Emberként rengeteg bizonytalanságunk és szorongásunk fakad a szociális térből. Félhetünk attól, hogy nem találunk barátokat, hogy félreértenek minket, vagy épp elutasítják a személyünket, de retteghetünk attól is, hogy mások unalmasnak találnak minket. Talán még a negatív jelzőket is könnyebb elfogadnunk, mint amikor azt mondják ránk: unalmasak vagyunk. Hiszen, aki unalmas, annak „nincs személyisége", az „olyan semmilyen”. De mégis: mi tesz egy embert unalmassá? Miért találunk bizonyos embereket kevésbé lebilincselőnek? És hogyan ne váljunk mi magunk is az unalom közvetítőivé? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Habár viszonylag kevés kutatási adat áll rendelkezésünkre azokról a tényezőkről, amelyek egy személyt unalmassá tesznek – míg az unalmas feladatokról, kapcsolatokról, élményekről jóval több értekezést találunk –, bizonyos tulajdonságokat, foglalkozásokat, esetleg hobbikat mégis következetesen az unalom sztereotípiájával kapcsolunk össze.
Persze rengeteg különféle módon lehetünk „unalmasak” anélkül, hogy összességében unalmas embernek tartsanak minket. Végezhetünk például egy társadalmilag unalmasnak tartott munkát megnyerő személyiséggel, de lehet szárazabb a személyiségünk, ha kiemelkedőek vagyunk egy sportágban vagy épp művészetben. A személyiségünk és tevékenységeink különböző aspektusai számos módon tehetnek érdekessé minket. De akkor mitől függ, hogy kit találunk unalmasnak?
Cikkünkből kiderül:
- Milyen az unalmas ember?
- Melyek az unalmasság következményei?
- Hogyan ne váljunk mi magunk is unalmassá?
Az unalmasság összetevői
A kezdeti kutatások szerint az unalmas emberek kevéssé érdeklődnek mások élete iránt, állandóan panaszkodnak, szűk érdeklődési körrel rendelkeznek, vagy épp mindig ugyanazokat a történeteket és vicceket ismételgetik. Az eredmények szerint nem igazán törődnek másokkal, kevesebbet beszélnek, és nagyon kevés információt osztanak meg magukról.
Egy 2022-es vizsgálat már átfogóbban tekintette át az unalmas emberekkel kapcsolatos társadalmi sztereotípiákat. A kutatás első felében a résztvevőknek listát kellett összeállítani azokról a dolgokról, amelyeket az unalmas emberekhez társítanak, majd a második felvonásban ezeket a listákat értékelték aszerint, hogy mennyire következetesen jellemzik a sztereotipikusan unalmas személyeket. Az így kapott „unalmassági összetevőket” személyes tulajdonságokra, foglalkozásokra és hobbikra bontották le.
A szerzők szerint a résztvevők által megadott jellemzők közül sok szinte szinonimája volt az unalom élményének. Ez arra enged következtetni, hogy
az unalmas személy tulajdonképpen megtestesíti az unalmas élményt.
Tehát az unalmas emberek unalmas helyzeteket teremtenek, amelyek nem kifejezetten érdekelnek minket. A legunalmasabb személyeknek azokat az embereket tartották, akiknek nincs humorérzéke vagy saját véleménye, valamint a társalgás művészetében sem remekelnek.
Az unalmas emberek leggyakoribb személyes tulajdonságai:
- Nincs véleményük
- Nincs humorérzékük, nem viccesek
- Nem érdeklődnek igazán semmi iránt, szűk az érdeklődési körük
- Negatívak, sokat panaszkodnak
- „Rosszul” hallgatnak, túl sokat beszélnek
- Hiányzik belőlük az ambíció és a kreativitás
- Szociálisan elkerülők
Monoton munkák
A kutatás szerint a legunalmasabb foglalkozások közé tartozik minden olyan tevékenység, ami pénzügyekkel, biztosítással, adózással vagy adatbevitellel kapcsolatos. A könyvelők, biztosítási ügynökök, bankárok, pénzügyi tanácsadók, statisztikával foglalkozók tehát mind-mind beleesnek az unalmas munkával rendelkező egyének kategóriájába. De szintén magas „unalmassági pontszámot” értek el a takarítással foglalkozó személyek is, a mosogatók, gondnokok, valamint a bolti eladók és az irodai dolgozók is.
Egyhangú hobbik
A legvontatottabb szabadidő-eltöltési lehetőségek közé tartozott a sok alvás vagy a tanulás, de a tévénézés, valamint a templomba járás is. Bélyegek, érmék vagy babák gyűjtése? A matematikával kapcsolatos tevékenységek? Madármegfigyelés? Ezen hobbik mindegyike magas pontszámot ért el az unalmassági indexen.
