Sikerekben gazdag új évet – de hogyan? A siker pszichológiája

Mélyen belül mind vágyunk mások tiszteletére, elismerésére és a sikerre. Azonban a megfigyelések azt mutatják, akik sikert sikerre halmoztak a karrierjükben, nem elégedetté váltak, hanem depresszióssá. Mi a siker igazi titka? Hogyan legyünk sikeresek anélkül, hogy rámenne a mentális egészségünk? Ezúttal a siker pszichológiájának eredünk nyomába!

Míg a siker elsősorban „egy szándék beteljesítését” jelenti, egy másodlagos értelmezés szerint azt a személyt gondoljuk sikeresnek, aki gazdag, híres és befolyásos. Hajlamosak vagyunk úgy (félre)értelmezni a sikert, mint valamiféle külső megerősítésekhez kötött, számszerűsíthető dolgot. Ez azért sokak számára rendkívül hátrányos értelmezés, hiszen a többségünk nem mondhatja el magáról, hogy gazdag, ismert vagy nagy befolyással bír. Ráadásul, ha valaki mégis rendelkezik az imént felsorolt tulajdonságokkal, mindig lesznek nála vagyonosabbak, ismertebbek és befolyásosabbak. 

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan legyünk sikeresek, miközben megőrizzük mentális egészségünket?
2. Hogyan állítsunk célokat úgy, hogy igazán elégedettek legyünk az életünkkel?
3. Mihez kezdjünk a belső akadályainkkal?

Emiatt a „sikermodell” miatt az emberek nagy része kevésbé érzi magát sikeresnek. Pedig ha a sikert nem kizárólagosan külső megerősítésekhez és mérhető dolgokhoz kötnénk, talán kevésbé égnénk ki az elismerések hajkurászásában. Lawrence R. Samuel amerikai pszichológus szerint 

rossz társadalmi valutát alkalmazunk a siker mérésére és értékelésére. 

Lawrence Kubie, 20. században tevékeny amerikai pszichiáter és pszichoanalitikus klinikai praxisában arra lett figyelmes, hogy azok a kliensei, akik sikert sikerre halmoztak a szakmájukban, nem elégedetté váltak, hanem depresszióssá.

Csakugyan sokkal jobban járnánk, ha az olyan szándékaink elérését is elismernénk sikerként, amelyek nem számszerűsíthetőek és nem szükséges hozzájuk mások érvényesítése. Bátran könyveljük el győzelemként az olyan eseményeket is, amelyek nem ilyenek! Nyugtázzuk sikerként például, amikor képesek vagyunk meghúzni a határainkat a nárcisztikus anyóssal szemben. Csakugyan elismerésre méltó, ha képesek vagyunk egy projekt erejéig összefogni egy széttartó csapatot. Azért is veregessük meg saját vállunkat, ha sok küzdelem után végre képessé válunk szavakba önteni saját kapcsolati szükségleteinket, és ezzel újfajta mélységre lelni a kapcsolatban. Néhány véletlenszerű példa ez csupán, mégis mind a fejlődés és a siker jelei lehetnek, és méltóak az elismerésre!

Tekintsünk sikernek minden olyan előrelépést, amely a személyes fejlődésünket mutatja, még akkor is, ha nem mérhető számokkal, vagy nem jár külső elismeréssel!

Lehetséges jól lennünk, miközben jól teljesítünk?

A 20. század közepén Kubie megállapította, hogy a külsőleg sikeresnek tűnő személyek gyakran szenvednek feszítő tudattalan küzdelmektől. Szerinte a sikerek nem tévedhetetlen jelei a mentális egészségnek. Valóban nem mindegy, milyen úton tervezzük bezsebelni a sikereket, ahogy az sem lényegtelen, mi a motivációnk. 

Tévúton járunk, amikor a siker oltárán feláldozzuk a mentális egészségünket. 

Legyünk őszinték önmagunkkal! Mi a valódi motivációnk a céljaink elérésével? Egy saját, személyesen választott értéket szeretnénk kifejezni vele? Esetleg mélyen, legbelül a csökkentértékűség-érzésünk ellen vívunk feszítő küzdelmet? Míg utóbbi esetén a túlkompenzálás súlyos csapdájába sétálhatunk, addig előbbi esetén képesek lehetünk olyan döntéseket hozni, amivel őszintén elégedettek lehetünk. 

Lehetséges egyidejűleg jól teljesíteni és jól lenni. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne egyszerűen csak „üres” célokat állítsunk fel, és külső megerősítéseket hajkurásszunk, hanem azt is tisztázzuk magunkban, milyen értéket szeretnénk kifejezni vele. 

Előbb tisztázzuk az értéket – személyesen választott tulajdonságokat, amelyeket szeretnénk kifejezni az életünkben a mindennapi viselkedésünkön keresztül. Majd az értékeinkhez igazítsuk a céljainkat! Bontsuk le lépésről lépésre, hogy milyen apró célokat állítunk fel idén az értékeink kifejezéséhez. Úgy is mondhatnánk, hogy

céljaink eléréséhez tekintsük iránytűnek a saját, személyesen választott értékeinket.

A kudarchoz való tudatos viszonyulás

Miután tisztáztuk magunkban, mely értékeket szeretnénk kifejezni életünkben – ehhez az újév kitűnő időszakot biztosít –, fel kell készülnünk azokra a helyzetekre is, amikor ez nem lesz könnyű. Gyakran nem is a külső, nehezítő körülmények, hanem a belülről fakadó, nyomasztó gondolatok állítják a legleküzdhetetlenebbnek tűnő akadályt céljaink elérésében. Legyünk fokozott figyelemmel minden olyan kétség iránt, ami megzavarja az érték kifejezését. Mire leszünk figyelmesek? 

„Úgysem fog sikerülni, mégis minek próbálkozni?"

„Nem tehetem meg, hogy a saját céljaimmal foglalkozzak, mert mások igényei fontosabbak."

„Ha kimutatom, hogy mi fontos számomra, elutasítanak vagy sebezhetővé válok."

„Nincs értelme, úgyis minden rosszul fog alakulni."

Meglepő, hogy milyen sokak elméjében suhannak át a fenti mondatok vagy azokhoz hasonló negatív, automatikus gondolatok. Ezek a nyomasztó gondolatok nem önmagukban ártalmasak, hanem az azokhoz fűződő viszonyulásunkon keresztül. Milyen reakciót vált ki belőlünk ez a belső tartalom? Ha elfogadjuk őket, feszítő küzdelmet vívunk ellenük, vagy kísérletet teszünk az elnyomásukra, sosem élhetünk olyan életet, amit igazán teljesnek gondolunk.

A gondolatainkat pusztán akarattal nem tudjuk irányítani, azonban van szabadságunk afelett, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk.

Ez tulajdonképpen az Elfogadás és Elköteleződés Terápia egyik alapgondolata. Amikor képesek vagyunk tudatosan megfigyelni és elfogadni az érzéseinket és gondolatainkat, valamint az értékeinkkel összhangban viselkedünk, olyankor pszichológiai rugalmasságot gyakorlunk.

Hogyan legyünk sikeresek?

1. Az elismerés hajszolása helyett törekedjünk értékeink kifejezésére!
2. Tekintsünk sikerként minden egyéni fejlődési mérföldkőre!
3. Céljaink felállításakor tartsuk szem előtt, hogy milyen értéket kívánunk kifejezni!
4. Viszonyuljunk tudatosan belső világunkhoz!
5. Gyakoroljunk pszichológiai rugalmasságot!