Mikor sétáltunk utoljára? Nem a munkahelyünkre vagy épp a közeli kávézóba. Csak úgy, cél nélkül, a gyaloglás kedvéért. A fizikai aktivitás ezen módjának mindennapjainkba való beiktatása az életünk számos területére jelentős pozitív hatást gyakorol. Cikkünkben a séta pszichológiai hatásait vesszük számba.

Amikor indulás előtt megtervezzük az útvonalat, az elsődleges szempontunk legtöbbször az, hogy minél gyorsabban, minél kényelmesebben érjünk oda. A kényelmes utazás kapcsán pedig nem feltétlenül az út gyalogos megtétele jut eszünkbe. Holott a rendszeres séta, akár a mindennapokba is beiktatva, jelentős hatást gyakorol fizikai és mentális jóllétünkre egyaránt. A továbbiakban ezeket a jótékony hatásokat vizsgáljuk meg a pszichológiai szempontokra fókuszálva.

Cikkünkből kiderül:

  1. A gyaloglás kognitív képességeinket is képes javítani.
  2. Fontos, hogy lehetőséget teremtsünk az elmélyülésre séta közben is.
  3. A sétához nem kellenek speciális eszközök, bárki számára elérhető, csak útra kell kelnünk!

A séta ezerarcú gyógymód

Egy 2018-as tanulmány, amely 20 éven keresztül követte a résztvevők aktivitási szintjét és személyiségjegyeit, megállapította, hogy azok, akik a legkevesebbet mozogtak, negatív személyiségváltozást mutattak, és alacsonyabb pontszámot értek el a pozitív tulajdonságokban, mint például nyitottság, extraverzió és elfogadás.

Számos vizsgálat mutatta ki azt is, hogy a rendszeresen gyaloglóknál alacsonyabb a depresszió aránya.

Természetesen ahogy a legtöbb esetben, úgy a séta kapcsán sem mondhatjuk el, hogy mindig és bármilyen problémára megoldást adhat, ugyanakkor nagyon sok területen fejtheti ki pozitív hatásait – nézzünk ezek közül néhányat:

Kognitív támogatás: Pszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyaloglás javítja kognitív teljesítményünket, támogatja a munkamemóriát és a tanulási képességeinket, valamint a kreatív gondolkodást és a problémamegoldást. Fontos azonban kiemelni, hogy a hatás akkor a leginkább érzékelhető, ha ez a szóban forgó séta a saját kényelmes tempónkban történik. Épp ezért zsúfolt városi környezetben, ahol rendszeresen feltartóztatnak vagy épp kerülgetnek bennünket, ez a hatás kevésbé tud érvényesülni.

Javítja a közérzetet: Már akár 10 perc séta is javíthatja a hangulatunkat, ez a hatás pedig még intenzívebben kifejeződhet, ha mindezt zöld környezetben tesszük. A séta ugyanis oly módon hat az idegrendszerünkre, mely által csökken bennünk a düh, feszültség és ellenségesség, mindennek pedig különösen nagy hasznát vehetjük a szürke hónapokban, amikor egyébként is jobban ki vagyunk téve a szezonális depressziónak.

Csökkenti a stressz-szintet: Az előzőhöz szorosan kapcsolódó, mégis külön kiemelendő hatás, hogy a séta képes csökkenteni a kortizolszintünket, ezáltal pedig kevésbé leszünk stresszesek, és csökken a szorongásunk is.

Kreatívabbá tesz: Legyen szó művészeti projektről vagy munkahelyi dilemmáról, számos helyzetben elmondható, hogy azáltal, hogy mozgásba lendülünk, közelebb kerülhetünk a megoldáshoz is, mivel a gyaloglás többek között a kreativitásunkat is támogatja.

Javítja az alvásminőséget: A fizikai aktivitás ugyanis természetes módon fokozza a melatonin, azaz az alváshormon hatását.

A mindennapi rohanástól a csendes elmélyülés felé

Noha a mindennapjainkban is fontos, hogy bevezessük a rendszeres sétát, azt is érdemes fontolóra venni, hogy rendszeresen szakítsunk időt arra, hogy hosszabb gyalogtúrákat, nagyobb távokat is megtegyünk, elsősorban természeti közegben.

Ez ugyanis teret ad a koncentráltabb elmélyülésnek, közelebb tudunk kerülni a bennünket körülvevő világhoz is, fel tudjuk venni a természet ritmusát.

