Reziliencia-útmutató: A rugalmas megküzdés 10 összetevője

Az utóbbi évtizedekben a pszichológia berkein belül a medikalizáló és gyógyítani vágyó szemlélet mellett egyre inkább előtérbe kerül a pozitív megközelítés: a pszichológia azon ága, amely az egyén erősségeire, megküzdési módjaira, teherbíró képességére helyezi a hangsúlyt. Éppen ezért a reziliencia, vagyis lelki ellenálló képesség fogalma sem ismeretlen manapság. De vajon mik lehetnek a reziliens személy jellemzői? Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek azok az emberek, akik a teher alatt nem megtörnek, hanem új utakat keresnek, és még növekedésre is képesek?

A reziliencia intenzíven kutatott területté vált számos tudományterületen az elmúlt négy évtizedben. A pozitív pszichológia kutatói a reziliencia képességét mint a személyiség egyik protektív faktorát írják le, amely segít nehéz élethelyzetekben, megterhelő szituációkban a pszichés, szomatikus és spirituális egyensúly helyreállításában, fenntartásában. A legtöbb kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy melyek azok a pszichés tényezők, amelyek hatást gyakorolnak a rezilienciára, mely tulajdonságok tesznek minket lelkileg ellenállóbbakká.

Cikkünkből kiderül:

• Életünk mely színterei hozhatók kapcsolatba a lelki ellenálló képességgel?
• Milyen tulajdonságok jellemzőek a reziliens személyekre?
• Mely jellemvonásaink fejlesztésével válhatunk lelkileg ellenállóbbá?

Southwick és Charney a reziliens emberek közös tulajdonságait keresték. Olyan nagy mértékű stresszt megtapasztaló személyekkel – háborút, katasztrófát, traumatikus eseményeket átélőkkel – beszélgettek, akik végül sikeresen megbirkóztak az őket ért veszteségekkel. 10 kulcsfontosságú védőfaktort azonosítottak, amelyek a poszttraumás növekedéshez kapcsolódnak, és amelyek az emberi ellenálló képesség fontos indikátorai.

1.        Gyakoroljuk a realisztikus optimizmust!

Az optimizmus szoros összefüggésben áll a rezilienciával – a rugalmas emberek a „poharas analógia” mentén általában félig tele pohárral viszonyulnak az élethez. A pozitív hozzáállás, a kedvező kép alkotása a világról, a körülöttünk lévőkről vagy akár a jövőről ugyanis kulcsfontosságú lehet a stresszorok elhárításában. Fontos azonban megemlíteni, hogy az igazán ellenálló emberek nem naivan, rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélik az életet, hanem a realitás talaján maradnak.

Egyensúlyban tartják a pozitív kilátásokat a reális világszemlélettel.

Ugyanúgy észreveszik és értelmezik a negatív dolgokat is – a pesszimistákkal ellentétben –, azonban nem ezekre koncentrálnak, nem ezek irányítják őket. Reálisan viszonyulnak a világhoz, de bíznak a képességeikben.

2.        Nézzünk farkasszemet a félelmeinkkel!

A félelem teljesen természetes emberi érzelem, ahogyan az is, hogy legszívesebben elkerülnénk az olyan helyzeteket, amelyekben megtapasztalhatjuk. A rugalmas emberek az elkerülés helyett azonban mégis szembenéznek a félelmeikkel és problémáikkal. A számunkra ijesztő dolgok elől való folytonos menekülés ugyanis nagyobb fokú félelemmel jár, mintha túlesnénk rajtuk – ráadásul az utóbbi esetben minden egyes „találkozás” egyre kevésbé lesz majd rémisztő. Hiszen a félelem által tudatosan gyakorolhatjuk a bátorságot, növelhetjük az önbecsülésünket, megtanulhatjuk és gyakorolhatjuk a stressz leküzdéséhez szükséges készségeket, és erősebbé válhatunk.

3.        Használjuk az erkölcsi iránytűnket!

A legtöbb lelkileg ellenálló személy különös érzékenységgel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy mi számít "jónak" vagy épp "rossznak", és olyan alapvető erkölcsi értékekkel van felvértezve, amelyek döntéshelyzetben határokat szabnak és keretet adnak. Veszélyhelyzetben például gyakran másokat helyeznek előtérbe saját maguk helyett. A körülöttünk lévők önzetlen segítése, az altruizmus, a minket körülvevő emberek jóllétével való törődés szorosan összefügg a rugalmassággal. A mások iránti odaadás – anélkül az elvárás nélkül, hogy a jó cselekedeteiket bárki is viszonozza – meghatározza a reziliens egyének értékrendszerét és belső iránytűjét.

4.        A spiritualitás elengedhetetlen!

A reziliens emberek hajlamosak hinni egy felsőbb hatalomban, valamiben, ami nagyobb náluk. Ez a hiedelem célt adhat az életüknek és az ezzel járó elkerülhetetlen szenvedésnek.

A kutatások alapján a vallásos hit az egyik legerősebb védőfaktor, amely segíthet túlélni a tragédiákat, és amely előrevetíti a sikeres megküzdést.

