„Kezdjük el látni az embereket magunk körül” – interjú a pozitív pszichológiáról

A pozitív pszichológia kifejezés sokunknak ismerősen csenghet, ennek ellenére gyakran nem is olyan világos számunkra, hogy a hangzatos irányzat mit rejt valójában. Puszta boldogságkeresésről és optimizmusról lenne szó, vagy ennél jóval árnyaltabb a kép? Egyáltalán hol találkozhatunk hazánkban ezzel az újszerű szemléletmóddal, és nem utolsósorban mit tehetünk azért, hogy jobb életet éljünk? Ezekről a témákról beszélgettünk a SkillToGo munkatársaival. Dr. Kovács Eszter húsz év orvosi tapasztalat után döntött úgy, hogy másoddiplomás pszichológusként új utakat keres a szervezetfejlesztés területén. Munkatársával, Cser Alexandrával hamar meglátták a pozitív pszichológia értékeit, 2009-ben ott voltak Philadelphiában az első pozitív pszichológiai világkongresszuson, így lehetőségük nyílt személyesen találkozni a téma méltán híres kutatóival, Csíkszentmihályi Mihállyal, Martin Seligmannel és Barbara Fredrickson professzor asszonnyal is. Az élmény után nem volt kétséges számukra, hogy ezzel az irányzattal szeretnének a jövőben is foglalkozni. Így alakult meg idővel a SkillToGo, egy fiatal, erősen pozitív pszichológia fókuszú tanácsadó cég, melynek Dr. Kovács Eszter az ügyvezetője, mellette Cser Alexandra tréner és coach feladatokat lát el. Hozzájuk csatlakozott Groma Géza, aki korábban az IT-szektorban tevékenykedett programtervező matematikusi háttérrel. Csoportirányítóként minduntalan megfordult benne a kérdés, mi a jó vezetés titka. Ennek hatására mentálhigiénés végzettséget szerzett és pályát váltott, így jelenleg ő maga is trénerként erősíti a csapatot. Hazánkban ők mélyedtek el először igazán a pozitív pszichológia szervezeti vonatkozásaiban, így bátran mondhatjuk, hogy szerteágazó és mélyreható tudással bírnak a területet illetően. Mit jelent az Önök számára a pozitív pszichológia, hogyan jellemeznék ezt a tudományágat? Groma Géza: A pozitív pszichológia egy új kutatási iránya a pszichológiának, amit Martin Seligman indított el 1998-ban, amikor kinevezték az Amerikai Pszichológiai Társaság élére. Székfoglaló beszéde pont arról szólt, hogy gyakorlatilag a második világháború óta méltatlan módon, szinte kizárólag a betegségekre koncentrált a pszichológia, főleg Amerikában, de ebből adódóan a világ más területein is. Azt vizsgálták, hogy mi az, ami nem működik az emberben, és hogyan lehet a különféle pszichés zavarokból kigyógyulni. Később a humanisztikus pszichológia megjelenésével Maslow és Rogers is hozott egy egészen más megközelítést, ők az embert helyezték a középpontba és nem a betegségek felől közelítettek. Ugyanakkor míg Maslow azt mondta, az a baj a pszichológiával, hogy az igazán fontos dolgok nem mérhetők, addig Seligman idejében, a XXI. század elején már rengeteg adat állt rendelkezésre különböző biológiai és agykutatások eredményeképp, amelyek azóta nagymértékben fejlődtek is, lehetővé téve, hogy ténylegesen vizsgálni tudjuk az emberi kiválóságot, a kreativitást, a bátorságot és az erősségeket.

