Mit okozhat a kis hang a fejünkben? – A belső beszéd és betegségei

A belső beszéd mindennapi életünk része, még ha nem is realizáljuk, mennyire. Működése azonban számos területre hatással van – a folyamatokban fellépő hiányosságot, zavart pedig bizonyára érzékeljük. Előfordulhat, hogy egy alapjáraton jól funkcionáló belső beszéddel alakulnak ki problémák, de az is lehet, hogy más tünetekkel kölcsönhatásban tapasztalhatunk nehézségeket. Mutatjuk, melyek ezek! 

A fejben lévő kis hang a társadalom nagy részének teljesen természetes és hétköznapi tapasztalata, olyannyira, hogy valószínűleg észre sem vesszük, hogy az életünk milyen sok területébe integrálódhat. A képesség, hogy némán, önmagunkhoz beszélve, azaz tudatosan, koherens módon megfogalmazunk magunkban egy gondolatot (vagy bizonyos verbális emlékek felidézése, például korábbi párbeszédek visszajátszása), számos helyzetben van segítségünkre a mindennapokban.

A belső beszéd:

• fontos szerepet tölt be a rövid és hosszú távú memóriában, azaz, ha önmagunkban ismételgetünk egy friss információt, az segíthet annak kódolásában;
• hozzájárul a problémamegoldáshoz, tervezéshez, íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz, önszabályozáshoz, önmotivációhoz, és egyéb kognitív készségekhez.

Lényegében tehát az életünk minden területéhez kapcsolódik valahogy. Éppen ezért különösen érdekes kérdés: vajon mi történik, ha a belső beszédünkkel valami félrecsúszik?

Rumináció

A rumináció, avagy az excesszív negatív önreflexió, egyfajta visszatérő rágódás a saját borúlátó, önmagunkat leértékelő gondolatainkon, esetleg problémáink okain vagy következményein. Ez esetben egy tartósan negatív belső beszédről van szó, amely sokszor az érintett mentális jóllétét is veszélyeztetheti. Ez a nonverbális tevékenység gyakran jelenik meg depressziós vagy diszfórikus (nyugtalan, szorongó) betegeknél, azonban az nem teljesen egyértelmű, hogy ez az említett betegségek okozója vagy inkább tünete.

A rumináció mellett érdemes megemlíteni az úgynevezett intruzív gondolatokat is. Ezek olyan kellemetlen képek, érzések vagy akár verbalizált képzetek, amelyek időnként, főleg feszült helyzetekben ránk törnek, és amelyeket tudatosan elfojtunk. Ez alapvetően hasonló koncepció a ruminációhoz, és fontos megemlíteni a kettő közötti érdekes összefüggést: számos kutatás talált kapcsolatot az egyéni munkamemóriakapacitás-különbségek és az intruzív vagy ruminatív gondolatok elnyomásának képessége között. Ez annyit jelent, hogy

minél jobb valakinek a munkamemóriája, úgy tűnik, annál kevésbé lesz kitéve a túlzó önmarcangolásnak, és az ezzel járó teljesítménycsökkenésnek.

Skizofrénia

A skizofrénia leggyakoribb tünetei közé tartozik az auditoros verbális hallucináció, azaz amikor valaki „hangokat hall”. Ilyenkor tulajdonképpen valódi, külső akusztikus bemenet hiányában történő beszédészlelésről van szó (ezt a betegek 50-80 százaléka tapasztalja), amikor a hangok általában parancsokat, utasításokat vagy instrukciókat adnak számukra.

A belső beszéd érintettségét a témában először akkor feltételezték, amikor kiderült, hogy az említett hallucinációk képződésekor a mimikai izmok (kifejezetten az alsó ajak és az áll körüli terület) fokozott aktivitást mutattak a nyugalmi állapothoz képest. Ebből arra következtethetünk, hogy a hangok agyi beszédképző parancsok eredményei. Habár a skizofréniás hallucinációk és a belső beszéd kapcsolata továbbra is vitatott, számos modellt dolgoztak ki a jelenség magyarázatára, melyekben közös, hogy azt feltételezik, valamiféle rendellenes neurológiai működés következtében az agy nem érzékeli a belső beszéd önszerzett jellegét, és külső forrásnak tulajdonítja azt.

Pszichopátia

Az agresszív pszichopaták neuropszichológiai vizsgálatai jellegzetes hiányosságokat tártak fel a verbális közvetítést és a fogalmi integrációt igénylő folyamatokban. Ez azt jelenti, hogy az agresszív pszichopaták nehezen tudják a környezetük jelzései és reakciói alapján felismerni az előnytelen viselkedési formákat és cselekedeteket, ezáltal nem fogalmazódik meg bennük az igény ezek megváltoztatására.

A jelenlegi feltételezés az, hogy ennek hátterében a belső beszéd fejletlensége, esetleg hiánya állhat, aminek következtében az érintett képtelen önmagára vonatkozó fogalmi osztályozást kialakítani a viselkedésszabályozáshoz, ami hajlamossá teszi a gátlás hiányára stresszhelyzetekben, illetve nem egyértelmű társas szituációkban. Az elmélet szerint lényegében kiesik a saját cselekedetekre vonatkozó belső verbális visszacsatolás, ami normál esetben a lelkiismeret funkcióját tölti be.

A szerző az MCC-Mindset Pszichológia Iskola tagja.