Hihetünk-e az álmoknak?

Nyugodt reggeleinket van, hogy nyugtalanító álomképek kísértik. Minden éjjel álmodunk, mégsem biztos, hogy emlékszünk rá, vagy felidézésük bármilyen szempontból is befolyásolná a nappalunkat. Hogyha hatnak ránk az álmaink felmerül a kérdés: Mi az álmokkal kapcsolatban az, amiben „hinni” lehet?

A koronavírus adta kiélezett helyzetben a szorongás az alvásminőségre is kihat. A koronavírus keltette bizonytalanság miatt meglehetősen élénkek lehetnek álmaink. Több kutató gyűjti a koronavírussal kapcsolatos álmokat. A Twitteren tavasszal @CovidDreams címszó alatt kereshetőek vissza a  vírushoz kötődő álmok. Bulkeley szerint az amerikaiak csaknem harminc százaléka többet álmodik ebben az időszakban, mint általánosságban. Mi is foglalkoztunk már azzal, melyek a koronavírussal kapcsolatos leggyakoribb álmok. Mivel a vírus megváltoztatta az életstílusunk, gyakran később kelünk reggelente, gyakrabban álmodunk bizarrabbakat. A téma kutatása aktualitását éli, ennek ellenére nem szűnt meg a szkepticizmus azzal kapcsolatban, hogy van-e jelentősége annak, amit álmodunk.

Legtöbbünk szeretné érteni, mi folyik körülötte, mi folyik benne. Ugyanakkor a racionálisan vizsgálódó ember kezei közül az álmok gyakran kicsúsznak. Álmaink sokszor a megérthetőség határát súrolják, mivel élményanyaguk egészen egyéni, a valóságtól elrugaszkodó és ezek miatt gyakran „lényege” megfoghatatlan. Ennek a szubjektív élménynek, lehet többletjelentést adni, ámbár nehéz belegondolni abba, ami valójában meg sem történt. Nehéz összehasonlítani másokéval, ugyanakkor jelentkezik igény a feldolgozásukra. Az álom olyan képi tartalom, amely

szorosan összekapcsolódik az értelmezés lehetőségével.

Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy ennek az értelmezésnek van-e létjogosultsága és funkciója. Itt lép be a képbe a „hit”.

Szükséges-e álmainkat felidézni, azokat megosztani és rajtuk gondolkodni? Érdemes-e álmainkat értelmezni? 

Ha hiszünk benne, megosztjuk és elgondolkozunk rajta, ha nem, akkor figyelmen kívül hagyjuk és elfelejtjük, mi történt velünk éjszaka. Van egy automatikus védekezési folyamat az emberben, ami cenzúrázza a látottakat és hallottakat. Amennyiben valamivel nem vagyunk képesek megküzdeni, tagadhatjuk, kizárhatjuk azt. Elképzelhető, hogy a tudattalan által a túlságosan megterhelő emlékképek betörnek tudatos szintre is. A rémálmaink nemcsak alvásunkat, hanem az éber, tudatos napjainkat is nehezebbé tehetik.

Álmok az ókorban 

Álmaink megfejtésének igénye az emberi kultúrával azonos idejű. Korábban a hagyomány az álmokat vallási élményekkel kötötte össze. A Bibliában számtalan sorsfordító alkalommal álmodnak egyes személyek és ez mozdítja tovább őket valamilyen megoldhatatlannak tűnő élethelyzetből vagy ők segítenek másoknak továbbjutni ezeken.

Heller Ágnes értelmezésében az ószövetségi nagy álomfejtők egyike József, Jákob legkisebb fia a tizenkettőből. Ameddig saját hazájában él, nem tudja megfejteni álmát, többi testvérétől kérdezi annak jelentőségét. Amint elkerül otthonról, Egyiptomba már képessé válik a fáraó álmának értelmezésére. Miért? Tekinthetjük az álmodást metaforaként, egy ismeretlen kultúrának a megismerésével. Az álom olyan világ, ahol bizonyos dolgok a megszokottól különbözően működnek. Amennyiben időt és energiát szánunk a lélekben lejátszódó folyamatok képi felismerésére és az álom szimbolikájának megértésére, felfedezhetjük azok üzenetét számunkra. Amennyiben az álmodó felismeri a saját képei nyelvezetét, az olyan, mintha egy addig idegen világ működését kezdené megismerni. Összefoglalásképp így ír az álmodóról a filozófus:

„Kívülről és egyben belülről látja a világot.”

Heller Ágnes szerint ráadásul a vágyteljesítő álmoknak nincs szüksége erős szimbolikára, sokkal valóság közelibbek, míg a szorongásos álom élményeink erőteljesebben megragadnak. Éber állapotban is jellemző, hogy szorongásunk okát nehezen tudjuk értelmezni vagy megmagyarázni, de az érzés nyugtalanító volta megmarad. Amennyiben álmaink bármennyire is tükröt mutatnak a valóságunknak, hiszen abból képződnek le, úgy önmagunkat tartalmazza: sűrítve és képekben.

