozzá…”, „Iszonyatosan tehetetlennek érzem magam. Jól esik, hogy végre gondomat viseli valaki!”. Ismerősen hangzik? Pedig legtöbben mindent megteszünk annak érdekében, hogy száműzzük fejünkből az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat. Vagy legalábbis kimagyarázzuk őket valahogyan. A kétségbeesettség, a gyengeség és a bűnösség érzete ugyanis mind olyan kellemetlen élmények, mint az, hogy bántani akarunk valakit, hogy egy tiltott személy társaságára vágyunk, vagy hogy kiszolgáltatottan sóvárgunk a törődésre.
Ezeknek az érzelmeknek és gondolatoknak rendszerint már a puszta jelenléte is szorongást okoz, beismerésük ugyanis összeegyeztethetetlen pozitív énképünk büszkeségével. Ettől a sok kellemetlenségtől éppen ezért vagy úgy próbálunk megszabadulni, hogy semmiféle tudomást nem veszünk róluk, vagy pedig úgy, hogy megjátszott objektivitással és távolságtartással kezeljük őket. Csakhogy ezek a hárítások óriási károkat okoznak! Ha ugyanis újra meg újra elfojtjuk és/vagy kimagyarázzuk szorongáskeltő érzelmeinket, akkor egy idő után életünk összes pozitív és negatív élményére érzéketlenné válunk. Tudatos önismeretünk semmivé lesz!
Fel kell tennünk tehát egy-két kérdést. Baj-e az, ha néhanapján felizzik bennünk a gyűlölet? Természetellenes-e az, ha olyan dologtól is félünk, amin sokan csak nevetnek? Vétkezünk-e akkor, ha olyasmire vágyunk, amire tudjuk, hogy nem kellene? A pszichológusok véleménye szerint aligha. Érzéseink, vágyaink és azokat kísérő gondolataink tudniillik emberi életünk szerves részei. Ennélfogva nem az számít egészségtelennek, ha megjelennek bennünk, hanem az, ha nem tudjuk felismerni, elfogadni és helyesen kezelni őket. Elvégre
kivel legyünk őszinték, ha már saját magunkkal sem vagyunk azok?
2. Ismerd meg gyengeségeid!
Ha rájövünk, hogy pontosan melyek azok a helyzetek, amelyek felzaklatnak minket, amelyek kihoznak a sodrunkból, vagy amelyek halálosan lefárasztanak bennünket, máris védettebbé válunk a stresszel szemben. Miért? Azért, mert az egyéni képességeinket meghaladó szituációk ismerete lényegében kezünkbe adja a felettük való kontrollt. Ráadásul kétféle módon is! Mindezek szemléltetése érdekében képzeljük magunkat egy olyan végtelenül stresszes munkakörbe, ahol óriási a kockázat, hatalmas a verseny és állandóan szorít az idő – mi viszont már alig bírjuk cérnával… Mit tegyünk?
Az egyik lehetőség az, hogy ráébredünk: kevesek vagyunk mi ehhez. Nem tudjuk jól beosztani a munkaidőnket, nem vagyunk képesek másokra hárítani bizonyos feladatokat, esetleg képtelenek vagyunk levezetni a felgyülemlett feszültséget. Ebben az esetben dönthetünk úgy, hogy szert teszünk az éppen hiányzó kompetenciákra, s például tanácsadóhoz fordulunk, továbbképzésre jelentkezünk, vagy mondjuk tapasztaltabb munkatársaink segítségét kérjük. Ez a stratégia az úgynevezett megküzdés.
A másik lehetőség mindezekkel szemben az, hogy ráeszmélünk: mi tényleg kevesek vagyunk ehhez! Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy ez a munkakör vagy ez a munkahely megfelelő lesz számunkra. Egyszerűen nem érezzük jól magunkat, nem tudunk megfelelően teljesíteni, nem találjuk a helyünket. Ez is teljesen rendben van. Ha elszánt próbálkozásaink ellenére sem sikerül felülkerekednünk az említett helyzeten, akkor talán okosabb kilépni belőle, és új állás után nézni. Az elkerülés stratégiája éppen ezért nem a feladásról és a hazafutásról szól, hanem arról, hogy
képesek vagyunk-e gyengeségeink ismerete alapján józan döntéseket hozni.
3. Fejleszd tovább képességeidet!
Ne mindig csak arra fókuszálj, hogy mi hiányzik belőled, s miben vagy rossz! Az egészséges önismeretnek az is része, hogy tudod, milyen erőforrásokkal rendelkezel, s milyen lehetőségek rejlenek még benned. Erősségeink tudatosítása és „karbantartása” ugyanakkor két szempontból is fontos. Egyrészt azért, mert remekül ki tudják pótolni gyengeségeinket, vagyis egyfajta kompenzációt tesznek lehetővé. Hasonlóan ahhoz, mint amikor ép lábunk átmenetileg tehermentesíti sérült lábunkat. Másrészt pedig azért, mert eleve fejlett képességeink használata az ügyesség és a hozzáértés érzetével ajándékoz meg bennünket. Nem is beszélve arról, hogy vég nélküli fejlődésre és növekedésre ösztönöz!
4. Érintkezz emberekkel!
Kissé talán primitív ez a tanács, holott a legtöbb pszichés rendellenességnek egyszerre előzménye és következménye a zárkózottság, a magány és az elszigeteltség. Ne felejtsük el, hogy az ember természetes közege nem egy üres barlang, hanem a többi ember! Velük oszthatjuk meg örömünket, nekik sírhatjuk el bánatunkat, tőlük remélhetünk megnyugvást, ők adhatnak tükröt kezünkbe igazi arcunkról. Ha állandóan csak saját problémáinkkal foglalkozunk, s mindig egyedül akarjuk megoldani azokat, akkor előbb-utóbb eltűnnek társaink, a világ pedig kizárólag belőlünk és a gondjainkból fog állni. Töltsünk hát el inkább minél több minőségi időt körükben:
inspiráljuk, fejlesszük, gyógyítsuk egymást!
5. Merj segítséget kérni!
Atkinsonék tisztában voltak vele, hogy az önismeretnek és az önsegítésnek is megvannak a maga határai. Utolsó tanácsuk éppen ezért az, hogy ha úgy érezzük, kezd kicsúszni kezeink közül az irányítás, akkor sose szégyelljünk szakemberhez fordulni. Ne bagatellizáljuk el szenvedésünket, ne várjunk a csodára, ne hagyjuk, hogy összecsapjanak fejünk felett a hullámok! Habár modern nyugati kultúránk gyakran még mindig gyengeségnek, sőt kudarcnak tekinti a másoktól való segítségkérést, az valójában az érettség és a bölcsesség jele. Egy tanácsadás vagy egy terápia nem szabadna, hogy bármiben is különbözzék attól, mint amikor testi panaszainkkal orvoshoz fordulunk. Ha a jelenlegi helyzetben lelki egészséged megőrzése egyedül nem megy, Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereire bátran rábízhatod magad.
Felhasznált irodalom: Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., & Loftus, G. R. (2005). Atkinson & Hilgard Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 437.
