A szerelem különböző embereknek mást és mást jelent. Az azonban bizonyos, hogy ez a sokrétű emberi tapasztalat a legtöbbünk életét meghatározó módon szövi át. A párkeresés, az egymás ellen feszülő érzelmi hajtóerők, valamint az összetört szív begyógyulása olyan sokakat foglalkoztató kérdéskörök, amelyekről nem lehet eleget beszélni. Éppen ezért ebben a cikkben megválaszoljuk a leggyakoribb szerelemmel kapcsolatos kérdéseket!
1. Létezik szerelem első látásra?
Sokat vitatott kérdés, megosztó állításokkal, hogy vajon lehetséges-e első látásra szerelembe esni. Dr. Helen Fisher biológus-antropológus véleménye szerint, akinek fő kutatási területe a szerelem,
könnyen megeshet, hogy valaki azon nyomban beleesik a másikba.
Szerinte ugyanis a szerelem az agy működési rendszere, és csakúgy, mint a félelem vagy aazt harag idegrendszeri működése esetén, azonnali módon előidézhető a folyamat. Mi több, a szerelemkutató állítja, hogy mindannyiunk fejében létezik egy félig tudatos lista arról, hogy mit is keresünk tulajdonképpen egy partnerben. Ezt Dr. Fisher szerelemtérképnek hívja: „Amikor elérkezik a pillanat, és készen állsz a szerelemre, meglátsz valakit egy zsúfolt teremben vagy bárhol. Beszélgettek, mond valami humorosat vagy kedvesen rád mosolyog, és amennyiben a személy illeszkedik a szerelemtérképedbe, azonnal elindítja azt a bizonyos agyi áramkört a romantikus szerelemhez.” Mindazonáltal a kutatónő arról nem tesz említést, hogy milyen tartósak az azonnal kiváltott agyi szerelmi reakciók…
Ezzel szemben a kötődés kialakulása egy lassabb, hosszan tartó folyamat. Szükség van a másik mélyebb megismerésére és a kölcsönös bizalomra. A kérdésre válaszolva
tehát míg a kötődés lassan épül fel, addig az agyban a szerelem kémiája azonnal előidézhető.
2. Mi a siker kulcsa az internetes társkeresőn meglelt szerelemhez?
Az elmúlt évtized során a randikultúrát forradalmian megújító, rendkívüli népszerűségnek örvendő internetes társkereső appoknak köszönhetően még soha nem úszott ennyi hal a tengerben. Mind hallottunk már tinderes sikersztorikról, amelyek jobbra húzással indultak, és jegygyűrűvel folytatódtak. Azonban szép számmal akadnak olyan felhasználók, akiket visszatérően csalódás ér a húspiacszerű online gépezetben.
Magától értetődő a kérdés, hogy meg lehet-e találni az igazit az internetes társkeresőkön? Ha igen, mi a siker kulcsa? Erre a kérdésre keresett egy lehetséges magyarázatott Finkel a munkatársaival. Eredményeikben azt találták, hogy a chatfunkcióval rendelkező applikációk „virtuális beszélő” és „virtuális hallgató” szerepébe helyezik a frissen párba állt felhasználókat, és ezeknek a kommunikációs formáknak meghatározó szerepe van az intimitás kialakításában. A virtuális beszélő írásban jobban tudja kontrollálni mondanivalóját, mintha azt élő beszédben tenné.
A közlésnek ugyanis mindössze 7 százaléka verbális, 38 százaléka vokális, 55 százaléka pedig vizuális.
Ebből következik, hogy mivel chaten mind az auditív, mind a vizuális jelektől elesünk, ezért ennek helyére az önfeltárás kerül. A virtuális hallgató pedig, lévén, hogy szeretné megtalálni potenciális partnerét az interneten, eleve pozitív attribúciókkal rendelkezik. Tartsuk szem előtt, hogy írásban, pontosan azért, mert a kommunikáció 93%-a non-verbális, nagyon könnyű félreérteni egymást. Mégis, ha nem is teljesen világos a virtuális beszélő valódi szándéka a közléssel, a virtuális hallgató hajlamos az üzenetet pozitív fényben értelmezni. Ennek oka, hogy a szeretné azt feltételezni, hogy a beszélgetőtársa potenciálisan a kedvesévé válhat.