Mindez pedig közelebb vezet bennünket önmagunkhoz is, ha pedig mindezt társaságban (családdal, barátokkal) tesszük meg, akkor egymáshoz is.

Frédéric Gros A gyaloglás filozófiája című könyvében a következőket fogalmazza meg a gyaloglás közbeni elmélyülés fontosságáról: „A sietség felgyorsítja az időt. Gyorsabban telik, kétórányi sietség már lerövidíti a napot. A pillanatok elszakadnak egymástól, mintha különállók lennének, annyira tele vannak, hogy széttöredeznek, ilyenkor az ember túltölt, telítődik. A gyaloglással töltött napok hosszabbak: hosszabb ideig élsz. Mintha hagynád, hogy minden óra, minden perc, minden másodperc lélegezzen, elmélyüljön, ahelyett, hogy az izületeid megerőltetésével kitöltenéd őket. Amikor sietünk, az idő annyira tele van, hogy szétreped. A lassúság nem más, mint hogy szorosan odatapadunk az időhöz, így a másodpercek leperegnek. Cseppenként. Mint a kis esőcseppek a kövön. Az időnek ez a fajta megnyújtása elmélyíti a teret."

Éppen ezért fontos, hogy ezek a túrák minél kevesebb külső ingert tartalmazzanak: hagyjuk otthon vagy legalábbis kapcsoljuk ki okoseszközeinket, amennyire lehet, valóban próbáljunk jelen lenni a pillanatban, elmélyülten figyelni önmagunkra, a bennünket körülvevőkre, a természetre.

Hogyan induljunk el az úton?

Bár kézenfekvő lehet, hogy gyalogolni mindenki képes, ha alapvetően inaktív életet élünk, mindenképp érdemes az elején néhány szempontot figyelembe venni, így például fokozatosan növeljük a megtett távot, és tegyük meg a szükséges fizikai előkészületeket. Természetesen a kényelmes sétához elengedhetetlen, hogy kényelmes cipőt és megfelelő ruházatot öltsünk magunkra, a mentális jóllét elősegítése érdekében azonban segíthet még:

Vonjuk be a képletbe a mindfulnesst: A jelen pillanatra összpontosítva alakítsuk sétáinkat mindfulness gyakorlattá. Figyeljünk a talajt érő lábaink érzetére, a körülöttünk lévő hangokra és a levegő érzésére a bőrünkön.

Aktiváljuk az érzékszerveinket: Tegyük gazdagabbá sétáinkat azáltal, hogy teljes mértékben igénybe vesszük érzékeinket. Vegyük észre a színeket, a fény- és árnyékmintákat, az illatokat és a hangokat. Ez az érzékszervi bevonódás ugyanis elmélyítheti a környezethez való kötődést.

Lélegezzünk mélyeket: Séta közben koncentráljunk a légzésünkre. Próbáljunk meg lassú, mély lélegzeteket venni az orrunkon keresztül, és a szánkon át fújjuk ki. Ezek a lehetőségek egyaránt támogatják a stressz-szint csökkentését és a nyugalom érzését.

Váltogassuk az útvonalat: Tegyük érdekessé a gyaloglási rutint azáltal, hogy különböző útvonalakat és környezetet választunk. Ez új ingereket adhat az érzékszerveinknek, így minden egyes séta egyedivé válik, ezáltal elkötelezettnek és motiváltnak érezhetjük magunkat.

Dolgozzuk fel az élményeket: Amikor visszatérünk a sétáról, szánjunk néhány percet arra, hogy elgondolkodjunk az élményen. Ha naplót vezetünk a sétáinkról, az motiválhat bennünket, és segíthet abban, hogy lássuk, milyen előrelépést tettünk a mentális és fizikai egészséggel kapcsolatos céljaink felé.

A gyaloglás tehát számos területen befolyásolja életünket, és bár a természetközelben megtett út kimondottan jó hatást gyakorol a mentális jóllétünkre, attól sem szabad visszariadnunk, ha a hétköznapok során elsősorban városi közegben tudunk lehetőséget teremteni a testmozgás ezen módjára. A lényeg, hogy igyekezzünk bevezetni a mindennapjainkba, és hacsak lehetőségünk nyílik rá, válasszuk az előttünk álló út gyalogos megtételét!