Tisztuló kép – kiút a gyermekkori amnéziából

Gondolkoztál már azon, hogy milyen lehetett az első születésnapod? Emlékszel arra, hogy kik vettek körül, amikor megtetted az első lépéseidet? Esetleg, amikor kimondtad az első szavaid? Vajon ezekre tényleg emlékszel, vagy csak olyan gyakran hallottad a családi ebédeken, hogy elhitted, hogy az emlékeidből ismered ezeket a jeleneteket?! Cikkünkben a gyermekkori amnézia jelenségét járjuk körül.

Gyakran nem tudjuk megállapítani, hogy egyes, egészen kiskori emlékünk tényleg megtörtént, vagy csak annyit ismételték, hogy már magunkénak érezzük. Emlékezeti rendszerünk egyik legérdekesebb sajátossága, az amnéziának egy különleges formája mindannyiunkat érint: ez pedig a gyerekkori amnézia. Nagyon fontos tisztázni, hogy a gyermekkori amnézia

nem egy emlékezeti zavar, hanem egy normál élettani időszak, amely minden gyermekre jellemző.

Tehát ezt a jelenséget nem lehet a felejtés számlájára írni, az első három életévünk mindenfajta eseményére kiterjed.

Mi lehet ennek a tudományos magyarázata?

Ahhoz, hogy az emlékezeti fejlődést megértsük, ismernünk kell az idegi struktúrák alapját. A memória idegi struktúráját két nagy részre különíthetjük el, ezek a deklaratív (vagy más néven explicit) és a nem-deklaratív (vagy implicit) területek. Az implicit rendszerhez tartoznak olyan procedurális folyamatok, mint például az, hogyan tanultunk meg járni. Elvégezzük a cselekvést, mára a mindennapjaink egyik legalapvetőbb tevékenysége, mégse tudjuk a folyamatot, illetve a mögötte lévő tudást pontosan leírni. Például hogyan is mozgatunk meg egyes izomcsoportokat ahhoz, hogy a székről felálljunk és elinduljuk?

Ezzel szemben az explicit memória sokkal jobban elkülöníthető: áll egy szemantikus, vagyis tényeket és egy epizodikus, vagyis eseményeket tartalmazó részből. A szemantikus memória a világról és saját magunkról, élettörténetünkről tartalmaz ismereteket. Ilyen lehet az az információ, hogy hol lakunk, kik a szüleink, vagy épp az, hogy mi Dánia fővárosa. Az epizodikus emlékezet viszont, ahogyan a neve is mondja, multimodális epizódokból áll. Ez azt jelenti, hogy ezek az események az érzékszerveinken keresztül is hatnak ránk. Olyan, a mindennapjainkat körül ölelő pillanatokra kell itt gondolni, mint a tegnapi séta a barátunkkal, ahol a vizuális inger lehet a minket körülvevő sétány és a mellettünk lépkedő barátunk, auditív inger a madárcsicsergés, szaglást érintő pedig lehet a barátunk parfümje.

Nagyon gyakori a két memóriarész közötti átfedés!

Ha a tegnapi baráti séta során hallottam először Dánia fővárosáról, akkor ez már epizodikus emlék lesz az összetettsége miatt, viszont a szemantikus rendszerbe is be fog kerülni, mint ismeretanyag.

Több elméletalkotó is azt gondolta, hogy a preverbális korban, amikor a kisgyermek még nem tud beszélni, az emlékezetnek még nincs szerepe. Úgy vélekedtek erről, hogy a kisgyermek csak akkor tud majd felidézni emlékeket, amikor létrejöttek a bonyolultabb mentális reprezentációi, vagyis az őt körülvevő világ leképződése. Ilyenek lehetnek a tárgyak, állatok, ételek stb. képei.

Hogyan indult a kutatás?

Az utóbbi évtizedek vizsgálatai viszont megcáfolták ezt a nézetet: rájöttek, hogy már a három hónapos csecsemőknek is van valamilyen szintű emlékezete. Az ezzel kapcsolatos egyik legrégebbi kísérletben egy olyan játékot tettek a fekvő babák fölé, amelyen különböző színes figurák voltak. Ezt a szerkezetet egy szalaggal kötötték a lábukra, és az volt a „feladatuk”, hogy a rugdalózás által mozgassák a föléjük helyezett játékfigurákat.

Az áttörő eredményt az jelentette, hogy a sokadik ilyen helyzetben a csecsemő már sokkal hamarabb meg tudta mozdítani a figurákat.

Tehát valamilyen fajta emlékezeti mechanizmusra utal az, hogy emlékeztek a szerkezet működésére. 

Egy másik vizsgálatban – a kilenc hónapnál nagyobb, de kétéves kornál még nem idősebb – csecsemőknek olyan új cselekvéssorokat és tárgyakat mutattak, amelyekkel korábban nem találkoztak. Az eredmények szerint a babáknak egyre kevesebb időre volt szükségük ahhoz, hogy a tárgyakat használni tudják és a cselekvést végrehajtsák. Tehát a Késleltetett utánzás nevű vizsgálat is alátámasztja, hogy már csecsemőkorban jelen van egy bizonyos szintű felidézés.