Cser Alexandra: Ez nekünk azért is fontos, hogy amikor csoportokkal dolgozunk, vissza tudjuk adni az embereknek azt az önértéktudatot, kontrollérzetet és azokat az eszközöket, amelyekkel tényleg bármivel szembe tudnak nézni, és mindenből a számukra legjobb lehetőséget vagy megoldást tudják kihozni. Olyan erőforrásokhoz nyúl ez a megközelítés, melyek segítségével az ember meg tudja élni, hogy van ráhatása arra, ami vele történik, van köze a saját életéhez, boldogulásához, kiteljesedéséhez, sikeréhez és az emberi kapcsolatainak a minőségéhez is. Többször hallhattuk már, amint a pozitív pszichológiát azzal a kritikával illetik, hogy túlságosan egyoldalúan a pozitívumokra fókuszál, és nem fordít kellő hangsúlyt életünk árnyoldalainak a megélésére. Cáfolnák ezt a megállapítást? Dr. Kovács Eszter: Az jutott eszembe, hogy ez a pozitív irányú változás olyan, mintha Seligman a fejéről a talpára állította volna a pszichológiát. Az ezt megelőző időszak úgy jellemezhető, mintha az orvosi egyetem a harmadévvel kezdődne. Az első két év ott semmi mással nem foglalkozik, csak az egészséges testtel, élettannal, anatómiával és alapműködésekkel, ezután a harmadik évben kezdődik el a kórbonctan és következnek a betegségek. A pszichológia ugyanakkor gyakorlatilag száz évig egyáltalán nem foglalkozott az egészséggel. Talán épp ez a baj, hogy amiről most beszélünk, az valójában nem is pozitív pszichológia.

Ha egészségpszichológiának hívnánk, nem lenne ennyi félreértés és nem volna ez a kérdés sem.

Groma Géza: Martin Seligman és Barbara Fredrickson, a téma két élenjáró kutatója számtalanszor mondta, hogy ha valamit elszúrhatunk az elején, az éppen az, ha pozitívnak hívjuk ezt az irányzatot. Magát a kifejezést Maslow használta először, jelezve, hogy ami hiányzik a pszichológiából, az éppen a pozitív része. A kritikát abszolúte cáfoljuk. A pozitív pszichológia egyértelműen arról beszél, hogy hogyan lehet kiváló, virágzó életet élni, azonban arról is szól, hogyan küzdjünk meg a nehézségekkel. Ebben van fontos szerepe a rezilienciának, vagyis rugalmas ellenállóképességnek. Az ezzel kapcsolatos kutatásokból nagyon jól tudjuk, hogy felnőttként éppen azok lesznek reziliensek, akik amellett, hogy megéltek dolgokat, megtapasztalták azt is, hogy ezeken túl lehet lendülni, sőt, kaphatnak hozzá támogatást is, ha körülveszi őket egy szerető környezet.

A remény is éppen erről szól, hiszen nem akkor reménykedünk, amikor éppen minden szuper, hanem akkor, amikor nagy nehézségeken megyünk keresztül, és ennek hatására jobb ember válhat belőlünk.

Azok, akik nem értik, hogy miről szól ez a kutatási irányzat, szintén fel szokták hozni kritikának, hogy ez egy önző terület, hiszen a saját boldogságunkról szól. Ezzel szemben a legtöbb kutatás éppen arra mutat rá, hogy egyedül nem fogunk tudni kiteljesedett életet élni, és ha kizárólag a saját boldogságunk elérésére törekszünk, az a lehető legrosszabb zsákutca. Önök elsősorban szervezeti, munkatársfejlesztési szemszögből alkalmazzák ezt a szemléletmódot. Miben érhető ez tetten a munkájuk során? Cser Alexandra: Ha megkeresnek minket egy konkrét problémával, akkor az elejétől fogva biztosan úgy állítjuk össze a tréninganyagot, hogy az elméleti háttérre alapozva tudatosítsuk a vezetőkben – hiszen mi elsősorban vezetőfejlesztéssel foglalkozunk –, hogy amit tanítunk, az a gyakorlatban miért fog működni, melyek azok a pozitív pszichológiai és élettani felismerések, amelyek a programunk mögött vannak. Emellett nagyon sok olyan gyakorlati eszközünk van, amelyeket részben mi dolgoztunk ki, illetve Amerikából is érkeznek ilyenek. Ezek segítenek a vezetés gyakorlatában és a moderációban, például olyan esetekben, amikor a vezetők meetingeket tartanak, ezek a módszerek abszolút bizonyítottan működnek. Ezen a módon olyan helyzetek jöhetnek létre a munkahelyen, amelyben relaxáltak tudunk lenni, hátra tudunk dőlni, kapcsolódni tudunk másokhoz és emeljük az önértéktudatunk. Amikor mi a saját tréningjeinket moderáljuk, akkor szintén ezt a moderációs eszköztárat használjuk.

