Buddhizmus, pszichológia, buddhista pszichológia, buddhizmus és pszichológia - ezek a fogalmak és párosítások ismerősen hangzanak mindenki számára, a különbségüket mégis nehéz megragadni. Ez a cikk arra tesz kísérletet, hogy többé-kevésbé rámutasson ezeknek a különbségeknek a lényegére és legalább alapvonalaiban tisztázza (a teljesség igénye nélkül) a buddhizmus szerepét a mai pszichológiában.

Az eredeti nyelvű buddhista szövegek nyugaton a 19. század végén és a 20. század folyamán kezdtek megjelenni és sok pszichológus már a kezdetektől érdeklődést mutatott a tanok iránt, többek között C. G. Jung, Erich Fromm és Karen Horney is. Számos kísérlet történt a közös vonások felmutatására. Az ’50-es évektől a buddhista nézetek pedig egyre szélesebb körökben váltak ismertté. Bizonyos elemei már ebben az időben beépültek a nyugati pszichológia terápiás gyakorlatába, és nagy hatást gyakoroltak a viselkedéslélektani, pszichoanalitikus és humanisztikus pszichológiára és a transzperszonális pszichológia létrejöttére. Talán elég Ken Wilber pszichológus, filozófus, a transzperszonális pszichológia egyik leghíresebb képviselőjének elméletére gondolnunk, ahol a legmagasabb rendű tudatállapot szintjén a buddhista megvilágosodás eszméje explicit módon is megjelenik.

Tehát
a buddhista eszmék először csak hatást gyakoroltak a pszichológiai gyakorlatra, később azonban már alakították is a pszichológiai irányzatok elméleteit.
Ezen a ponton érdemes elkülöníteni a buddhista technikákat (például meditáció) és a buddhizmust mint vallást.
Többféle buddhista meditációs gyakorlatot és részleges technikát is használnak a pszichológiában, például speciális lazító, relaxáló és érzelmi feszültségek feldolgozását segítő módszereket. Ma a leghíresebb és legismertebb a Mindfulness – ezért a legtöbbet erre fogok hivatkozni. A Mindfulness tudatos jelenlétet jelent. Ez a tudatosság inkább eszköz a mentális és fizikai egészség javítására.

Többféle buddhista meditációs gyakorlatot és részleges technikát is használnak a pszichológiában.


Fontos kiemelni, hogy

a buddhista technikák sajátossága, hogy függetleníthetők a mögötte lévő spirituális tartalomtól.
Hogy mennyire igaz ez a függetlenség, ahhoz elvégezhető egy egyszerű kísérlet: érdemes bemenni egy könyvesboltba és megnézni, hány Mindfulness témájú könyv kezdődik buddhista tanok ismertetésével. Én ma megtettem, és egyet sem találtam. A kísérlet eredménye ugyan nem reprezentatív, de könnyen reprodukálható. Pressing Lajos pszichológus, buddhista tanító fogalmazza meg talán a legpontosabban egyik előadásában: „A buddhizmus iránti fokozott érdeklődést a humán szakmák művelői részéről azonban talán az indokolja, hogy a buddhizmus gyakorlása más vallásoktól eltérően nem kívánja meg a hitet valamilyen irracionális, természetfölötti erőben, hanem ehelyett az önkísérletre és a saját tapasztalatokra alapozódó, gyakorlati módszereket kínál.”

A nyugati pszichológia átvett technikákat, és beépítette a pszichoterápiás gyakorlatba továbbá számos olyan technikát is kifejlesztett, amit a buddhizmus inspirált. Sok esetben azonban nemcsak a technika, hanem a szemléletmód is jelentős hatást fejtett ki, például a pozitív pszichológia esetében.

Erről a párbeszédről azonban nem lehet múltidőben beszélni, hiszen a még jelenben is tart.
A globalizáció talán még fel is gyorsította a folyamatot, és néha azt a benyomást kelti, mintha nem a Kelet és Nyugat találkozna itt, hanem két, egymással határos tudományterület diskurzusa folyna. (A Kelet és Nyugat közötti különbségek áthidalhatóságának kérdésével egy cikksorozatban a Mindset is foglalkozott.)