Következmények
A kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy az unalmasnak tekintett tulajdonságok negatív társas következményekkel járhatnak: az unalmas emberek társaságának elviselése sokszor kompenzációt igényelhet, gyakran terhet jelentenek mások számára, ráadásul a saját életminőségüket is alááshatják.
Az unalmasnak vélt egyéneket kevésbé érzékeljük kompetensnek, mint az érdekesebb személyeket, és úgy érezzük, hiányzik belőlük az interperszonális melegség. Ráadásul a legtöbb esetben mindent megteszünk azért, hogy elkerüljük az ilyen emberekkel való társas érintkezést.
Unalmas nárcisztikusok?
Az unalmat a nárcizmussal kapcsolatban is érdemes megvizsgálni. A nárcisztikus személyeket ugyanis gyakran unalmasnak tartjuk. Talán elsőre érdekesnek találhatjuk ezt a kijelentést, azonban ha jobban megvizsgáljuk, értelmet nyerhet, hiszen a nárcisztikus személyekre jellemző az énközpontúság és a másokkal való törődés hiánya. Ha ezt a két jellemzőt összevetjük az unalmas emberek ismertetőjegyeivel, nagy átfedést találhatunk. A nárcisztikusok azért tekinthetők unalmasnak, mert alig vagy egyáltalán nem tesznek erőfeszítést arra, hogy egy másik ember történetével foglalkozzanak, nem motiváltak arra, hogy valóban részt vegyenek a történetünkben.
Nincs menekvés?
Megállapíthatjuk, hogy ha egy másik személlyel való interakció során minden mondatát, tettét, reakcióját meg tudjuk jósolni, akkor az nem eredményez túl izgalmas beszélgetéseket. Az unalmas emberekkel tehát nem feltétlenül üdítő a társalgás.
Persze a különböző kutatásoknak is megvannak a maga korlátaik, így az unalmasról alkotott sztereotípiák is eltérőek lehetnek. Nem kell tehát rögtön megijednünk, ha könyvelőként dolgozunk! De talán néha-néha bennünk is felmerül a kétség, hogy mi van, ha mások unalmasnak tartanak bennünket. Senki nem akar önszántából unalmas lenni, hiszen ez egyfajta értékítélet azokról, akiket érdektelennek tartunk. Ezen félelmünkön azonban könnyedén tudunk dolgozni. Ha megpróbálunk arra összpontosítani, hogyan kapcsolódunk a világhoz és a körülöttünk élőkhöz, ha kíváncsiak vagyunk a környezetünkre és másokra, már nem lehetünk túlzottan unalmas emberek.
Azzal, hogy aktívan figyelünk másokra, és a pozitívumokra koncentrálunk, csökkenthetjük annak az esélyét, hogy unalmasnak tartsanak minket.
Kevés taszítóbb dolog van annál a világon, mint megtapasztalni, hogy a másikat egyáltalán nem érdekli a történetünk. Az emberi kommunikációnk alapvetően egy oda-vissza dinamikát követ, ha ezt elfelejtjük, és az adok-kapok egyik felére koncentrálunk csak, azzal kockáztatjuk, hogy a másik szemében unalmassá válunk.
Ezzel szemben a nyitottság a körülöttünk lévő világra általában pozitív tapasztalatokhoz vezet. Legyünk érdeklődőek, találjuk meg az életünk kisebb-nagyobb örömeit, legyünk elég bátrak néha elhagyni a komfortzónánkat, és garantáltan nem tartanak majd minket unalmas személynek!
Culp, N. A. (2006). The relations of two facets of boredom proneness with the major dimensions of personality. Personality and Individual Differences, 41(6), 999-1007.
Leary, M. R., Rogers, P. A., Canfield, R. W., & Coe, C. (1986). Boredom in interpersonal encounters: Antecedents and social implications. Journal of Personality and Social Psychology, 51(5), 968.
van Tilburg, W. A., Igou, E. R., & Panjwani, M. (2023). Boring people: Stereotype characteristics, interpersonal attributions, and social reactions. Personality and Social Psychology Bulletin, 49(9), 1329-1343.
Rose, P. (2002). The happy and unhappy faces of narcissism. Personality and individual differences, 33(3), 379-391.
Danckert, J., & Eastwood, J. (n.d.). Why we find some people boring. Psychology Today. https://www.psychologytoday.com/intl/blog/the-engaged-mind/202205/why-we-find-some-people-boring