Karácsonyi rémálom – Az ünnepek alatti szakításról

A karácsony a szeretet ünnepe, ilyenkor igyekszünk annyi időt tölteni a számunkra fontos emberekkel, amennyit csak lehet. Együtt ünneplünk, együtt pihenünk, együtt töltődünk fel. De mivel magyarázható, hogy ilyenkor decemberben mégis megugrik a szakítások száma? Az év végének közeledtével rengeteg párkapcsolat fejeződik be. Vajon mi lehet ennek az oka, és hogyan küzdhetünk meg a minket ért veszteséggel, amikor éppen ünnepelnünk kellene?

Karácsonykor legtöbben a szabadságunkat töltjük, az életünk kicsit elszakad a mindennapi rutintól, megjelenik a szélesebb körű család, akár váratlan pillanatok is adódhatnak, amelyek mind-mind hatással lehetnek a párkapcsolatunkra. Annak eldöntése, hogy melyik nap kiket látogassunk, hogyan ünnepeljünk közösen, vagy épp milyen szokásokhoz és hagyományokhoz ragaszkodjunk, jelentősen megnehezíthetik az ünnepi feltöltődést.

Cikkünkből kiderül:

1. Miért szakítanak a párok decemberben?
2. Miért nehezebb feldolgozni a gyászt az ünnepek ideje alatt?
3. Mit tehetünk, ha az ünnepek alatt ér minket szívfájdalom?

Nem illek a képbe

Karácsonykor összegyűlik a család, a barátok: vendégségek, közös programok, általában az együtt töltött idő megnövekedése jellemzi ezt az időszakot. Milyen szép is ez! – gondolhatnánk, már ha nem érezzük azt, hogy kilógunk a párunk családjából. Persze az is előfordulhat, hogy épp a szerelmünk és a családunk közötti interakció ébreszt rá minket arra, hogy a saját családunk fekete bárányai mi vagyunk. Annak látványa, hogy a párunkat jobban elfogadják, hogy könnyebben teremt kapcsolatot a családtagjainkkal, mint mi magunk, szintén elgondolkodtathat bennünket a kapcsolatunk jövőjéről. De számos olyan példát is ismerhetünk, amikor az „újonnan érkező” tagot, az új párt nem hajlandó befogadni a család. Az ilyen esetek a közös karácsonyi programok nyomán megnövekedhetnek, nem elképzelhetetlen tehát, hogy a különböző kapcsolataink összeegyeztetése végül szakításba fut ki. Akár az ünnepi találkozások és megpróbáltatások következtében, akár ezek előzetes elkerülése érdekében.

Év végi lezárás

A karácsony vészesen közel áll az év végéhez. Az év végéhez, amikor elemezzük és kiértékeljük az elmúlt időszakot, lezárjuk a dolgainkat, tanulságokat és új irányokat fogalmazunk meg.

Ilyenkor könnyebben hozunk drasztikus döntéseket, vállalunk fel konfliktusokat, vagy állunk bele világmegváltó tervekbe.

Többet foglalkozunk a kapcsolataink értékelésével, a hibák összegyűjtésével, a lehetőségeink latolgatásával, ami eredményezheti a szerelmi életünk teljes megreformálását is.

Már úgyis megvan az ajándék!

Sokan – bár már tisztában vannak azzal, hogy a kapcsolatuk zátonyra futott – az ünnepek utánra halasztják a szakítást, hiszen nem akarják elrontani a karácsonyt. Szeretnék, ha az év vége, a közös együttlét még nyugalmas lenne, ha senki nem kérdezné a családból, hogy miért egyedül érkeztek, ha senki nem formálna véleményt vagy fogalmazna meg kritikát. Éppen ezért az ünnepeket még „átvészelik” a párjukkal, nem említenek semmit, nem utalgatnak vagy viselkednek másképp, mint azelőtt. A másiknak talán fel sem tűnik, hogy baj van, derült égből villámcsapásként érkezhet a szakítás a közösen eltöltött nyugalmas ünnep után. Az ilyen esetekben a megbántott fél talán még nehezebben emészti majd meg a kapcsolat végét.

Kevesebb rutin, több konfliktusforrás

Az ünnepek idején az életünk kicsit mindig eltér a megszokottól. A napirendünk nem úgy működik, ahogy általában, egészen új tevékenységek, teendők és kihívások érnek minket.

Ez sokakat ingerlékenyebbé, szorongóbbá tehet, rengeteg stresszfaktor leselkedhet ránk a karácsonyfa tövéből.

Az ilyen szituációkban – amikor próbálunk megfelelni a családunknak, a párunknak, a hagyományoknak – határozottan érzékenyebben reagálhatunk mindenfajta konfliktusforrásra, sőt akár könnyebben észre is vehetjük a másik apróbb hibáit, idegesítő szokásait.

A kegyelemdöfés

Talán nem túl gyakori – mégis létező – eset, amikor valaki bosszút kíván állni a sok szenvedésért, régóta húzódó konfliktusokért, egy nem működő párkapcsolatért, ezért a szakítást a szeretet ünnepére időzíti, hogy a másiknak még fájdalmasabb legyen a lezárás. Bár a cél ilyenkor a partner ellehetetlenítése, az ilyen módon lezárt kapcsolatok gyakran mindkét fél számára komoly fájdalmat okoznak.

