Se veled, se nélküled – Miért vonzza egymást a borderline és a nárcisztikus személyiség?

Sokakat foglalkoztat a kérdés: vajon az ellentétek vonzzák egymást, vagy hasonló a hasonlónak örül? Ha nárcisztikus és borderline személyiségdinamikájú emberek párkapcsolatát nézzük, a válasz, hogy talán mindkettő igaz egyszerre. Bár a két személyiségzavar hasonló gyermekkori traumákban gyökerezik, az ezekre adott érzelmi és viselkedéses reakcióik merőben különbözőek. Mágnesként vonzzák egymást, egymásra találásuk viszont hullámvasútszerű, intenzív érzelmi dinamikájú párkapcsolatot eredményezhet, ami tovább mélyítheti kapcsolati traumáikat. Cikkünkben megvizsgáljuk, mi áll az erős vonzalom hátterében, hogyan működik egy ilyen típusú párkapcsolat pszichodinamikai szempontból, és ki lehet-e törni az ismétlődő helyzetekből.

A párkapcsolatok a legmélyebb tanítóink: társunkban tükröződnek legjobban vissza saját feldolgozatlan sérüléseink, félelmeink és vágyaink. Mindannyiunk életében jelen vannak korábbi traumák és elakadások, amelyek befolyásolják, kit választunk, hogyan kötődünk, és hogyan viselkedünk egy kapcsolatban. Ha ezek a sérülések túl mélyek, vagy romboló hatással vannak egymásra, abból könnyen szélsőséges, destruktív dinamika születhet.

Természetes, hogy a kapcsolatokban előfordulnak konfliktusok, de amikor két traumatizált személy találkozik, ezek az interakciók különösen intenzív érzelmeket és ösztönös védekezési mechanizmusokat hívhatnak elő. Ilyenkor gyakoribbá válhatnak a veszekedések, manipulációk és impulzív reakciók, amelyek toxikus közeget alakítanak ki — pedig valójában egyik fél sem tudatosan törekszik a másik bántására. Sokkal inkább arról van szó, hogy

a személyiségzavarral küzdő emberek még felnőtt kapcsolataikban is gyermekkori túlélési stratégiáikat és sérült kötődési mintáikat ismétlik.

Cikkünkből kiderül:

1. Miért talál könnyen egymásra a borderline és a nárcisztikus?
2. Mi jellemzi a borderline–nárcisztikus párkapcsolati dinamikát?
3. Hogyan lehet kitörni a mérgező játszmákból?

BPD vs. NPD: miben hasonlítanak, és miben térnek el?

A borderline (BPD) és a nárcisztikus személyiségzavar (NPD) között számos hasonlóság figyelhető meg, különösen a kapcsolatok, az énkép instabilitása és az érzelemszabályozás területén. Nem véletlen, hogy a két zavar gyakran komorbid, vagyis együtt is előfordulhat — egy kutatás szerint kb. 40%-os az átfedés. Mindezek ellenére fontos különbségeket is találunk, elsősorban az érzelmi motivációk és reakciók szintjén.

Míg a borderline személy főleg az elhagyástól retteg, és attól, hogy nem elég szerethető, addig a nárcisztikus leginkább a megszégyenüléstől fél, attól, hogy mások gyengének vagy hibásnak látják.

Ez a különbség áthatja a mindennapi kapcsolati működésüket is. A borderline-nál gyakori a túlzott érzelmi empátia, ugyanakkor a helyzetek racionális átlátása, vagy az objektív nézőpontátvétel nehezükre esik. Ezzel szemben a nárcisztikus képes felismerni mások érzéseit, de érzelmileg nem tud kapcsolódni hozzájuk.

A düh és impulzivitás terén is más-más helyzeteknek lehet erős kiváltó hatása. A borderline személyiségzavarban szenvedők akkor válnak indulatosakká, amikor elutasítást vagy elhagyást észlelnek, míg az NPD-ben érintettek akkor, ha úgy észlelik, hogy sértegetik, megalázzák őket.