De mit tehetünk, ha nem vagyunk vallásosak? A vallásos tevékenységekből származó erő jelentős része a közösséghez való tartozás élményéből fakad. Hogy egy olyan csoport tagjai vagyunk, akik ugyanabban a dologban hisznek, akikkel egy a célunk, hiedelemrendszerünk. Így mélyebb, szélesebb és tartósabb társadalmi támogatáshoz férhetünk hozzá, ami bizonyítottan növeli a rezilienciát.

5.        A kötődés ereje

Az ellenálló emberek tudják, hogy nem képesek mindenre egyedül. Éppen ezért keresik és el is fogadják a segítséget. Egy támogató és megtartó közeg létrehozása, fenntartása és ápolása elengedhetetlen a reziliencia szempontjából.

A szoros szociális kapcsolatok biztonsági hálóként szolgálhatnak a nehézségek idején.

Nem beszélve arról, hogy a szeretteinkkel való kontaktus oxitocint – boldogsághormont – szabadít fel a szervezetünkben, amely csökkenti a stresszt. Ráadásul az oxitocin nem csak akkor termelődik, ha mások segítenek nekünk, hanem akkor is, amikor mi nyújtunk segítséget a körülöttünk lévőknek.

6.        Keressünk példaképeket!

Mi lehet a közös a nehéz sorban felnövekvő, de mégis sikeres, egészséges és értelmes életet élő emberekben? A nagyszerű példaképek, akik pozitív mintát mutattak. A távolról sem ideális helyzetben nevelkedő gyermekek – akik mégis rugalmasak tudtak maradni – életében mindig akad legalább egy olyan személy, aki valódi támogatást nyújtott, aki példaként szolgált. Legyen ez az egyén akár közeli ismerős, egy népszerű sportoló vagy sosem látott világsztár, olyan inspirációt nyújthat, amely megalapozhatja az ellenállóképességet.

7.        A fizikai ellenállóképesség is fontos!

A legrugalmasabb emberek olyan edzési szokásokkal rendelkeznek, amelyek segítenek megőrizni a testük – és elméjük – épségét.

A rendszeres sporttevékenység segít a traumák leküzdésében és a felépülésben.

Az edzés segít alkalmazkodni mind a stresszhez, mind a különböző kihívásokhoz. Ráadásul a fizikai aktivitás nagy szerepet játszhat a hangulatunk és érzelmeink szabályozásában és az immunitásunk, valamint az önbecsülésünk növelésében is. Mozogjunk tehát rendszeresen, hogy fizikailag és lelkileg is ellenállóbbá válhassunk!

8.        Mentális fókusz

A reziliens személyek fontos jellemzője, hogy egész életükön át fejlődésre törekednek. Megtanulnak tanulni, folyamatosan képzik magukat, és minden alkalmat megragadnak arra, hogy szellemileg fittebbé váljanak, ezáltal pedig rugalmasan alkalmazkodnak az új információkhoz. Ráadásul az egész életen át tartó tanulás hatására gyorsabban gyógyulunk – akár egészségügyi, akár mentális problémáról van szó  –, könnyebben birkózunk meg a stresszel, növelhetjük az önbecsülésünket, céltudatosságunkat és hatékonyságunkat, valamint reménytelibbnek látjuk majd az életünket.

9.        Humorral a nehézségekkel szemben

A kognitív rugalmasság elengedhetetlen összetevője a lelki ellenálló képességnek. A reziliens személyek fontos megkülönböztető jegye, hogy a stresszes helyzetekben rugalmasan alkalmazkodnak. Nyitottak maradnak, és ha kihívás éri őket, nem ragaszkodnak foggal-körömmel egy meghatározott megküzdési stílushoz. A körülményektől függően képesek tehát az egyik megküzdési stratégiáról egy másikra váltani. A leggyakrabban alkalmazott megküzdési mechanizmusként azonban legtöbben a humort határozták meg.

10.   Értelemadás = életadás

Értelmet kell találnunk abban, amit csinálunk! Legyen hivatásunk, küldetésünk, életcélunk, amely értelemmel tölti meg a mindennapjainkat! Így nehéz időkben is lesz, ami motiváljon, ami előre vigyen minket. Az ellenálló emberek hajlamosak a rossz tapasztalatokat tanulási vagy fejlődési lehetőségként értelmezni. Nem ragadnak bele a tehetetlenség mocsarába, hanem aktív irányítói az életüknek.

Talán nem születtünk igazi optimistának, vagy eddig nem választottunk magunknak példaképet, ráadásul a rendszeres mozgást is nehéz betartanunk, de ez még nem ok a csüggedésre! A reziliencia gyakorolható és fejleszthető! Ugyan a fenti tulajdonságok elsajátítása és készséggé formálása elhatározást, időt és energiát igényel, de nem kell egyszerre az összes pontot kipipálnunk! Legyünk türelmesek magunkkal szemben! Kezdetnek az is elég, ha feltérképezzük, mely területek azok, amelyekben jól teljesítünk, és felismerjük, melyek azok a védőfaktorok, amelyeket már birtoklunk.