A teljesség felől - buddhizmus a pszichológiában

Az eredeti nyelvű buddhista szövegek nyugaton a 19. század végén és a 20. század folyamán kezdtek megjelenni és sok pszichológus már a kezdetektől érdeklődést mutatott a tanok iránt, többek között C. G. Jung, Erich Fromm és Karen Horney is. Számos kísérlet történt a közös vonások felmutatására. Az ’50-es évektől a buddhista nézetek pedig egyre szélesebb körökben váltak ismertté. Bizonyos elemei már ebben az időben beépültek a nyugati pszichológia terápiás gyakorlatába, és nagy hatást gyakoroltak a viselkedéslélektani, pszichoanalitikus és humanisztikus pszichológiára és a transzperszonális pszichológia létrejöttére. Talán elég Ken Wilber pszichológus, filozófus, a transzperszonális pszichológia egyik leghíresebb képviselőjének elméletére gondolnunk, ahol a legmagasabb rendű tudatállapot szintjén a buddhista megvilágosodás eszméje explicit módon is megjelenik.

Tehát

Ezen a ponton érdemes elkülöníteni a buddhista technikákat (például meditáció) és a buddhizmust mint vallást.

Többféle buddhista meditációs gyakorlatot és részleges technikát is használnak a pszichológiában, például speciális lazító, relaxáló és érzelmi feszültségek feldolgozását segítő módszereket. Ma a leghíresebb és legismertebb a Mindfulness – ezért a legtöbbet erre fogok hivatkozni. A Mindfulness tudatos jelenlétet jelent. Ez a tudatosság inkább eszköz a mentális és fizikai egészség javítására.

Fontos kiemelni, hogy

Hogy mennyire igaz ez a függetlenség, ahhoz elvégezhető egy egyszerű kísérlet: érdemes bemenni egy könyvesboltba és megnézni, hány Mindfulness témájú könyv kezdődik buddhista tanok ismertetésével. Én ma megtettem, és egyet sem találtam. A kísérlet eredménye ugyan nem reprezentatív, de könnyen reprodukálható. Pressing Lajos pszichológus, buddhista tanító fogalmazza meg talán a legpontosabban egyik előadásában: „A buddhizmus iránti fokozott érdeklődést a humán szakmák művelői részéről azonban talán az indokolja, hogy a buddhizmus gyakorlása más vallásoktól eltérően nem kívánja meg a hitet valamilyen irracionális, természetfölötti erőben, hanem ehelyett az önkísérletre és a saját tapasztalatokra alapozódó, gyakorlati módszereket kínál.”

A nyugati pszichológia átvett technikákat, és beépítette a pszichoterápiás gyakorlatba továbbá számos olyan technikát is kifejlesztett, amit a buddhizmus inspirált. Sok esetben azonban nemcsak a technika, hanem a szemléletmód is jelentős hatást fejtett ki, például a pozitív pszichológia esetében.

A globalizáció talán még fel is gyorsította a folyamatot, és néha azt a benyomást kelti, mintha nem a Kelet és Nyugat találkozna itt, hanem két, egymással határos tudományterület diskurzusa folyna. (A Kelet és Nyugat közötti különbségek áthidalhatóságának kérdésével egy cikksorozatban a Mindset is foglalkozott.)

A pszichoterápiában a meglévők mellett új, a korai buddhizmushoz visszanyúló pszichospirituális kezelési módok fejlődnek. Az idegtudomány a meditáció és a predictive mind rugalmasságának összefüggését vizsgálja. (A predictive mind elmélete leegyszerűsítve arról szól, hogy az agy a korábbi tapasztalatok alapján pillanatról pillanatra jóslatokat, előrejelzéseket készít.)

A stresszkezelésben még mindig a Mindfulness-t ajánlják mint olyan módszert, ami javítja a testi és lelki egészséget. Vannak azonban már arra vonatkozó kutatások is, amik az esetleges olyan negatív hatásait vizsgálják, mint például a túlérzékenység.

Összefoglalva: a buddhizmus és a pszichológia ’50-es években elkezdett párbeszéde a mai napig is zajlik, és megtermékenyítően hatott és hat ma is a pszichológiai gyakorlatra és elméletre egyaránt. Ez a párbeszéd talán éppen abból nyeri a jelenleg kifogyhatatlannak tűnő megtermékenyítő erejét, hogy a keleti és a nyugati kultúra találkozásának, a hasonlóság keresésének vágya a különbségeken való felülemelkedést is magában hordozza, és olyan egyetemes emberi igényekre és törekvésekre hívja fel a figyelmet, mint a boldogság keresése vagy a fájdalomtól való megszabadulás. Úgy gondolom, hogy nagy szerepe van még annak is, hogy ebben a párbeszédben a buddhizmus nem vallásként, hanem eszmerendszerként vesz részt.