Egyedül a szeretet ünnepén

Bármilyen egyedi ok vagy személyes körülmény miatt is érjen véget egy kapcsolat az ünnepek idején, biztosan hosszas gyászmunkára lesz szükség a gyógyuláshoz.

Egy szakítás majdnem minden esetben nehéz és fájdalmas folyamat, de az „ünnepi szakítások” rengeteg plusz traumát hordozhatnak.

Nehéz boldognak lenni és átélni a szeretet ünnepét, amikor úgy érezzük, meghasad a szívünk. Szorongató érzés, amikor nem mutathatjuk ki a valódi érzéseinket, nehogy elrontsuk mások ünneplését. Irigységgel tölthet el minket a szeretet jegyében közösen karácsonyozó párok látványa.

A szakítás magában hordozza az elutasítás élményét.

Azt, hogy nem akarnak minket, hogy nem felelünk meg a párunknak, hogy nem vagyunk elég szeretetreméltóak. A szerelmünk irányából érzékelt elutasítás szomorúságot, szégyent, dühöt, szorongást és magányt válthat ki. Érzékenyebbek leszünk általa a fájdalomra, visszahúzódóvá vagy épp agresszívvá válhatunk.

1. Ünnepi gyász

Az ünnepek gyakran a családhoz, szeretethez, közös pillanatokhoz kötnek – ilyenkor különösen fájdalmas lehet egyedül maradni. Fontos, hogy karácsonykor is megengedjük magunknak a gyászt, a nehéz érzéseket, a negatív érzelmeket. Ezek természetes részei a szakítási folyamatnak, az elnyomásuk pedig csak rövid időre nyújthat békét. Talán a téli szünet, a megnövekedett szabadidő lehetőséget adhat arra is, hogy valóban megélhessük a gyászt, és elindulhassunk a gyógyulás útján.

2. Érzelmi védőháló

Karácsonykor együtt a család, a barátok. Ez az alkalom remek lehetőség arra, hogy a szerető szociális hálónk körénk fonódjon és megtartson minket. Próbáljuk meg értékelni a körülöttünk lévő embereket, legyünk hálásak azokért, akik mellettünk állnak a nehéz helyzetekben is. Támaszkodjunk a szeretteinkre, és merítsünk erőt a jelenlétükből!

3. Félre az elvárásokkal!

Ha a karácsonyra gondolunk, a harmónia, a boldogság és a közös időtöltés jelenhet meg a lelki szemeink előtt. A szakítás miatt azonban úgy érezhetjük, hogy nem tudunk megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Engedd meg magadnak, hogy ne mindent a karácsonyi filmjelenetekhez kelljen hasonlítanod! Talán idén nem a tökéletes bejgli elkészítésén lesz a fókusz! Adj teret magadnak arra, hogy olyan dolgokra is koncentrálhass, amelyek valóban segítik a gyógyulásod: pihenj, töltődj fel, figyelj oda a saját szükségleteidre!

4. Tudatos izoláció?

A karácsonyi időszak tele van családi összejövetelekkel, baráti vacsorákkal vagy épp közösségi programokkal. Ha nem érzed magad késznek arra, hogy minden eseményen részt vegyél, rendben van, de próbálj meg nem teljesen kiszakadni a környezetedből! Ne izoláld magad, de válassz tudatosan!

5. Rutinosan!

Bár a szakítás miatt a karácsonyi teendők szürkébbé válhatnak, próbáljuk észrevenni az apró örömöket! Segíthet, ha őrizzük a napi rutinunkat, ha keretet adunk a mindennapjainknak. Az ünnepek alatt se hanyagoljuk el az alapvető szükségleteinket: az étkezést, a pihenést vagy a testmozgást. A rutin fenntartása segít, hogy ne érezzük olyan elveszettnek magunkat, hogy „megtaláljuk a helyünket” a saját életünkben.

6. Bocsáss meg!

Karácsony ünnepe különösen alkalmas lehet arra, hogy megbocsássunk. Megbocsássunk a másik félnek, de megbocsássunk magunknak is! Ha dühösek vagyunk magunkra vagy a másikra, ha emészt minket a bűntudat, ha beleragadtunk a „mi lett volna, ha” forgatókönyvek mocsarába, érdemes lehet gyakorolnunk a megbocsátást. A negatív érzések elengedése, a tiszta lap segíthet, hogy könnyebben továbbléphessünk.

7. Ne siess!

Habár a karácsonyi időszak arra késztethet minket, hogy minél hamarabb újra ráleljünk a boldogságra, esetleg egy új párkapcsolatra, adjunk időt magunknak! Időt a gyászolásra, időt a gyógyulásra, időt, mielőtt új kapcsolatba kezdünk. Ne rohanjunk bele egy új kapcsolatba azért, mert magányosak vagyunk, vagy mert el akarjuk terelni a figyelmünket a fájdalomról! A gyógyulás időbe telik, ne siettessük a folyamatot, adjunk magunknak időt, hogy feldolgozzuk a veszteségeket, és csak akkor lépjünk tovább, ha valóban késznek érezzük magunkat!