Kognitív viselkedésterápia a sport szolgálatában – és fordítva

A sportpszichológiai írásokban kevéssé foglalkoznak a kognitív viselkedésterápiával (cognitive behavioral therapy, CBT), miközben több olyan technikát is használnak a sportpszichológusok, amelyek a CBT-hez köthetőek (például imagináció, belső beszéd). Egy többszörösen hasznos témáról beszélhetünk, hiszen a CBT eszköztára segítheti a sportolók felkészülését, a testedzés pedig pozitív hatásokkal egészítheti ki a kognitív viselkedésterápiát. A pszichológiai faktorok tekintetében olyan terápiát kiegészítő technikaként használható a fizikai aktivitás, amely csökkenti a szorongásra való érzékenységet, segít megszabadulni a negatív gondolatoktól, illetve növeli az önbizalmat és az önhatékonyságot. Cikkünk a CBT és a sport kapcsolatáról szól profi és hobbi sportolóknál, valamint pánikbetegnél.

A kognitív szemlélettel dolgozó pszichológusok feltételezik, hogy a gondolatok, az érzelmek, a viselkedés, a fizikai reakciók és a környezet egymáshoz kapcsolódnak. A CBT-terapeuta arra törekszik, hogy megtanítsa a klienseket arra, hogyan ismerjék fel, értékeljék és reagáljanak gondolataikra és hiedelmeikre, illetve ezeken keresztül megfigyeljék a hangulati vagy érzelmi és a viselkedéses változásokat.

CBT sportolóknál

A CBT-modell alapján egy meghatározott úton halad végig a terapeuta és a sportoló, amely sok lépcsőfokból áll. Elsőként a sportoló nehézségeinek azonosítása történik, illetve a foglalkozásokkal kapcsolatos célok meghatározása. Ezt követi az a folyamat, amely révén a sportoló megértheti problémáinak kiváltó és fenntartó okait. A következő szinten a terapeuta eszközeinek és tudásának révén asszisztál ahhoz, hogy a sportoló elérje a terápiával kapcsolatosan megfogalmazott céljait. Ebben a szakaszban a kliensek feltárhatnak olyan problémákat is, amelyek módosíthatják az elsődleges terápiás célt,vagy utat mutathatnak a közös munka folytatásában.

A cél megérteni a sportoló problémáját a gondolatokkal, az érzelmekkel, a viselkedéssel és a fizikai reakciókkal kapcsolatban. Jelzőértéke lehet annak, ha a sportoló ideges a verseny előtt (érzelem), nem képes szabadon, feszültség nélkül bemelegíteni (viselkedés), hányinger vagy légzési nehézség jelentkezik nála (fizikai reakció). Mindezek pedig nem indokoltak a testi felkészültség alapján. Ezek a tünetek megjelenhetnek versenyzés közben is, és negatív irányba változtathatják a teljesítményt. Az említett tünetek versenyszorongásra utalhatnak.

A kognitív szemlélet szerint fontos edukálni a klienst a problémáiról,

tehát elmagyarázni neki, hogy a tünetek mögött milyen lelki nehézség állhat. Ezek alapján pedig együtt tűzhet ki terápiás célt a sportoló és a terapeuta.

Fontos lehet még az automatikus negatív gondolatok és a kognitív torzítások azonosítás, majd a belső beszéd pozitívvá formálása. Ezeken keresztül a sportoló objektívebben, érzelmektől mentesen láthatja saját teljesítményét, illetve elsajátíthatja azt a készséget, amely révén a későbbiekben saját pszichológusaként értelmezheti a helyzeteket. Az egész folyamat során az egyik legfontosabb tényező az, hogy a sportoló a találkozók végén kapott házi feladatokat végrehajtsa. A CBT során gyakran alkalmaznak különböző relaxációs gyakorlatokat is, valamint jelenleg több sportoló használ mindfulness gyakorlatokat. Ezt egy készülő mobil applikáció is segítheti, amely magyar nyelven is elérhető lesz.