Groma Géza: Amit még hozzátennék ehhez, hogy a klasszikus tréningekhez képest nekünk attitűdformáló gondolataink is vannak, így ténylegesen azon dolgozunk, hogy rávilágítsunk, egy-egy szituációban milyen narratívák futnak le a fejünkben, és milyen igaz vagy téves hitrendszerünk van arról, ami velünk történik. Ebből fakadnak az érzéseink, és ezekre reagálunk, végül belekerülhetünk egy lefelé vezető spirálba. Ez lehet persze felfelé vezető spirál is, amikor a pozitív érzelmeinket elő tudjuk hozni. Nagyon sokszor dolgozunk ezzel, így például egy vezető esetében teljesen más eredménye lesz a munkatársfejlesztésnek, ha úgy gondol a saját embereire, hogy teret kap ez a fejlődésfókuszú szemléletmód. Dr. Kovács Eszter: Alapvetően öt témakörre lehet szűkíteni a tevékenységünket. Foglalkozunk a tanult tehetetlenséggel, illetve a kontroll visszaadásával, folyamatosan dolgozunk az érzelmi egyensúlyon, a személyes erősségeken és a flow-állapoton is. Lényegében erről az öt területről gyűjtjük össze a módszertani hátteret, amelynek köszönhetően az összes tematikai egység módszertani és koncepcionális szinten is egy teljes egésszé áll össze. Novemberben negyedik alkalommal nyitotta meg kapuit a Pozitív Pszichológia Konferencia, amelynek társszervezői voltak. Milyen céllal hívták életre ezt a rendezvényt? Cser Alexandra: A rendezvény fő célja kezdetektől az, hogy összehozzon mindenkit ma Magyarországon, aki ebben a témában komolyan jelen van.

Azt szoktuk mondani, hogy a pozitív pszichológia tényleg egy olyan irányzat, amely mindenkihez szól.

Egyrészt azokhoz, akik pszichológusként foglalkoznak vele, másrészt az üzlethez és az oktatáshoz is, főképp mert fiatal korban még nincsenek nagyon berögzült negatív narratívák az emberek fejében, a diákok rugalmasak és fogékonyak. Megjelenik emellett az egészségügy is, kiemelt tekintettel az orvosok kiégésére és a betegekkel való kapcsolatukra. A konferencia tulajdonképpen minden széles körben vett társadalmi intézményünkhöz is szól. Ez egy olyan platform, amellyel a célunk az, hogy rendszeresen – egyelőre kétévente – összegyűljenek mindazok, akik aktívan tevékenykednek, és meg tudják mutatni, hogy mit csinálnak, hol tartanak és milyen eredményeket értek el. Szeretnénk, hogy hosszú távon minél több emberhez eljusson az az üzenet, hogy ha arról gondolkodunk, hogyan érdemes élni, akkor pozitív pszichológiai szemléletben érdemes igazán. Az esemény kapcsán Barbara Fredrickson, a téma világhírű kutatója is ellátogatott országunkba, előadást és workshopot is tartott. Önök szerint mi volt a fő mondanivalója, illetve hogyan kapcsolódott ez eddigi munkásságához? Groma Géza: Barbara workshopot tartott magyarországi vezérigazgatóknak és HR szakembereknek, ennek során a pozitív rezonancia mikropillanatairól beszélt. Kutatásai szerint azokban a pillanatokban, amikor odafigyelünk egymásra, van szemkontaktus közöttünk és ugyanabban a kapcsolatban vagyunk, akkor ugyanazon érzések kezdenek el megtestesülni bennünk. Nemcsak visszamosolygunk egymásra, hanem ténylegesen azonos agyi területeink aktiválódnak, ugyanolyan hormonváltozások mennek bennünk végbe, és ugyanúgy emelkedik vagy épp csökken a pulzusunk. Barbara egyrészt kiemelte a pozitív érzelmek megélésének a fontosságát, másrészt ezeknek a mikropillanatoknak, magas minőségű kapcsolatoknak a jelentőségét, üzleti és szervezeti oldalról megközelítve.

