Te phubbolsz engem?! – Amikor közénk áll a technológia

Egyre nagyobb szerepet játszanak életünkben az okoseszközök, ami nem is feltétlenül jelent problémát. Ugyanakkor azt észre kell vennünk, hogy ezáltal átalakítják az általános szokásainkat. Gyorsabban és könnyebben juthatunk információkhoz, és akár a szociális szükségleteink egy részét is kielégítheti a technológia. Ez azonban megváltoztathatja a valódi kapcsolatainkhoz való hozzáállásunkat. Éppen ezért fontos megtalálni az egyensúlyt: meddig használhatjuk az előnyeit anélkül, hogy a negatív hatások kerülnének előtérbe? A phubbing jelensége pedig egyre gyakoribb, ami komoly károkat okozhat a társas kapcsolatainkban.

Az okostelefonok kétségtelenül megkönnyítik az életünket. Gondoljunk csak arra, hogy a határidőnaplónkat vezethetjük benne, ami még emlékeztetőket is küld a teendőkről. Vagy hogy a világ összes útvonalterve mindig kéznél van. Még a napi híreket is felolvastathatjuk mesterséges intelligenciával, így újság és olvasás helyett elég csak felrakni egy fejhallgatót, amit a telefonunkra csatlakoztatunk. A közösségimédia-felületek révén folyamatos kapcsolatban lehetünk másokkal, és könnyen találhatunk olyan embereket, akikkel hasonló érdeklődési körünk van. Nem is beszélve a ChatGPT-ről, ami mostanra a legjobb barátunk lett, hiszen mindig elérhető és bármiben segít, ha éppen válaszokra van szükségünk. Így lassan tényleg minden igényünket képes lesz kielégíteni az a magas szintű technológia, amit bármikor elérhetünk. Ugyanakkor fontos tudatosnak lenni a használatát illetően, és felmérni, hogy mikor lenne jobb mellőzni az okostelefont.

Cikkünkből kiderül:

1. Mi a phubbing, és miért csináljuk?
2. Hogyan befolyásolja a társas kapcsolatainkat és a mentális egészséget?
3. Mit tehetünk, ha változtatni szeretnénk?

Mi a phubbing?

A phubbing kifejezés, ami a phone, azaz telefon és a snubbing, azaz semmibe vétel szavak összevonásából jött létre, annak a szituációnak a leírására született, amikor valaki a telefonjára koncentrál egy beszélgetés során, és közben figyelmen kívül hagyja a jelenlévő személyeket és történéseket. A phubbing a mobiltelefon-függőség egyik megjelenési formája. Ez természetesen előfordulhat családi rendezvényeken, baráti összejövetelek alkalmával vagy akár egy randi közben is. Egyre elterjedtebb jelenségről van szó, éppen ezért érdemes megvizsgálni az okait, és hogy milyen hatással lehet a szociális kapcsolatainkra.

Mi állhat a hátterében?

A legtöbbünknek volt már része olyan társas helyzetben, amikor legszívesebben a telefonja mögé rejtőzött volna, vagy hirtelen késztetést érzett arra, hogy képben legyen a legújabb online történésekkel, esetleg unalomból végigpörgette a hírfolyamot. Már arra is épülnek szociálismédia-felületek, mint például a BeReal, hogy mindannyian egyszerre legyünk online és egyszerre posztoljunk arról, ami éppen történik velünk. Nem meglepő tehát, hogy egy amerikai felmérés alapján a kitöltők 89%-a tapasztalta a legutóbbi szociális interakciója során, hogy ignorálták telefonhasználat miatt. Azt is kimutatták, hogy a közelebbi kapcsolatainkban inkább megjelenik a jelenség, mint a kevésbé közeliekben, így párkapcsolatokban és családon belül különösen gyakori lehet. A jelenség mögött többféle magyarázat húzódhat meg.

Mivel gyakran alapvetően arra használjuk az okostelefonunkat, hogy szórakoztassuk magunkat, és másokkal, akár ismeretlen emberekkel virtuális terekben kapcsolódjunk, vagy személyes kapcsolatainkat tartsuk fenn az online terekben, ezért a telefonunk olykor könnyebben kielégítheti ezen szükségleteinket, mint a valódi offline társas interakcióink. Ezen kívül a mobilhasználat szórakoztat, így elűzi az olyan negatív érzéseket, mint az unalom, a magány, vagy a FoMO.