A már korábban idézett Dr. Fisher szerint
a legtöbben ott rontják el, hogy túl sok „match-re” irányítják a figyelmüket.
Az emberi agy úgy van „huzalozva”, hogy egyszerre maximum 5-9 opció felé irányítsa figyelmét, efelett a tudat egyszerűen lezár, és a társkeresők végül senkit nem választanak maguknak.
3. Miért fáj úgy a szerelmi bánat?
Kevesen vitatkoznának azzal az állítással, miszerint
amikor őrülten szerelmesek vagyunk valakibe, és ő elutasít, az az egyik legrosszabb emberi élmény, amit valaha tapasztalhatunk.
Nem meglepő, hogy a szerelmet megérteni kívánó tudományos kutatások jelentős része a szerelmi fájdalommal foglalkozik. Például kutatók egy csoportja 15 olyan személy agyi aktivitását vizsgálták, akiket frissen elutasított szerelmük. Egy bizonyos agyi régióban, a nuccleus accumbens-ben találtak aktivitást. Ez a bizonyos agyi terület általában függőség esetén mutat aktivitást.
Mindenféle függőség, mint például kábítószer-addikció vagy az alkoholizmus, de akár olyan viselkedéses addikciók, mint a szerencsejáték esetén is aktivitásba kerül a nucleus accumbens. Emellett, ahogy a kutatásból kiderül, szerelmi elutasítás esetén is. Ha nagyon leegyszerűsítve fogalmazzuk meg, a szerelem az agy számára olyan, mint egy függőség, és megvonás esetén ugyanazok az agyi reakciók jelentkeznek, mint akár szerfüggőség esetén szermegvonás hatására.
Természeténél adódva felmerül a kérdés, hogy
ha ennyire borzalmasan elviselhetetlen a szerelmi bánat, miért kockáztatjuk meg, miért esünk mégis szerelembe?
Nos, a szerelembeesésnek rendkívül fontos evolúciós előnye van, amelyet hosszú lenne ebben a cikkben részleteznünk. Azonban bíztatásul megjegyezzük, hogy az emberek nagy többségének idővel csökken a szerelmi fájdalma. Ezt Dr. Fisher és kollégái tanulmánya is alátámasztja, miszerint az idő múlásával a szerelmi elutasításban részesült emberek nucleus accumbens aktivitása is csökkenni kezd.
+1 Lehet-e egyszerre gyűlölni és szeretni valakit?
Ellis és Malamuth kutatásuk során azt találták, hogy a düh és a gyülölet, valamint a szeretet képes egyidejűleg munkálkodni egy emberben. Gyűlölhetjük azt a személyt, aki összetörte a szívünket azzal párhuzamosan, hogy mindent elsöprő szerelmet táplálunk iránta. Szakértők százai nem véletlen tartják úgy, hogy
a szerelem ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség.
Tetszett ez a cikk? Szeretnéd még mélyebbre ásni magad a szerelem témakörében? Olvasd el az öt izgalmas önismereti kérdésről szóló cikkünket, melyből megtudhatod, készen állsz-e egy új párkapcsolatra!
Ellis, B. J., & Malamuth, N. M. (2000). Love and Anger in Romantic Relationships: A Discrete Systems Model. Journal of Personality, 68(3), 525–556. https://doi.org/10.1111/1467-6494.00105
Finkel, E.J., Eastwick,P.J., Karney, B.R., Reis, H.T.,Sprecher, S. (2012). Online Dating: A Critical Analysis From the Perspective of Psychological Science in Psychological Science.
Fisher, H. E. (2006). Broken Hearts: The Nature and Risks of Romantic Rejection. In A. C. Crouter & A. Booth (Eds.), Romance and sex in adolescence and emerging adulthood: Risks and opportunities (pp. 3–28). Lawrence Erlbaum Associates Publishers.
Fisher, H. E., Aron, A., & Brown, L. L. (2006). Romantic love: a mammalian brain system for mate choice. Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences, 361(1476), 2173–2186. https://doi.org/10.1098/rstb.2006.1938