Szerkesztett valóság – A tökéletes digitális én valós veszélyt jelent az énképünkre

Amikor a retusált önmagunk kezd valóságosabbnak tűnni, és azzal kezdünk el azonosulni, akkor ideje megállnunk egy pillanatra. Milyen következményei lehetnek, ha szűrőkön keresztül látjuk és láttatjuk magunkat? És milyen hatása van ennek az önértékelésünkre? Hol a határ az önkifejezés és az önmegtagadás között?

A társas összehasonlítás elmélete szerint az emberek természetes módon hasonlítgatják magukat másokhoz, különösen akkor, amikor saját képességeik, teljesítményük vagy megjelenésük megítélésében bizonytalanok. Amikor nincsenek egyértelmű, objektív mércék a megjelenésünk megítéléséhez, hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítani a külsőnket, hogy valahogy el tudjuk helyezni magunkat a virtuális „skálán”. A sok közösségimédia-használat növelheti az összehasonlításra való hajlamunkat. Ez pedig könnyen hozzájárulhat a testünkkel való elégedetlenség kialakulásához, és a súlyunkkal való túlzott foglalkozáshoz, a megjelenésünkkel kapcsolatos aggodalmakhoz, testképzavarhoz vagy evési problémákhoz vezethet. De mi történik, amikor önmagunk „feljavított" verziójához hasonlítjuk magunkat?

A cikkből megtudhatod:

1. Miért lehet veszélyes, ha a saját retusált verziónkat kezdjük el valós önmagunként értelmezni?
2. Miért fájhat jobban, ha nem másokat, hanem saját magunkat idealizáljuk?
3. Milyen lépéseket tehetünk azért, hogy tudatosabb, egészségesebb kapcsolatot alakítsunk ki a közösségi médiával?

Amikor a digitális énünk lesz a mérce

A közösségimédia-platformokon elérhető filterek – amelyek sminket varázsolnak ránk, ránctalanítják a bőrt, vagy épp karcsúsítják az arcot – mára szinte észrevétlenül váltak a digitális önkifejezés részévé. Bár elsőre szórakoztatónak vagy ártalmatlannak tűnnek, egyre több kutatás mutat rá arra, hogy ezek az eszközök jelentős hatással vannak a testképünkre, önértékelésünkre és mentális jóllétünkre.​ Miközben görgetjük az ismerőseink képeit az Instagramon vagy a Facebookon, rossz érzés foghat el bennünket, amikor saját magunkkal találkozunk a platformon– de már csak filterezve.

Makenzie Schroeder és Elizabeth Behm-Morawitz tanulmányukban azt vizsgálják, hogy a filterek használata miért lehet ránk káros hatással. Míg néhány éve még viszonylag könnyen meg tudtuk állapítani, ha valaki szépségfiltert használt egy-egy képen – hiszen a lehetőségek korlátozottak voltak, és a végeredmény gyakran mesterkéltnek hatott –, ma már egészen más a helyzet.

A jelenlegi filterek annyira valósághűek, hogy akár észrevétlenül formálják át az arcunkat: nagyobb, esetleg más színű szemek, keskenyebb és kisebb orr. Mindezt gyakran anélkül, hogy torznak tűnne.

Ezáltal a végeredmény sokszor nem tűnik szerkesztettnek – inkább csak egy kipihentebb, arányosabb, „jobb napos" verziónk tekint vissza ránk a képről. A szűrők rendszeres használata hatással lehet az énképünkre és az önmagunkhoz való viszonyunkra. Megjelenhet bennünk a gondolat, hogy „ilyen lennék, ha szép lennék…” Egyre inkább ez a retusált verziónk válik elfogadottá és vágyottá, így már nem másokhoz, hanem a saját idealizált, digitálisan szerkesztett másolatunkhoz kezdjük hasonlítgatni önmagunkat.

A szépségszűrőkkel való játék elsőre kreatív önkifejezésnek is tűnhet, azonban ha csak a filterezett képet merjük megosztani, az már inkább az elfogadásért vívott küzdelem egyik eszköze lehet. Az internet fejlődése sok mindenben megkönnyíti az életünket, azonban a közösségi médiában szinte mindenhol jelen lévő, idealizált képek torzíthatják azt, amit átlagos vagy normális megjelenésnek tartunk.

Mit tehetünk ellene?

Ha úgy érezzük, egyre nehezebb filter nélkül szeretni a saját kinézetünket, fontos emlékeztetni magunkat: amit online látunk, az nem a valóság, hanem annak egy szerkesztett, válogatott szelete. Azért, hogy csökkentsük a digitális torzítások hatását az önértékelésünkre, próbáljunk meg tudatosabban viszonyulni a közösségimédia-használathoz.

Gondoljuk át azon profilok követését, amelyek:

1. kizárólag szerkesztett, filterezett tartalmakat osztanak meg, valóságos emberi pillanatok nélkül;
2. tökéletes testeket, luxuséletet vagy idealizált szépséget hirdetnek;
3. versengésre, összehasonlításra ösztönöznek (pl. „Így néznél ki, ha 2 hétig ezt csinálnád” típusú tartalmak).

Kövessünk olyan oldalakat, amelyek a sokszínűséget, a természetességet vagy a testpozitivitást képviselik. Ezzel csökkenthetjük a torzított szépségideálok nyomását, és segíthetjük azt, hogy reálisabb kép alakuljon ki bennünk önmagunkról. Érdemes átgondolni, kiket és miért követünk, és akár tudatosan „digitális nagytakarítást” végezni. Figyeljünk a belső iránytűnkre: ha azt tapasztaljuk, hogy a hírfolyamunk pörgetése inkább rossz érzéseket, mintsem inspirációt hoz, érdemes megállni egy pillanatra. Minél többször merünk „valódiak" lenni, annál inkább fogjuk értékelni másokban is ugyanezt. A valódi arcunknak is van helye az online térben – talán pont ott van rá a legnagyobb szükség.