Egy másik elmélet szerint az emberek a negatív érzelmeiket a technológiával való foglalkozás révén próbálják meg csökkenteni. A túlzott okostelefon-használat és a phubbing is jelezheti azt, hogy az érintettek negatív érzelmeket élnek át, amit a telefonnyomkodással próbálnak kompenzálni.

Azt is kimutatták, hogy a negatív érzelmi állapotok, mint a magány, az unalom vagy a FoMO és a problémás okostelefon-használat között pozitív kapcsolat van, míg az általános okostelefon-használat gyakoriságában ezek nem feltétlenül mutatkoztak meg. Tehát a negatív érzések szabályozása sokkal inkább hozható összefüggésbe a phubbinggal (tekintve, hogy az is a problémás használat egy fajtájának minősül), mint általánosságban a telefonhasználat gyakoriságával.

Nem is annyira meglepő, hogyha belegondolunk, hogy egy unalmas vagy kínos találkozón mennyivel szívesebben bújunk a telefonunk képernyője mögé, mint egy jó hangulatú, elmélyült beszélgetés során. Vagy hogy a kimaradástól való félelmünkben gyakrabban ellenőrizzük az online történéseket, még akkor is, ha éppen mi is társaságban vagyunk.

A phubbolás egy másik oka a multitasking lehet. Úgy tűnik, az okostelefonok elterjedése facilitálja a multitaskingolás előfordulását. Akár a bevásárlás során, a munkahelyen vagy iskolában, de még társas interakciók során is előfordulhat, hogy egyszerre szeretnénk többfelé figyelni.

Az okostelefonok állandó elérhetősége ösztönzően hathat arra, hogy egyszerre próbáljunk meg egy beszélgetésben részt venni és bejövő értesítésekre, például e-mailekre válaszolni. Ez viszont egyszerre rontja mind a teljesítményt, mind a társas interakció minőségét.

Végső soron fontos ok a viszonzás normája. Ha a beszélgetőpartnerünk kezébe veszi a mobilját, nagy eséllyel mi is ugyanezt tesszük. A phubbing tehát még több phubbingot szül. Ezzel sokszor a megszégyenülést vagy a magunkra maradást, esetleg az unalmat akarjuk elkerülni, vagyis a jó interakció látszatát igyekszünk fenntartani. Viszont ha válaszul visszaphubbolunk, erősödhet bennünk az érzés, hogy ez a társas norma részét képezi, így nem is számít sértő cselekedetnek. Ez hosszú távon tovább növeli a phubbing alkalmazását és elfogadottságát.

Milyen hatással van a társas kapcsolatainkra?

Azon túl, hogy érdemes tudatában lennünk a kiváltó okoknak, fontos azt is látni, hogy ez a jelenség milyen hatással lehet a mentális egészségünkre és társas kapcsolatainkra nézve. A phubbing általánosságban rontja a beszélgetéseink minőségét.

Kutatások kimutatták, hogy a mások jelenlétében való telefonhasználat csökkenti az emberek közötti kapcsolódás érzését, az empátiát és az érzelmi kötődést.

Amikor valaki phubbol egy beszélgetés közben, a másik fél kevésbé tud hozzá kapcsolódni, és a beszélgetés minőségét gyengébbnek ítéli meg, a beszélgetőpartnerét pedig kevésbé udvariasnak és figyelmesnek látja. Az önértékelést tekintve kevésbé fontosnak érezhetik magukat azok, akiket phubbolnak. Így akár ellenségesek vagy frusztráltak is lehetnek a phubberekkel szemben, ami hosszú távon a mentális egészséget is veszélyeztetheti. A telefonhasználat gyakoriságának növekedése gyengíti az egyének kapcsolatait a valós környezetükkel, ami online függőségek kialakulásához vezethet, miközben a valós társas kapcsolatok háttérbe szorulhatnak.

Azt találták, hogy a phubbing szoros összefüggésben áll a szorongással, depresszióval, negatív önértékeléssel, szomatizációval és az ellenségességgel.

