Játszma során teszünk egy lépést, amire a másik fél egy ellenlépéssel reagál, mindezt úgy, hogy egyikünk sincs a saját lépésének tudatában, habár feltehetően ez már a sokadik helyzet, amelyben hasonlóan járunk el. Ezek az ördögi körök megterhelik a játékosokat és megnehezítik a nyílt kommunikáció és az őszinte érzelemkifejezés létrejöttét. Cikkünkben kétféle kommunikációs lehetőségről írunk részletesebben, melyekkel megakadályozható egy játszma kibontakozása.
Cikksorozatunk előző két részében sorra vettük a tipikus gyermekjátszmákat, melyek enyhébb formától kezdve (például „én nem tudok…”) akár egy életen át tartó (például „a kudarcgyerek”) személyiségformáló erővé válhatnak, melyeknek súlyos kihatásai lehetnek a kapcsolatainkra nézve. A gyermekjátszmákban közös, hogy mindegyik bizonyos mértékben a biztonság megtalálása érdekében alakul ki, tudattalanul valamilyen érzelmi igény kielégítését célozza, és csak addig marad fenn a játszmajelleg, amíg az igény nem talál másféle kielégítést.
A játszmának mindig van oka és célja, habár ezek gyakran nehezen felfedezhetőek. Ha szülőként ellen tudunk állni a játszmakezdeményezésnek, vagy más, a gyermek számára is elfogadható megoldást tudunk javasolni, akkor nem alakul ki, illetve megszűnhet a játszma.
Hogyan is kezdjünk neki? Először is rá kell jönnünk, hogy mit szeretne elérni a gyermek, ennek milyen formában lehet eleget tenni, vagy hogyan nem. Jó, ha felnőttként valamilyen ellenjavaslatot tudunk tenni (a gyermek javaslata a játszmakezdeményezés volt), ami nem mindig könnyű. Ezen a ponton próbálhatjuk ki az értő figyelem technikáját. Fontos azonban még az elején tisztázni, hogy a dackorszakhoz köthető „hisztizés” nem játszmakezdeményezés. Ennek nehézségeiről és megoldásairól korábbi cikkünkben írtunk.
Mi az értő figyelem és mikor segíthet?
Thomas Gordon amerikai pszichológus nevéhez köthető az értő figyelem technikája, mely során a szülőnek lehetősége van úgy helyzetmegoldáshoz segítenie a gyermekét, hogy eközben nem veszi el tőle a megoldáshoz vezető munkát. A módszer sajátossága, hogy nem kell pluszt hozzátenni ahhoz, amit a másik megfogalmaz, mégis lehetőség nyílik a negatív érzelem (például a düh vagy félelem) oldására.
Az értő figyelem során segítünk a másiknak megfogalmazni az érzéseit, melyek benne zajlanak anélkül, hogy saját véleményünket hozzáfűznénk, vagy akár az okokat kutatnánk.
Így a probléma kiderítése nélkül enyhíthetjük a gyermek helyzettől való szenvedését is amellett, hogy segíthetünk neki tudatába kerülni saját érzéseinek, elősegítve ezzel is mentalizációs képességeinek fejlődését, melynek fontosságáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
A megfogalmazás oldhatja az indulatok intenzitását, így az értelem által vezérelt helyzetmegoldás is lehetőséget kap, mely hosszú távon megtaníthat minket a problémák hatékony kezelésére. Mindamellett pedig saját érzéseink elfogadásával elősegíthető mások érzéseinek tiszteletben tartása is.
A módszert csak akkor érdemes alkalmazni, amikor biztosak vagyunk benne, hogy valóban a gyermek indítékaira és érzéseire vagyunk kíváncsiak és lesz elég türelmünk is mindehhez. Ha ezzel a megközelítéssel fordulunk a másik felé, nem érdemes egy ponton átváltani utasító, parancsoló hangnemre, mert azzal hitelét veszti a megértő közeledési szándékunk.
Mindenkinek joga van az érzéseihez és indulataihoz, így felnőttként is abban az esetben lehetünk hitelesek a gyermek és mások számára, ha saját problémáink, gondolataink kifejezésében is hatékonyak vagyunk. Ezen a ponton lehet alkalmazni az értő figyelem kiegészítő módszerét: az énközlést.
Mi az énközlés és mikor segíthet?
Az énközlés során mindig azt fogalmazzuk meg, amit abban az adott helyzetben érzünk a másik viselkedése láttán. Ha érthetően és hibáztatás nélkül képesek vagyunk kifejezni mindezt, úgy hogy közben nem támadunk, akkor nagy eséllyel a másik elfogadja és tiszteletben tartja igényeinket. Természetesen nagyon ellentétes érdekek esetén a kompromisszumos megoldáson kell dolgoznia a feleknek.
Az énközlés nagy előnye, hogy lehetőségünk van tényeket és szempontokat közölni az együttműködés elősegítése érdekében, így a másik félnek nem kell védekező, visszatámadó pozíciót felvennie. Ezáltal lehetőségünk nyílik az egyeztetésre és kölcsönösen megtanulhatunk egymáshoz alkalmazkodni.
Az értő figyelem és az énközlések technikája nem csak a negatív érzelmek kifejezésében segíthet, hanem használhatjuk a pozitív érzéseink visszajelzésére is. Érdemes a gyermek felé azt is jelezni, ha úgy látjuk rajta, hogy megnyugodott, vagy büszke valamire.
***
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.
Felhasznált szakirodalom: Berne, E., Ágnes, H., Erzsébet, J., & Zsuzsa, F. V. (1984). Emberi játszmák. Gondolat. F. Várkonyi, Zs. (1986). Már százszor megmondtam… Gondolat. Thomas Gordon: Patent Effectiveness Training. American Library, New York, 1975.
