Szorongás vagy mizofónia? – Ismerd fel a különbséget!

Amikor a hétköznapok során, különösebb ok nélkül átható feszültséget tapasztalunk, érdemes a nyomába erednünk. Ugyanis idegrendszerünk a szorongás és a mizofónia hatására is fokozott izgalmi állapotba kerülhet. Honnan ismerhetjük fel a különbséget, vagy épp azt, ha a két zavar együttesen jelentkezik? Cikkünkben erre kerestük a választ.

A mizofónia és szorongás kapcsolatán nem könnyű kiigazodni. Gyakran felmerül a kérdés például, hogy okozhat-e szorongást a mizofónia, vagy fordítva. Attól függetlenül, hogy mi magunk szenvedünk mizofóniában, vagy egy szerettünk miatt tévedtünk erre a cikkre, a szorongás és a mizofónia tünetei közötti különbségek felismerése bárki számára hasznos lehet. 

Cikkünkből megtudhatod:

1. Mi az a mizofónia?
2. Melyek a leggyakoribb triggerei a mizofóniának?
3. Mi a szorongás és mizofónia közötti fő különbség?

Mi az a mizofónia?

A mizofónia, habár jelenleg (még) nem szerepel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében, egy olyan zavarként írható le, amely során bizonyos ingerek erős negatív érzelmi és/vagy fiziológiai választ váltanak ki az érintettből. Egészen hétköznapi hangok, mint például a billentyűzet pötyögtetése vagy az óra kattogása, fokozott idegrendszeri izgalmi állapotot idéznek elő. Ilyenkor úgy érezhetjük, majdhogynem megőrülünk, és nem értjük, a körülöttünk lévőket miért nem zavarják ezek a hangok? A szorongás, ingerlékenység, düh, és az erős vágy az inger megszüntetésére mind gyakori válaszok. A mizofóniát olykor szelektív hangszenzitivitás szindrómának is nevezik.

A mizofónia „triggerei” (kiváltó tényezők)

A mizofónia triggerei olyan események, amelyek az agy „üss vagy fuss” mechanizmusát idézik elő. Ez egy stresszre adott válasz, ami a (vélt vagy valós) fenyegető helyzetek hatására alakul ki, és a túlélésünket szolgálja. Ilyenkor az idegrendszerünk fokozott izgalmi állapotba kerül, felkészítve testünket arra, hogy harcoljunk vagy épp meneküljünk. A kiváltó ingerek egyénfüggők, és sokfélék lehetnek. A leggyakrabban az alábbi ingerekről számolnak be, azonban ez nem jelenti azt, hogy az érintettek az összes inger esetén rosszul lesznek.

Gyakori auditív (hallási) triggerek:

1. Fütyülés
2. Ujjdobolás
3. Csámcsogás
4. Lélegzés
5. Ruhasuhogás
6. Kaparás
7. Sziréna, dudálás
8. Kutyaugatás
9. Kiabálás
10. Tányér és evőeszközök csörömpölése
11. Csoszogás
12. Tollkattogtatás
13. Óraketyegés

Gyakori vizuális (látási) triggerek:

1. Zavaró fények
2. Babráló ujjak látványa
3. Nyugtalanul rázkódó térd látványa

Mi a különbség a szorongás és a mizofónia között?

Habár a mizofónia és a szorongás két egymástól független zavar, előfordul, hogy interaktálnak egymással. Mind a mizofónia, mind a szorongás ugyanazokat a neurofiziológiai rendszereket érinti. Amikor szorongunk, az agyunk azon területe aktiválódik, ami az üss vagy fuss válaszért felelős, és ugyanez vonatkozik a mizofóniára is. 

Szorongás közben – vagy mizofónia esetén a triggerek jelentkezésekor – tulajdonképpen az idegrendszerünk izgatott állapotának hatását tapasztaljuk. Ilyenkor izzad a tenyerünk, hevesen ver a szívünk, és így tovább. Mindkét zavar esetén, miközben ezt a neurofiziológiai reakciót tapasztaljuk, gondolatokat alkothatunk arról, hogy mi történik éppen velünk. Azonban van egy lényeges különbség.

Míg a mizofóniát általában egy külső inger idézi elő (pl. nedves szájhangok vagy ruhaanyag susogása), addig a szorongást kiváltó tényező jöhet belülről is, például egy aggasztó gondolat hatására.

Azonban megjegyzendő, hogy ebben a tekintetben nincs éles határvonal, hiszen például a mizofóniában érintettekből súlyos esetben már csak a triggerek puszta gondolata is kiválthat szorongást. Ugyanakkor mégis ezt tekinthetjük „általános szabálynak”, ha tetten szeretnénk érni a kettő közötti különbséget.

A mizofóniával ellentétben a szorongás egy olyan állapot, ami szinte mindenkire jellemző. Súlyos esetben beszélhetünk szorongásos zavarokról, ha legalább hat hónapja több nap tapasztalunk elárasztó szorongást, mint ahányszor nem. A szorongásos zavarok szerepelnek a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében, és meghatározott kritériumrendszere van annak, mikortól illethető valaki a diagnózissal. Különféle, tudományosan is alátámasztott, hatékony terápiák léteznek a kezelésére.

Hogyan kezeljük a mizofóniát?

Habár tengernyi olyan beszámolót lehet olvasni, hogy egyes beavatkozások enyhítettek az érintettek panaszain, a mizofónia hatékony kezelésének tudományosan alátámasztott módját egyelőre nem írták le. A legtöbb érintettnek segít, ha a kiváltó ingert kerülik vagy megszüntetik, azonban vannak olyanok is, akik számára továbbra is stresszkeltő az inger emléknyoma.

Mindenesetre az első és legfontosabb lépés önmagunk és saját idegrendszeri válaszmintázataink megértése lehet. Ez segíthet csökkenteni az élmény intenzitását a triggerek jelentkezése esetén.