Dr. Kovács Eszter: A beszélgetésekből azt éreztük, hogy Barbarát az az elképzelés foglalkoztatja, mely szerint a pozitív rezonancia pillanatok lehetővé teszik és elősegítik a spiritualitás kibontakozását. Ezt ő kutatni is akarja a jövőben, amiben mi is szeretnénk részt venni. Nyilvánvalóan úgy tűnhet, hogy munkahelyi közegben nem a spiritualitás van előtérben, de az biztos, hogy a kötődés növekedését és a hihetetlen magas fluktuáció csökkenését eredményezhetné az, ha az emberek hálával vagy több ilyen spirituális jellegű érzéssel lennének jelen a munkájukban, és tudnának érzelmileg kapcsolódni a munkahelyükhöz, mondván, ott vannak azok az emberek, akikhez kötődnek, akiktől sokat kaptak és akiknek adni is akarnak. Groma Géza: Csíkszentmihályi Mihály, A jó üzlet című könyvében foglalkozott azzal, hogy az igazán sikeres nagy cégek vezetőinél sokszor megjelent egyfajta spirituális gondolkodás – néha akár kifejezetten vallásos is –, mely szerint mindegyiküknek volt egy önmagukon túlmutató, nagyobb célja annál, minthogy egyszerűen sikeresek legyenek. Az üzleti világba ezen a módon akár be is lehet vonni a spiritualitást, abban az esetben, ha van a vállalatnak olyan missziója, amely túlmutat az emberi dolgokon. A Mindset olvasóközönsége igen sokszínű, ugyanakkor azt hiszem, a pozitív pszichológia tanai egész társadalmunkban egyaránt érvényesek lehetnek. Útravaló gyanánt mit tanácsolnak, a téma iránt érdeklődve hogyan lehet jobban beépíteni a mindennapjainkba a pozitív szemléletet? Cser Alexandra: Ha valaki önállóan szeretne elmélyedni ebben a témában, akkor nagyon válogassa meg, hogy milyen forrásból fog erről olvasni, tanulni. Mi azt tapasztaljuk, hogy ez az irány most menőnek és divatosnak számít, ezért nagyon sokan foglalkoznak vele.

Gyakran előfordul, hogy az emberek felületes tudásra alapozva önjelölt pozitív pszichológia szakértővé nevezik ki magukat, és sajnos tökéletesen félremagyaráznak dolgokat.

Fontos, hogy az érdeklődők hiteles forrásokat keressenek, olvassanak pozitív pszichológiai könyveket akár eredeti nyelven, ha tudnak angolul, emellett keressék, hogy a tanulságok hol jelenhetnek meg a saját életükben. Groma Géza: Ha ajánlani lehet valamit, az két gyakorlat lenne a részemről. Az egyik egy klasszikus hálanapló, amely arról szól, hogy ha nem is napi szinten, de heti egyszer vagy kétszer üljünk le és gyűjtsük össze, miért vagyunk hálásak. Ez egy nagyon jó gyakorlat, ténylegesen arra mutat rá, hogy mennyi dolgot veszünk teljesen természetesnek, ami egyébként nem az, és mi mindenért lehetünk valójában hálásak. A másik ajánlásom a „lehető legjobb én” gyakorlat, ennek lényege, hogy a realitás talaján maradva képzeljük el azt az embert, akivé egy éven belül válhatunk, számba véve azokat a célokat, amelyeket ennyi idő alatt elérhetünk. Így képzelhetjük el azt a személyt, aki reményeink szerint valamelyest jobb ember, mint jelenleg mi vagyunk. Gondoljuk át, hogyan néz ki, milyen lehet egy napja, mi mindent csinál, és írjunk erről egy naplóbejegyzést, majd fokozatosan bővítsük ki. Ez egyrészt növeli az optimizmust, a saját önértékelésünket és a hitünket abban, hogy tudunk hová fejlődni. A másik szempont, amit figyelembe vehetünk, hogy ha ez a jövőbeli személy ma bekopogna hozzánk, akkor mit tanácsolna nekünk, mit kezdjünk el csinálni, min változtassunk annak érdekében, hogy fejlődhessünk.

Emellett talán a kapcsolatok megléte a legfontosabb, hiszen a pozitív pszichológia alapvetően arról szól, hogy a szoros emberi kötelékeinkre helyezzünk nagyobb hangsúlyt, figyeljünk oda másokra.

Így talán ez lenne az első, hogy hívjunk fel egy jó barátot és menjünk el vele kávézni az elkövetkezendő egy vagy két hétben. Ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, de működik. Dr. Kovács Eszter: Én azt tanácsolom, kezdjük el látni az embereket magunk körül, ne csak nézzük. Ha annyit meg tudunk tenni, hogy elkezdjük igazán látni a pénztárost, akinél fizetünk, vagy a buszon azt, aki mellett állunk, akkor máris nyertünk és ráléptünk az útra.