Sport és CBT a hobbi sportban

Egy kutatásban (McGale, McArdle, & Gaffney, 2011) fiatal felnőtt férfiak mentális egészségét vizsgálták. Összesen 104, 18-40 év közötti férfi vett részt a vizsgálatban, őket 3 csoportra osztották. Az első csoportban a kognitív viselkedésterápia mellett csapatsportot (futball) űztek a résztvevők. A csoportos CBT olyan elemeket tartalmazott, mint relaxáció, személyes erősségek azonosítása, célmeghatározás, problémamegoldás, káros helyzetek elkerülése, kommunikáció. A másik kísérleti csoportban egyéni állóképességi edzést végeztek, a harmadik csoport pedig a kontrollcsoport volt. Mindegyik résztvevő maximum hússzor edzhetett 10 hét alatt, egy edzés 55 perces lehetett. A vizsgálati személyek Beck Depresszió Kérdőívet és szociális támogatással kapcsolatos kérdőívet töltöttek ki az intervenció előtt, annak ötödik hetén és a beavatkozás befejeztével, valamint 8 héttel utána. Mindkét intervenciós csoportban jelentősen alacsonyabbak voltak a Beck Depresszió Kérdőívvel mért pontszámok a kontrollcsoporthoz képest a beavatkozás után és a 8 hetes utánkövetéskor mért adatok alapján. Érdekesség, hogy az egyéni edzést végző csoport tagjai szignifikánsabb magasabb társas támogatást érzékeltek, mint a másik két csoport tagjai.

Tehát a fizikai aktivitás révén csökkenthetőek a depresszív tünetek fiatal felnőtt férfiaknál.

CBT a klinikumban

Egy kutatásban (Gaudlitz, Plag, Dimeo, & Ströhle, 2015) az aerob vagy állóképességi edzés és az alacsony hatású fizikai edzés hatását vizsgálták a kognitív viselkedésterápia (CBT) eredményességére pánikbetegségben szenvedőknél. Korábbi pánikbetegeket vizsgáló kutatásokban nem találtak szignifikáns különbséget a gyógyszeres kezelések tekintetében az aerob edzéssel szemben, illetve a CBT is hatásosabbnak bizonyult az állóképességi edzésnél. A CBT terápia heti kétszer 90 perc csoportfoglalkozást és 4 héttel később még egy plusz alkalmat tartalmazott. Magában foglalt pszichoedukációt, stresszkezelést, relaxációt és kognitív újrastrukturálást. Az átadott technikákat házi feladatként kellett otthon gyakorolniuk a részvevőknek. Az aerob edzést végző csoportban a testedzés során 3 km/h órás sebességgel kezdtek a futópadon a résztvevők, a sebességet folyamatosan növelték, az edzés végére az elvárható maximális pulzus 80%-át érték el (amit 220 mínusz életkor alapján számoltak ki). Ezalatt a kontrollcsoport tagjai ugyanolyan rendszerességgel végeztek főként nyújtó és jógagyakorlatok.

A felvett tesztek alapján a CBT terápia egy hónap alatt szignifikáns javulást eredményezett mindkét csoportban. Az aerob edzést végző csoportban a szorongásos tünetek nagyobb mértékben javultak, és hosszú távon (7 hónappal később) is tartósabbnak bizonyultak. A fizikai állapottal kapcsolatos változókban nem jelentkezett változás az intervenció hatására, azonban korábbi kutatásokban is hasonlót tapasztaltak: a klinikai tünetekben való javulás nem jár együtt a fizikai állapot javulásával. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy az edzés, amely elegendő intenzitású a fitnesz növeléséhez, kevésbé hatékony a szorongás enyhítésében, míg a szorongó hangulat csökkentését célzó testmozgás alkalmatlan a fizikai állapot/ fitnesz növelésére. Tehát

a fizikai testmozgás inkább pszichológiai, mintsem biológiai úton fejti ki hatását.

Összességében elmondható, hogy pánikbetegeknél a rendszeres állóképességi edzés kiegészítheti a CBT-t, további előnyökkel járhat a beteg számára. A kutatás rámutat arra, hogy milyen intenzitású edzés eredményezhet előnyöket: a nagyobb intenzitású edzésnek magasabb szorongásoldó hatása van, mint azoknak, amelyek kardiovaszkuláris aktivitás nélkül folynak. A kutatók kiemelik azt is, hogy a rendszeres, hosszú távú futás is hasonló előnyökkel járhat.

A CBT hatékonyan segítheti a profi sportolók felkészülését, a hobbi sport kiegészítéseként csökkentheti a depresszív tüneteket, pánikbetegeknél pedig testmozgással kiegészítve a CBT-t további pozitív hatásokat érhetünk el. Ha további érdekes cikkeket olvasnátok a CBT-vel kapcsolatban magyar nyelven, akkor ezen az oldalon keresgélhettek.