Váratlan levertség intimitás idején – Avagy mi is az a posztkoitális diszfória?

A szerelem az egyik legősibb ösztön, erő és mozgatórugó, amely két, mind testileg, mind lelkileg különböző embert képes összeolvasztani. Intim kapcsolataink fontos része a szexualitás, melyhez azonban nem kizárólagosan pozitív érzések, megélések, például megelégedettség vagy ellazulás társulhatnak. Cikkünkben az intim együttléthez kapcsolódó, látszólag indokolatlan és megmagyarázhatatlan negatív érzelmi állapotot, a posztkoitális diszfóriát és okait járjuk körül.

Szerelem és szexualitás

A szerelem definíciójának megalkotására megannyi próbálkozás született – tudósok, filozófusok, költők igyekeztek és igyekeznek a mai napig megragadni ezt a megfoghatatlan, páratlan érzést. A megfejtések terén közös nevező azonban a vágy, ami a másikkal való kapcsolat létrehozására és annak fenntartására indít bennünket. Ha megtaláljuk a megfelelő társat, mind lelki, mind pedig testi szükségleteink kielegülést nyernek. Ekkor beszélhetünk érett kapcsolatról, amely nem az aktuális fantáziákból és motivációból fakadó párválasztáson, hanem a kölcsönösségen alapszik. Egy ilyen pár tagjai ugyanis nem csak kapni, hanem adni is akarnak, nem vetik alá magukat a másiknak, de nem is uralkodnak rajta – azaz készen állnak rálépni közös fejlődésük útjára.

A lelki aspektusokon túl, az érett kapcsolat fontos eleme a biológiai intimitás és a szexualitás is, amely az elsődleges, reprodukciós előnyökön túlmutató háttérrel rendelkezik: egy kutatócsoport összesen 237 okot talált a szexuális viselkedés mögött, köztük a szerelem kifejeződését.

A kiváltó okok változatossága egyrészt azzal magarázható, hogy mindannyian a szexuális vágy életszakaszonként eltérő, egyedi mintázatával rendelkezünk. Az egyéni különbségek és a szexuális viselkedés feltárása céljából 1938 óta végeznek jelentős kutatásokat, különös tekintettel a szexuális zavarokra.

Diszfunkció hiányában, tehát egészséges esetben a szexuális válaszciklus a következőképpen zajlik: ingerlés esetén, mind a férfi, mind a női test izgalmi vagy ingerületi fázisba kerül, amely nemenként különböző jelekben nyilvánul meg. Mindez tovább fokozódik a plató fázisban. Azaz megfelelő ingerlés fennállása esetén a ciklus az orgazmus fázisban csúcsosodik, melyet – ingerlés hiányában – az oldódási fázis követ. Bizonyos zavarok azonban a válaszciklus bármely szakaszában megjelenhetnek, de leggyakrabban az orgazmushoz köthetőek. Nincs ez másképp a posztkoitális diszfória, azaz a PCD esetében sem.

A posztkoitális diszfóriáról 

A köznyelvben „post-sex-blues”-ként elterjedt jelenség kevéssé ismert. A PCD váratlanul éri elszenvedőjét, partnerét egyaránt. A fogalom szó szerinti jelentése közösülés (coitus) utáni (post) elégedetlenség (dyshoria).

A definíció szerint a PCD egy beleegyezés útján történő, szexuális aktust követő, látszólag indokolatlan, megmagyarázhatatlan és tudattalan elégedetlen, nyugtalan, szomorú állapot.

A tünetek változatosak lehetnek, csakúgy, mint a mögötte húzódó okok. Egy 2015-ös kutatás szerint a megkérdezett nők 46 százaléka legalább egyszer, 2 százaléka pedig rendszeresen éli át a tüneteket. 2019-ben férfiak részvételével is elvégezték a felmérést, mely szerint 41 százalékuk legalább egyszer, 4,3 százalékuk rendszeresen éli át a tüneteket, azonban – mint sok más zavar esetén – az érintettek próbálják eltitkolni azokat párjuk elől és nem kérnek segítséget sem.

A jelenség tünetei és lehetséges magyarázatai

Leggyakrabban szomorúság, könnyezés, melankólia foghatja el az embert, előfordulhat azonban elégedetlenség, bűntudat, szégyen vagy diszkomfortérzés is. Emellett szorongás, ingerlékenység, frusztráció, kontrollvesztés, de még agresszió is megjelenhet.