A túlzott mobiltelefon-használat fizikai tünetek megjelenéséhez is vezethet, például a szívverés gyorsulásához, magas vérnyomáshoz. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy az agyunk túlingerlése stresszválaszt vált ki.

Másrészt az is igaz, hogy minél többet lógunk a telefonunkon, annál kevesebb időnk jut reflektálni az érzéseinkre, így a tudatosítatlan érzések akár testi tüneteket is okozhatnak. Ez alvászavarokban is kiütközhet.

A legtöbb phubbingot vizsgáló kutatás párkapcsolatban mérte a hatásait. Azok, akik gyakrabban phubbolják partnerüket, alapvetően alacsonyabb kapcsolati elégedettségről számoltak be. A másik oldalon a phubbolt partnerek fokozott féltékenységről számoltak be, valamint kevésbé élték meg intimnek a párkapcsolatukat. A párkapcsolati elégedetlenség egyszerre kiváltója a phubbingnak, másrészt további hatványozott elégedetlenséghez vezet, így hozva létre egy ördögi kört. A phubbolás tehát mindkét fél részéről egyre inkább csökkentheti a kapcsolati elégedettséget. Ezen kívül összefüggést találtak a partner phubbolása és a depressziószint között is, illetve alapvetően több konfliktusról számoltak be a phubbingban érintett párok.

Sajnos a családban is egyre gyakoribb, hogy vagy a szülők vagy a gyerekek, vagy akár mindkét oldal kölcsönösen inkább a telefonhasználatot választja, mintsem hogy egymásra figyelnének. A kutatások főleg a szülői phubbing hatásait vizsgálták. Ezt a fajta szülői viselkedést a gyerekek érzelmi eltávolodásként, elhanyagolásként élhetik meg, ami megnehezíti a kötődés és összetartozás iránti szükségletük kielégítését.

Szülői phubbing miatt gyakran a gyerekek is ezt tanulják meg, és a telefonjuk magányába menekülnek a szociális interakciók elől.

Azt is kimutatták, hogy a szülői phubbing növelheti a serdülők beilleszkedési problémáinak kockázatát, illetve depressziós tüneteket, szorongást, magányt és az iskolai kiégést is valószínűsítheti. Az ilyen rossz minőségű szülő–gyermek interakciók hosszú távon káros hatással lehetnek a gyerekek fejlődésére és társas kapcsolataira.

Mit tehetünk ellene?

Ha te is érezted már úgy:

1. hogy nem szívesen hagyod a telefonodat látótereden kívül, még a családi vacsoránál vagy egy baráti iszogatáson sem,
2. hogy nem bírsz ki egy meetinget anélkül, hogy ránéznél az értesítéseidre,
3. hogy minden szabad pillanatodat kihasználod, hogy csekkolhasd a kedvenc közösségi oldalaidat,

akkor lehet, hogy érdemes átgondolnod, hogyan csökkentheted a problémás mobilhasználattal töltött időt, beleértve a phubbolást. Íme néhány ötlet:

1. Értsd, miért csinálod: ha be tudod azonosítani, hogy éppen miért pörögsz rá a telefonodra, az már félsikernek számít. Ha legközelebb phubboláson vagy excesszív használaton kapod magad, állj meg egy percre, és gondolkodj el azon, hogy mit érzel. Talán a FOMO miatt nyitottad meg a feedet, esetleg a nehéz érzések elkerülése végett, vagy szimplán unalomból? Ha megvan a probléma gyökere, könnyebb azzal foglalkozni.
2. Próbáld ki a digitális detoxot: iktass be rendszeres telefonmentes időszakokat, amelyek segíthetnek csökkenteni a phubbingot, például tanulás alatt, találkozók közben vagy egy órával lefekvés előtt. Ha jól megy, akár teljes napokra is megpróbálhatod nélkülözni.
3. Alakíts ki telefonmentes zónákat: határozzatok meg olyan időszakokat és helyszíneket (például étkezések, baráti összejövetelek, randik), ahol a telefonokat egyáltalán nem használjátok. Ez segít abban, hogy a figyelmetek teljes mértékben az együttlétre összpontosuljon.
4. Telefonozz tudatosan: csak arról kérj értesítést, ami igazán fontos, és állíts be időkorlátot azokon az alkalmazásokon, amik különösen sok időt vesznek el a napjaidból.