Három éves kor körül tehát elkezd kibontakozni egy új emlékezeti forma, amely lehetővé teszi, hogy a további életszakaszunkban már hozzáférjünk az emlékeinkhez. Ezt próbálták körül járni egy olyan vizsgálatban, ahol kettő és öt éves kor közötti gyerekeket A varázsló szobájába vittek. Azt figyelték meg, hogy minél idősebbek voltak a gyerekek, annál összetettebb módon tudták felidézni az ott látottakat. A nagyobb gyerekek sok esetben a hívóinger segítsége nélkül is könnyen felidézték a szoba részleteit.

Egy másik, óvodai kísérletben tűzriadót szimuláltak. Hét évvel később felkeresték az ott résztvevő gyerekeket, és érdeklődtek a nem mindennapi esemény felől. Azt találták, hogy a három évnél kisebb gyerekek csak egy kis százaléka, míg a négy évnél idősebbek jóval nagyobb része tudta felidézni a tűzriadót. Azt mondhatjuk, hogy

három és négyéves kor között történik valami az emlékezetfejlődés szintjén, amely lehetővé teszi a hosszútávú felidézést.

De milyen mechanizmusok állnak emögött?

Miért van az, hogy a kisgyerekek képesek valamilyen szintű felidézésre, viszont konkrét emlékképeket a későbbiekben sem tudnak előhívni?

• Egyrészt van egy biológiai ok, amely összefüggésben áll az emlékeink megszilárdulásával. Az emléknyomok rögzítéséért felelős agyterület, a hippokampusz, nagyjából a születés utáni első-második évig még éretlen.

• Másodszor lényeges szerepe van a nyelvi fejlődésnek. Amikor a kisgyermek az emlékeit már verbálisan is ki tudja fejezni, történetbe foglalni, be tudja helyezni a saját élethelyzetébe, akkor válnak ezek az emlékképek, ismeretek hosszútávon is hozzáférhetővé. Ezt nem feltétlenül kell hangosan tegye, elég ha magában elmondja például játék közben, mert ezáltal bekerülnek az epizodikus emlékezetbe.

• Harmadszor pedig nagyon fontos, hogy a gondolkodás fejlődése révén a gyermek logikai képessége is alakul. Egyre inkább össze tudják kötni az információkat, az eseményeket ok-okozati viszonyba, hogy mi miért történt, képesek lesznek összekapcsolni az emlékeiken belül a kisebb részleteket is, ezáltal egy tömbösített képet kapnak az átélt történésről. Különbség van aközött, ahogyan egy kisgyermek, illetve ahogyan egy felnőtt kódolja az élményeit. Utóbbi összefüggések, kategóriák, kapcsolatok mentén rendez.

• Ugyanakkor a rövidtávú emlékezeti folyamatokban a gyermekek az életkor előrehaladtával jobban teljesítenek, hiszen az óvodai, iskolai feladatokban is erre van szükség. Ennek van köze az emlékezeti kapacitáshoz, hogy egyre több információt tudnak befogadni és elraktározni.

Mi a funkciója azoknak az emlékeknek, amelyeket nem tudunk felidézni?

Az említett kutatások alapján azt mondhatjuk el, hogy ezeknek a preautbiografikus emlékeknek (tehát, amelyekről már nem tudunk beszámolni) lényeges szerepe van egy tudásanyag felépítésében. Ennek a tudásanyagnak köszönhetően lesz egy

általános ismeretünk a világról, annak működéséről,

az eseményekről, a tárgyak funkciójáról. Két éves korig a kisgyermekeknek az a feladata, hogy az őket körülvevő világot megismerjék, arra fordítsák a mentális energiájukat, hogy egy általános képet alakítsanak ki magukban. Az idegrendszer érésével pedig az önmagával kapcsolatos emlékeket is képes lesz megjegyezni.

Hogyan lehet segíteni a gyermeket abban, hogy az átmeneti időszak során az emlékezete minél jobban fejlődjön?

Gyakran előfordul ebben az időszakban, hogy a gyermek nem emlékszik egy-egy specifikus mozzanatra például egy családi délutánról. Ez teljesen megfelel a fejlődési szintjének. Viszont hangsúlyos szerepe van a szülővel folytatott verbális kommunikációnak, hiszen azáltal, hogy a felnőtt megadja neki a hívóingert, a kiindulási pontot, már nagyobb eséllyel lesz arra képes, hogy felidézze az adott pillanatot. Tehát minél kidolgozottabb a szülővel való verbális kommunikáció, annál nagyobb eséllyel történik felelevenítés és alakul ki egy teljesebb emlékkép. A memória mellett nagy eséllyel fejlődnek még olyan idegrendszeri folyamatok, mint a nyelvi képesség és más kognitív funkciók is.