Vágyott kapcsolati dinamikájuk szintén eltérő: a borderline szeretetre, elfogadásra és biztonságra vágyik, míg a nárcisztikus inkább csodálatot, önigazolást és kontrollt keres — gyakran mások rovására.

Éppen ezért, amikor egy borderline és egy nárcisztikus személy kapcsolatba kerül egymással, az gyakran szélsőséges mintázatokat ölt. Egy olyan mérgező dinamika alakulhat ki, amelyben mindkét fél sérül: miközben kölcsönösen bántják egymást, újabb és újabb sebeket szereznek.

Traumakötődés: a vonzalom táptalaja

Egy párkapcsolat működéséhez elengedhetetlen, hogy megtanuljuk, hogyan kezeljük a nézeteltéréseket, hogyan kommunikáljunk, bocsássunk meg egymásnak, vagy hogyan őrizzük meg az érzelmi közelséget és kötődést akkor is, ha éppen neheztelünk a párunkra. Ez nagyrészt attól függ, hogy milyen kötődési stílussal rendelkezünk, és mennyire vagyunk képesek a valódi intimitás megélésére. Gyakran tudattalanul, de hasonló szintű intimitáskészségekkel rendelkező partnereket választunk. Ritka, hogy olyasvalakibe szeretünk bele, aki túlzottan eltér tőlünk ezen a téren. Például ha valaki sokkal érettebb az intimitás megélése terén, az unalmasnak vagy feleslegesen bonyolultnak találhatja a kötődési problémákkal küzdőket.

A borderline és a nárcisztikus személyiségek esetében van néhány közös intimitásprobléma. Mindkét csoportnál sérült a másokról alkotott kép integráltsága és a tárgyállandóság képessége.

Az előbbi azt a képességet jelenti, hogy valakit teljes egészében, jó és rossz tulajdonságaival együtt tudjunk látni anélkül, hogy az aktuális élmények hatására idealizálnánk vagy démonizálnánk. Akinél ez sérült, hajlamos arra, hogy a másikat hol teljesen jónak, hol teljesen rossznak lássa, és egy-egy negatív élmény miatt akár utólag átírja az egész kapcsolat emlékét. A tárgyállandóság pedig azt jelenti, hogy a másikkal kapcsolatos pozitív érzéseinket fenn tudjuk tartani akkor is, ha haragszunk rá, vagy ha fizikailag nincs jelen.

Mivel mindkét személyiségzavarban sérültek ezek a készségek, hasonló érzelmi dinamikák szerint kapcsolódnak, és ez növeli az esélyét, hogy egymásba gabalyodjanak. Ráadásul mindketten hajlamosak nagyon gyors, intenzív kötődéseket kialakítani — akkor is, ha még alig ismerik a másikat.

A kapcsolat elején ezek a sérülések még látszólag tökéletesen kiegészítik egymást. A borderline-fél kétségbeesetten vágyik a feltétlen elfogadásra és gyors kötődésre, a nárcisztikus pedig élvezi a másik csodálatát és figyelmét. Így a kapcsolat elején jellemző lehet a mámorító „honeymoon phase” , vagyis nászutas időszak, amely ideig-óráig mindkettejüknek kielégítő.

Hogyan válik rombolóvá egy ilyen kapcsolat?

A legjelentősebb különbség a motivációik terén mutatkozik. A borderline személyiségű emberek szerelemmel próbálják betölteni a bennük lévő ürességet és csillapítani a magányukat. Gyakori náluk a szorongó-ambivalens kötődés, ahol egyszerre van jelen a közelség utáni sóvárgás és az elhagyatástól való félelem. A nárcisztikus személyiségek inkább elkerülő kötődési mintázattal rendelkeznek: saját sérülékenységüket grandiózus, érinthetetlen énképpel álcázzák, és a kapcsolatokat gyakran önértékelésük megerősítésére használják.

