A vallásos csoportba tartozás hatása a mentális jóllétünkre

Abraham Maslow amerikai pszichológus piramisa (1954) óta tudjuk, hogy a valahova tartozás egy erős és már magasabb szintű szükségletünk. Az ember társas lény, tartja a mondás is. Isten, Ádám után nem sokkal, oldalbordájából megteremtette neki Évát, mivel „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Móz 2:18). Cikkünkben a valahova tartozás és biztonság szükségletét és azok szerepét járjuk körbe mentális és fizikai jóllétünket tekintve.

Megfogalmazhatjuk, hogy még a legintrovertáltabb személyeknek is szükségük van a szociális kapcsolatokra, még ha nem is olyan gyakran vagy intenzíven, mint az extrovertáltabb egyéneknek. Minden embernek alapvető igénye, hogy érezze, szeretik és elfogadják őt, és ezt akár testi kontaktussal is kifejezzék, mondjuk egy ölelés vagy kézfogás által.

Számos kísérlet bizonyítja, hogy az emberi kapcsolatok döntő fontosságúak egy személy életében. Kezdetben, életünk elején fizikailag is rá vagyunk utalva nevelőinkre, hiszen nélkülük nem élnénk túl. Harry Harlow amerikai pszichológus talán egyik leghíresebb kísérelte a drót- és szőranya volt. Ebben a helyzetben rhesus majmok segítségével vizsgálták az anya-gyerek kapcsolat jelentőségét. Több kísérleti elrendezés volt, az egyikben két anyafigura volt kitéve: az egyik csak drótból készült, ennél volt a cumisüvegben a táplálék, a másik szőrös borítást kapott, de ennél nem volt élelem. Megdöbbenve tapasztalták a kutatók, hogy a majom inkább a táplálék nélküli „anyán” csüngött egész nap, ehhez ment, ha például félelemkeltő ingert látott, a másiknál pedig csak addig volt, amíg evett.

Ezzel a kísérlettel igazolták, hogy az érintésnek, testmelegnek, sokkal nagyobb szerepe van, mint a táplálékszerzésnek.

A fentebb említett kutatók, Maslow és Harlow, sokat dolgoztak együtt, és habár a két elmélet kiegészíti egymást, mégis némileg ellentmondásos, hiszen láthatjuk, hogy nem feltétlenül a biológiai szükséglet a döntő (éhség), hanem a valahova tartozás, és ezzel a biztonság iránti szükséglet (érintés) kielégítése volt a fontosabb hosszú távon a majmoknak.

A Maslow piramis azt állítja, hogy az ember alapvető szükségletek alapján él, amelyek egymásra épülnek. A legalsó szinten vannak a fizikai szükségleteink: szomjúság, éhség, alvás, légzés. Ezt követi a biztonság érzése: az, hogy nem érezzük magunkat veszélyben, például hogy be van csukva a bejárati ajtó, hogy van munkánk, hogy egészségesek vagyunk. Ezt követi a fentebb is említett valahova tartozás szükséglete, amelynek fontosságáról a cikkünk is szól. Ez azt jelenti, hogy családban élünk, vannak barátaink, munkatársaink stb. Életünk során változik, hogy éppen kiket értünk alatta. Csecsemőként egyértelműen a családban érezhetjük ezen szükségletünk kiteljesedését, később iskolatársainkban, majd munkatársainkban találhatjuk meg a kapcsolódást. Járhatunk különböző klubokba, tartozhatunk sportcsapatba vagy éppen zenei kórusba, bandába. Ezek mellett pedig tartozhatunk egy gyülekezetbe, így a vallásunk is egy meghatározó szerepet tölthet be életünkben. (A Maslow piramisról bővebben itt olvashattok még.)

A vallásosság számos protektív hatással bír, többek között amiatt is, hogy van hova eljárnunk hetente legalább egyszer, van kikkel megosztanunk tapasztalatainkat, és ha bajba jutunk, van hova fordulnunk. Több kutatás is bizonyítja – köztük több hazai is –, hogy

akiknek az életében jelen van a vallás és/vagy a spiritualitás, azok sokkal hatékonyabban őrzik meg testi, lelki egészségüket,

valamint jobban képesek fenntartani az egyensúlyt maguk és a környezetük között (Pikó, 2005; Zonda és Paksi, 2006; Pauwlik, 2008). Elmondhatjuk tehát, hogy mentális és fizikai egészségünkre is igen jó hatással van az, hogy eljárunk mondjuk egy templomba vagy felolvasásra, esetleg van egy kör, ahol tapasztalatainkat megoszthatjuk másokkal. Ha a vallásosságnál maradunk példaként és annál, hogy hetente legalább egyszer eljárunk templomba, azzal fizikai egészségünket is sikeresebben tudjuk megőrizni: hiszen kimozdulunk otthonról. Arról nem is beszélve, hogy találkozunk másokkal, ami pedig mentális egészségünkre lesz jó hatással. Már az segíthet, ha csak megtapasztaljuk, hogy egy légtérben vagyunk másokkal, egy személyre figyelünk közösen, esetleg együtt éneklünk. Az előbb felsorolt tevékenység pozitív hatásairól legutóbbi előadásunk kapcsán is hallhattatok.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy bármilyen csoportba jó tartoznunk, amelynek jótékony hatása van az életünkre. Természetesen minden esetben ügyelnünk kell arra, hogy ezeknek valóban építő jellegük legyen.

***

A Mindset Pszichológiánál figyelünk rá, hogy az egyéni tanácsadások mellett, csoportalkalmakat is szervezzünk, ilyen például a Társasági estünk, vagy az Élményfestés csoportunk, emellett Facebook klub-unkat is jó szívvel ajánljuk, ha érdekelnek a hasonló érdeklődésű emberek véleményei, tapasztalatai.