A párunk felel a boldogságunkért? — A párkapcsolati feljogosítottság 3 arca

A párkapcsolati feljogosítottság egy összetett pszichológiai jelenség, amely alapjaiban képes meghatározni egy kapcsolat dinamikáját és minőségét. A túlzott, korlátozott és önérvényesítő feljogosítottság háromféle formájának megértése kulcsfontosságú lehet abban, hogy felismerjük, miként befolyásolják ezek a viselkedésformák a közeli emberi kapcsolatainkat. Te melyik feljogosítottsági típusba tartozol? Cikkünkből megtudhatod!

A párkapcsolati feljogosítottság arra a hiedelemre utal, amikor az egyén úgy gondolja, hogy bizonyos kiváltságok vagy előnyök megilletik őt a párjától. Aki aránytalanul feljogosítva érzi magát, mélyen hisz abban, hogy a világ tartozik neki kiváltságokkal. Ez a beállítódás döntő szerepet játszik a kapcsolatai minőségében is.

Cikkünkből megtudhatod…

• Mikortól veszélyes a párkapcsolati feljogosítottság?

• Milyen fajtái vannak a párkapcsolati feljogosítottságnak?

• Melyik jogosítottság mérgezi, melyik építheti a kapcsolatot?

A Behavioral Sciences folyóirat 2023-as számából kiderül, hogy a párkapcsolati jogosultság csökkenti az intimitást és az elégedettséget, valamint sok konfliktushoz is vezethet egy kapcsolatban.

Amikor veszélyesen magas szintű a feljogosítottság, az egyén a másik fél szükségleteit teljesen figyelmen kívül hagyja, és ezzel azt érezteti, hogy a másik nem is fontos. Ezen felül még a párkapcsolati dinamikában is egyenlőtlenség alakul ki, hiszen a feljogosított fél fölérendelt pozícióba kerül.

Pedig egy egészséges, jól működő párkapcsolatban az „én” helyett a „mi” áll a középpontban. 

A kutatások három típusú feljogosítottságot különböztetnek meg:

Túlzott feljogosítottság

A túlzó feljogosítottság, amely felfuvalkodott feljogosítottságként is ismert a szakirodalomban, egészségtelen mértékű és pusztító hatással bír a párkapcsolatra. Ilyenkor az egyén kizárólag a saját igényeire és szükségleteire koncentrál, a másikét pedig teljes mértékben ignorálja. Például lehetséges, hogy társuktól teljes és kizárólagos figyelmet követelnek, vagy különleges bánásmódot várnak el, miközben ők ezt nem viszonozzák a másik fél számára.

Korlátozott feljogosítottság

A feljogosítottság ezen fajtáját a félénk és önbizalomhiányos, kevésbé független és kevésbé magabiztos egyének körében figyelték meg. A pár életében ez úgy mutatkozhat meg, hogy folyamatosan a partnerük igényeihez igazodva élik az életüket anélkül, hogy kifejeznék, ők mire vágynak. Nehezen vagy egyáltalán nem öntik szavakba saját véleményüket. Szükségleteiket nem tartják fontosnak, ezért mindig a párjuk igényeihez igazodnak.

Önérvényesítő feljogosítottság

Akik önérvényesítő módon érzik magukat feljogosítottnak a párkapcsolatukban, képesek reálisan megítélni, hogy mit várhatnak el jogosan a partnerüktől. Tisztában vannak érzelmi szükségleteikkel, valamint jogos igényeikkel, és magabiztosan, de nem követelőzően képesek ezt kommunikálni partnerük felé.

Ez a fajta feljogosítottság az egészséges pszichés működés részeként értelmezhető, és kulcsszerepet játszik az egyén érzelmi jóllétében.

Ez megnyilvánulhat abban, hogy kifejezik az együtt töltött minőségi idő iránti vágyukat, vagy megbeszélik, hogy hogyan osszák fel a háztartási teendőket, figyelembe véve, hogy melyikük mit preferál. Magabiztosan és asszertívan állnak ki szükségleteikért, miközben tiszteletben tartják a másikét is. 