A borderline személy gyakran megmentőt keres, aki betölti a benne tátongó érzelmi űrt, míg a nárcisztikus szívesen vállalja ezt a szerepet, mert ez erősíti a felsőbbrendűség-érzését és önértékelését.

Ők nem igazán a másik ember tartós személyes értékei vagy lelki közelsége miatt kötődnek, hanem mert a partner státusza vagy vonzereje növeli az ő egójukat. Ám mivel számukra a kapcsolat elsősorban erről szól, ugyanolyan gyorsan ki is hátrálhatnak belőle, ha már nem szolgálja céljaikat.

Csakhogy ez a dinamika valójában önző és feltételhez kötött: a nárcisztikus a másik csodálatát és alárendelődését várja el, cserébe időnként némi gondoskodást vagy figyelmet ad. A borderline fél viszont valódi, feltétlen szeretetre vágyik — amit a nárcisztikus nem képes hosszú távon megadni. Mivel ezek nehezen összeegyeztethető igények, a kapcsolat könnyen viharossá és instabillá válik. A borderline fél idealizálja a nárcisztikust, aki ezt élvezi, ám amikor kiderül, hogy a nárcisztikus nem képes betölteni a borderline végtelen szeretetéhségét, elkerülhetetlen a csalódás. A borderline ekkor leértékeli a nárcisztikust, aki erre kritikával vagy érzelmi visszavonulással reagál, és kialakul egy abuzív, toxikus kapcsolat.

Hogyan lehet megtörni a dinamikát?

A toxikus kapcsolati dinamikából ki lehet jönni, de ehhez rengeteg időre, bátorságra és önismeretre van szükség. A változás kulcsa a gyermekkori sérülések és az éretlen megküzdési mechanizmusok felismerése, valamint a kapcsolati mintázatok tudatosítása. Csak így lehet megtörni azt a láthatatlan kört, ami újra és újra ugyanabba az automatikus, fájdalmas szerepbe kényszeríti a feleket.

A gyógyuláshoz többféle terápiás lehetőség kínálkozik:

1. Dialektikus viselkedésterápia (DBT): hatékony módszer a borderline személyiségű emberek számára az érzelemszabályozás, a kríziskezelés és a kapcsolati készségek fejlesztésére.
2. Áttétel-fókuszú pszichoterápia: nárcisztikus személyiségtípusok esetén segít feltárni a sebezhetőséget és lebontani a védekező, grandiózus énképet, hogy reálisabb, egészségesebb énkép és kapcsolati működés alakulhasson ki.
3. Párterápia: akkor lehet eredményes, ha mindkét fél valóban elkötelezett a kapcsolat megértése és a közös változás mellett — anélkül ez inkább csak tüneti kezelés.

A borderline és nárcisztikus emberek sokszor tudattalanul pont azért találják meg egymást, mert egymásban látják viszont saját be nem gyógyult sebeiket, kielégítetlen érzelmi szükségleteiket és gyermekkori traumáik lenyomatait.

Ezek a kapcsolatok valójában tükröt tartanak: megmutatják, hol vannak a feldolgozatlan, fájó pontok.

Felismerni, hogy miért vonzódunk bizonyos dinamikákhoz, és hol ismétlődnek saját múltbeli sebeink egy kapcsolatban, az első lépés a gyógyulás felé. A kiút nem gyors és nem könnyű, de önismereti munkával, terápiás támogatással és a sémáink tudatosításával igenis van lehetőség egészségesebb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatokra — akár másokkal, akár saját magunkkal.

Megjegyzés: Ebben a cikkben a borderline és nárcisztikus kifejezéseket leegyszerűsített, leíró értelemben használjuk, nem pedig címkézésként. Ezek a működésmódok egy spektrumon helyezkednek el, és hivatalos diagnózist kizárólag szakember adhat. A cikk célja ezen párkapcsolati dinamikák bemutatása és jobb megértése, nem pedig ítélkezés vagy diagnosztizálás.