Mivel a PCD csupán néhány éve került a kutatások középpontjába, nem beszélhetünk áttörő eredményekről. A kiváltó tényezőkkel kapcsolatban kutatócsoportok multifaktoriális, azaz sok tényező együttes hatására bekövetkező okokat vizsgálnak.

Az eddigi eredmények szerint a kapcsolat időtartama nem mutat összefüggést a jelenséggel, azonban az egyén differenciálódása annál inkább. A fogalom annak mértékét takarja, hogy az egyén identitása mennyire fonódik össze intim kapcsolataival.

Az én nagyobb differenciáltsága fokozott intimitáshoz és kielégüléshez járul hozzá.

Egyéb kutatások a gyerekkorban átélt abúzus szerepét emelik ki, ami lehet akár szexuális zaklatás, de testi vagy lelki visszaélés is.

Egyes kutatók szerint a korlátozó nevelés hatása egy ígéretes lehetőség lehet a tünetek megmagyarázására, hiszen a szülők korlátozó, szigorú elvárásai gyerekkorban internalizálódhatnak, beépülhetnek, bűntudatot eredményezhetnek a későbbiekben, ezáltal irányítva a viselkedést.

Vagyis a gyerekkorban gyakran elhangzó szexuális viselkedéssel kapcsolatos ellenérzések beivódnak a tudattalanba és felszínre törhetnek a későbbiekben – meggátolva azt, hogy az egyén felhőtlenül jól érezze magát.

Megemlíthetünk egy neurokémiai tényezőt is, hiszen az orgazmus során felszabaduló hormonok akár negatív érzések kialakulását is eredményezhetik. Noha ez a kérdés egyelőre nem kapott túl nagy figyelmet a neurobiológiában, egyes elképzelések, például Ian Kerner szexuális tanácsadó véleménye szerint a kötődéssel összefüggésbe hozott oxitocin nevű vegyület is szerepet játszhat az orgazmus utáni érzelmi állapot alakításában.

Mit tehetünk, ha tapasztaljuk a tüneteket?

A különböző felmérésekből kiderül, hogy a nemi életet élő személyek csaknem fele élt már át PCD tüneteket komolyabb elváltozás kialakulása nélkül, így semmiképp sem szabad megijednünk. A váratlan érzelmiállapot-változás ijesztőbb lehet, mint maguk a tünetek, éppen ezért fontos, hogy minél többen tudomást szerezzenek a jelenségről, hogy az ne érje felkészületlenül egyik felet sem. Maguk a tünetek általában csak rövid ideig állnak fenn és a legtöbb esetben automatikusan megszűnnek, azonban ezt elősegíthetjük önnyugtató módszerek elsajátításával, mint például az autogén tréning. Ez egy olyan relaxációs gyakorlat, mely belső koncentrációval, önmagunkra irányuló figyelemmel végrehajtva a testi és lelki ellazultság állapotát eredményezi.

Azonban a tünetek rendszeres ismétlődése, hosszú ideig tartó fennállása szervi elváltozásokat, illetve elkerülő magatartást eredményezhet mindennemű szexuális érintkezéssel szemben.

Ilyen esetben érdemes felkeresni egy pszichoterapeutát és segítségével feltárni a PCD mögött húzódó tényezőket, együttesen feldolgozni, megszüntetni azokat.

Végül fontos megjegyezni, hogy ha minket személyesen nem is érintenek a PCD tünetei, viszont partnerünkön tapasztaljuk azokat, legyünk elfogadó, megértő társai egy ilyen helyzet esetén. Saját magunk hibáztatása vagy haragos reakció helyett, biztosítsunk biztonságos teret az érzelmek megélésének és megosztásának, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak.

A posztkoitális diszfóriával korábbi cikkeinkben is foglalkoztunk, itt és itt olvashattok bővebben a témáról.

A szerző az MCC-Mindset Pszichológia Iskola hallgatója.

Amennyiben úgy érzed segítségre van szükséged vagy egyedül nem tudsz megbirkózni a nehézségeiddel, keresd pszichológusainkat!

Ha további kérdéseid lennének a szexuálpszichológia terén, ajánljuk Kacsur Adrienn szexuálpszichológus, szakpszichológusunk frissen megjelent, Szexpert című könyvét.