Az önérvényesítő jogosultság stílusúak magabiztosan és asszertívan állnak ki szükségleteikért, miközben tiszteletben tartják a másikét is. Kép: Pexels.com

Míg a túlzott és a korlátozott jogosultság romboló hatású a párkapcsolatra, addig az önérvényesítő feljogosítottság pozitívan hat az egyén jóllétére, növeli az önértékelését és még az életével való elégedettségét is.

Miért érzik feljogosítottnak magukat az emberek?

Egy 2016-os tanulmány, amelyet a Psychological Bulletin folyóiratban publikáltak, rámutat, hogy a párkapcsolati feljogosítottság túlzó elvárásokat, felfuvalkodott követelőzést és önteltséget foglal magában.

Amikor egy ilyen személy elvárásai nem találkoznak a valósággal, könnyen egója fenyegetettségeként éli meg a helyzetet, csalódottá válik, és igazságtalannak ítéli a történteket.

Ilyenkor nem ritkán pszichológiai distresszt él át, és robbanó érzelmi kitöréssel válaszol. Jellemzően ilyenkor ráerőltetik saját, énközpontú hiedelmeiket a másikra, ami konfliktushoz és párkapcsolati distresszhez vezethet.

Hogyan lépjünk túl a feljogosítottságon?

A túlzó feljogosítottság lényegében a kapcsolat könyörtelen ellensége, hiszen könnyen agresszív kommunikációhoz, az intimitás törékennyé válásához vezethet, és sokszor abuzív kapcsolatokat eredményezhet. Ezzel szemben az önérvényesítő feljogosítottság az egészséges párkapcsolat alapköve lehet, és szoros összefüggésben áll az egészséges önbecsüléssel, élettel való elégedettséggel és énhatékonysággal.

Íme 3 tipp, ami bárkinek segítségére lehet az ártalmas feljogosítottság leküzdéséhez:

• Empátia: Az empátia segít egy egészséges romantikus kapcsolat kialakításában. Próbáld megérteni, honnan jöhetnek a párod igényei, és igyekezz nyitottnak maradni az ő nézőpontjához! Amikor az emberek úgy érzik, kívánságaik értő fülek által meghallgatásra kerülnek, és igényeikre támogató választ kaphatnak, az segíti bizalmuk mélyülését és az érzelmi biztonság kiépülését. Próbálj reális elvárásokat támasztani párod felé, és vedd figyelembe az ő igényeit is!

• Nyílt és őszinte kommunikáció: Amikor a pár tagjai képesek a legmélyebb érzéseikről, küzdelmeikről, vágyaikról és gondolataikról őszintén beszélni, az segít az intimitás mély megélésében és egymás megértésében. A korlátozott jogosultságú partnerek számára előnyös lehet, ha megtanulják kérni, amire szükségük van, a túlzottan jogosult partnerek pedig azáltal fejlődhetnek, ha megtanulnak többet hallgatni és rákapcsolódni párjuk igényeire.

• Terápia: a párok sokat kamatoztathatnak abból, ha egyéni keretek között vagy párterápia során dolgoznak személyiségfejlődésükön. A szakember segíthet megérteni, mely élettapasztalatok vezethettek az aktuális feljogosítottsági stílushoz. Szakértői útmutatás mellett elsajátíthattok egy tiszteletteljes és konstruktív kommunikációs stílust, amelyben nem kerül veszélybe a kettőtök közti intimitás, és megerősíthetitek kapcsolatotokat is. Idővel ez biztonságos teret teremt számotokra, hogy hitelesen fejezzétek ki magatokat, és együttérzéssel kezeljétek a konfliktusokat.

Végül pedig ne feledjük, felnőttként senkitől sem várhatjuk el, hogy minden igényünket maradéktalanul beteljesítse — még a párunktól sem. David Richo pszichoterapeuta szerint egy egészséges, érett felnőttnek szerény elvárásai vannak partnere felé az igényei kielégítését illetően. Szerinte felnőttként az igényeink mindössze 25%-ának kielégítését reális elvárni a párunktól, a maradék 75%-ért pedig mi vagyunk a felelősek, illetve a barátainktól, családtagoktól, karriertől, hobbiktól, spiritualitástól/vallástól várhatjuk a kielégülést.