A stressz és a szorongás lekózdésében jelentős eszköz a meditáció.

A pszichoterápiában a meglévők mellett új, a korai buddhizmushoz visszanyúló pszichospirituális kezelési módok fejlődnek. Az idegtudomány a meditáció és a predictive mind rugalmasságának összefüggését vizsgálja. (A predictive mind elmélete leegyszerűsítve arról szól, hogy az agy a korábbi tapasztalatok alapján pillanatról pillanatra jóslatokat, előrejelzéseket készít.)

A Kanadai Pszichológiai Egyesület a munkahelyi kiégés megelőzésében, illetve a Covid-19 alatt a stressz és szorongás leküzdésében jelentősnek tartja és ajánlja - a mentálhigiéné szempontjából - a meditációt.
A stresszkezelésben még mindig a Mindfulness-t ajánlják mint olyan módszert, ami javítja a testi és lelki egészséget. Vannak azonban már arra vonatkozó kutatások is, amik az esetleges olyan negatív hatásait vizsgálják, mint például a túlérzékenység.
Számos cikk vizsgálja az önegyüttérzés (aminek sarkalatos pontja a Mindfulness) kapcsolatát a pozitív testképpel és az önelfogadással. Ezen belül a protektív faktorokat és az intervencióban betöltött lehetséges szerepét kutatják (Az önegyüttérzésről bővebben itt olvashatnak.) 

Összefoglalva: a buddhizmus és a pszichológia ’50-es években elkezdett párbeszéde a mai napig is zajlik, és megtermékenyítően hatott és hat ma is a pszichológiai gyakorlatra és elméletre egyaránt. Ez a párbeszéd talán éppen abból nyeri a jelenleg kifogyhatatlannak tűnő megtermékenyítő erejét, hogy a keleti és a nyugati kultúra találkozásának, a hasonlóság keresésének vágya a különbségeken való felülemelkedést is magában hordozza, és olyan egyetemes emberi igényekre és törekvésekre hívja fel a figyelmet, mint a boldogság keresése vagy a fájdalomtól való megszabadulás. Úgy gondolom, hogy nagy szerepe van még annak is, hogy ebben a párbeszédben a buddhizmus nem vallásként, hanem eszmerendszerként vesz részt.

Felhasznált irodalom:

Dr. Pressing Lajos: Buddhista meditációs technikák mentálhigiénés hatásai. A Magyar Integratív Pszichoterápiás Egyesület 1998 október 23-i tudományos ülésén elhangzott előadás

https://dakiniland.net/egyebek/pszichologia/irasok/buddhista-meditaciok-mentalhigienes-hatasa


Porosz, T. (2010). A buddhista pszichológia és gyakorlati alkalmazása nyugaton. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11 (2010) 2, 85—113
http://real.mtak.hu/58268/1/mental.11.2010.2.1.pdf


Laukkonen, R. E., & Slagter, H. A. (2021). From many to (n) one: Meditation and the plasticity of the predictive mind. Neuroscience & Biobehavioral Reviews.

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S014976342100261X


Messer, M., Anderson, C., & Linardon, J. (2021). Self-compassion explains substantially more variance in eating disorder psychopathology and associated impairment than mindfulness. Body Image, 36, 27-33.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1740144520304058


Sick, K., Pila, E., Nesbitt, A., & Sabiston, C. M. (2020). Does self-compassion buffer the detrimental effect of body shame on depressive symptoms?. Body Image, 34, 175-183.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1740144519304929


Curll, S. L., & Brown, P. M. (2020). Weight stigma and psychological distress: A moderated mediation model of social identification and internalised bias. Body Image, 35, 207-216.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1740144520304009


Siegel, J. A., Huellemann, K. L., Hillier, C. C., & Campbell, L. (2020). The protective role of self-compassion for women’s positive body image: An open replication and extension. Body Image, 32, 136-144.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1740144519304577


Amy, J., Lane, B. R., & Mulgrew, K. E. (2020). A randomised controlled trial examining the effects of self-compassion meditations on women’s body image. Body Image, 35, 22-29.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1740144520303715


Monitor on Psychology, September 2021

https://www.apa.org/monitor/2021/2021-09-monitor.pdf