Álmok értelmezése a pszichológiában 

Az álomértelmezés a korai pszichológiai vizsgálódások egyik gyökere, hiszen Freud egyik első jelentős könyve az álomfejtésről szólt és a pszichoanalízis egyik alapkövévé vált. Hall klasszikus, kutatásában 10 000 embert vizsgáltak álomtartalmaikkal kapcsolatban. A kutató szerint az álmodás kognitív folyamat, amelyben az álmok az álmodó koncepcióinak képi kifejeződései. Ezek a prototipikus koncepciók szólhatnak többek között az álmodóról önmagáról, a konfliktusairól és a világról. Az álomértelmezés az álomképek mögött rejlő elképzelések felfedezéséről szól. Az álmok kreativitása alapnak használható a belső problémák további feldolgozására.

Jung szerint az álom összes szereplője mi magunk vagyunk, amit kivetítünk magunkból és egy-egy részt, mint szereplőt, megtestesítünk. Korábbi cikkünkben egy kérdéssor szerint haladhatunk az értelmezésben. Minden álomnak van egyfajta alaphangulata, aminek mentén el lehet indulni. Ha valaki közvetlenül a képekből szeretne kiindulni írás vagy elmondás helyett, meg lehet próbálni leskiccelni a konkrétumokat, vizuálisan, majd azután szavakba önteni, amit nehéz volt megjeleníteni.

Mit kaphatunk az értelmezés által? 

Az értelmezés keretet és egységes alapot kívánt adni annak, amit addig az emberek vagy egyértelműen a vallásos hit vagy népi hiedelem rendszer kereteiben értelmeztek, találgatással, vagy hagyományok alapján. A pszichológus számára az álomértelmezés használata az egyik lehetséges útja a feltárásnak és a gyógyításnak. Freud tette az álmokat a pszichológia egyik kiemelt megfigyelési területévé és a módszeres vizsgálatok alapjává. Így a pszichológusok eszközt kaptak ahhoz, hogy mélyebben megértsék a segítségért folyamodó embert. Az álmodónak pedig adott a lehetőség, hogy önmagát belülről jobban megismerje, hogyan tükröződnek vissza hétköznapi gondolati.

 „Aki álmot lát, nem okvetlenül fejt álmot. S aki álmot fejt, nem okvetlenül lát.” (Heller Ágnes)

A terápiás helyzetben az álmokkal való munka a konkrét én feltáráson és megismerésen túl értelmezési folyamatokat indíthat el. Iránymutatás az egyén számára egyedül megfejthetetlennek tűnő helyzetekben. A terapeuta meglátásai vezethetnek olyan irányba, ami továbblendíthet az adott felkavaró helyzeten, furcsa álomtartalmon. A pszichológus jelenléte és a segítő kapcsolat maga teremthet lehetőséget arra, hogy értelmezés szülessen a bennünk zajló képek személyes jelentésének és helyére kerülésének.

Álmaink legautentikusabb értelmezői mi magunk vagyunk. Azt, hogy a belső szimbolika, a képi megjelenítés mit jelent, azt csak az alkotó, vagyis az álmodó tudja. Az esetenkénti másik személy, például pszichológus, csak támpontokat adhat, kérdéseket tehet fel, irányt mutathat, de a megoldást csak elősegítheti.

Minden álmot értelmezni szinte lehetetlen feladat. Az ember a felidézés gyakorlása során egyre többre és élénkebben emlékezhet, vezethet álomnaplót. Ezen felül a megrázó álmok értelmezése

segítséget nyújthat abban, hogy mi foglalkoztatja olyan mélyen az embert,

amely erős érzelmeket vált ki és így emlékezetes és nyugtalanító álomélményként megmarad.

Egyéni döntés kérdése, hogy álmaival ki mikor és hogyan foglalkozik. Akiket elvarázsol az álmok szürrealizmusa és nem zavarja azok valótlansága, könnyebben foglalkoznak a terápiában álmaikkal. Másoknak ettől eltérő, „kézzelfoghatóbb”, a valósághoz konkrétabban illeszkedő és problémáikban direkt helyzetekkel foglalkozó terápiás módszerekre, vagy kiindulási pontokra van szüksége. Az álom értelmezése olyan összekötő rendszer lehet, amely segít átlátni az összefüggéseket az ember „valóságban játszódó” életében az által, hogy önmagát könnyebben megérti.

Mit hiszünk el az álmainknak?

Ez volt az eredeti kérdés, amire a választ keressük. Talán egy pontosabb kérdés az, hogy miért hiszünk az álmainknak. Mert segít(het)nek továbblendülni, megérteni, mi az, ami foglalkoztat minket, hol állunk éppen az életünkben, min megyünk éppen keresztül. Mint egy fénykép: megjeleníti azokat az érzelmi hullámzásokat, ami a jelenünkben meghatározó. Mindenki maga érzi, melyik az az álma, ami megmozgatja őt annyira, hogy értelmezésébe belekezdjen, vagy segítséget kérjen a feltáráshoz. Az álom látókör szélesítő lehet annak, aki nyitott rá. Hinni nem kell bennük. Vannak olyan személyiségű emberek, akiknek ez nem (vagy nagyon nehezen) működik, mint önfeltáró módszer.

Álmaink értelmezéséről lemondhatunk, de egy eszközt adnak, amit felhasználhatunk. Egy tükröt, amibe belenézhetünk, hogy mélyebben megismerhessük önmagunkat.