Szociális fóbia vagy introverzió?

A szociális fóbia és az introverzió között látszólag sok az átfedés. A felszín alatt azonban korántsem ugyanazok a motívumok húzódnak meg. Hogyan különböztethetjük meg a kettőt egymástól? Cikkünkből kiderül.

Szűk kapcsolati körrel rendelkezel, és makacsul ragaszkodsz a magadban töltött órákhoz. Időbe telik, amíg felengedsz mások társaságában. A munkahelyeden/ az iskolában inkább a háttérben időzöl, és egészen addig meg sem mukkansz a többiek előtt, amíg arra nem kényszerülsz. A nyüzsgő társas események nem lobbantanak lángra, sőt, elárasztva érezheted magad tőlük. Szinte művészi szintre emelted a nagycsoportos összejövetelekre való meghívások visszautasítását.

Ha magadra ismertél a leírásban, valószínűleg már elgondolkodtál azon, hogy vajon introvertált vagy-e, vagy esetleg valami mélyebb ok húzódik meg a magány iránti vágyad mögött. Csakugyan, nem mindig könnyű különbséget tenni a személyiségjegyek és a belső késztetések között.

A cikkünkből kiderül:

1. Milyen tulajdonságai vannak az introverziónak?
2. Milyen tünetei vannak a szociális fóbiának?
3. Honnan tudhatjuk, hogy egyik vagy másik jellemez bennünket?

Mikor beszélünk introverzióról?

Az introverzió egy időben állandó személyiségvonás. Az introvertált személyiségek befelé fordulva töltődnek fel, vagyis sok egyedül töltött időre van szükségük. Az introvertáltak a kevésbé stimuláló környezetet részesítik előnyben – kedvelik az egyéni tevékenységeket pl. az olvasást, sétálást, vagy az ismerős helyeken, jól ismert közegben töltött időt. 

A pezsgő vagy aktív társas környezet nem vált ki belőlük szükségszerűen szorongást, egyszerűen csak több érzelmi energiát igényelnek tőlük az ilyesfajta helyzetek, mint amennyire feltöltik őket.

Mikor van szó szociális fóbiáról?

Az introverzióval ellentétben a szociális fóbia nem egy személyiségvonás, hanem egy mentális probléma, a szorongásos zavarok egyik típusa – szociális szorongásként is szoktak rá hivatkozni. Az érintettek átható szorongást tapasztalnak társas helyzetekben, vagy súlyos esetben a társas helyzetek lehetőségének puszta gondolatától is kialakulhat szorongás. Gyakran az elutasítástól vagy a negatív megítéléstől való félelem húzódik a hátterében.

A szociális szorongás jelentősen megnehezíti az érintettek életét, mivel a benne szenvedők hajlamosak elkerülni azokat a helyzeteket, ahol a szorongás esetlegesen „bekapcsolhat”. Azonban ezek egészen hétköznapi szituációk is lehetnek – például tömegközlekedés, családi összejövetelek vagy munkahelyi környezet –, amelyek elkerülése komoly gondot okozhat.

A szociális fóbia megnyilvánulásai

1. Elpirulás, izzadás, remegés, szapora szívverés, hányinger és tompaságérzet szociális helyzetekben
2. Merev testtartás, kevés vagy semmilyen szemkontaktus, túl halk beszéd
3. Átható félelem tapasztalása mások társaságában, különösen idegenek környezetében
4. Vágyakozás a másokkal való kapcsolódásra, ami mégsem megy
5. Fokozott önfigyelem, szégyenérzet és/vagy ügyetlenkedés mások előtt
6. Félelem mások negatív megítélésétől
7. Olyan helyzetek kerülése, ahol más emberek is lehetnek
8. Fokozott aggodalom a társas helyzetekben elkövethető „hibák” miatt, például egy személy nevének elfelejtése vagy tüsszentés/köhögés egy előadás közben

Mi a különbség az introverzió és a szociális fóbia között?

Az elsődleges különbség tehát, hogy míg az introverzió egy személyiségvonás, addig a szociális fóbia a szorongásos zavarok egyik típusa. Az introvertáltak azért kerülik a társas helyzeteket, mert az egyedül töltött idő jutalmazóbb élményt nyújt számukra. Ezzel szemben

akik szociális szorongással küzdenek, elsősorban a kellemetlen feszültség elkerülése miatt igyekeznek távol maradni másoktól. Nem a feltöltődés vezérli őket, hanem a szorongás csillapítása.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Nagyon egyszerűen megfogalmazva:

akkor érdemes szakemberhez fordulnunk, ha úgy érezzük, a társaság kerülése életünk egy vagy több területét jelentősen zavarja. 

Ha például a szorongás konfliktust okoz a kapcsolatainkban, netán a munkánkra/ tanulmányainkra való fókuszálást akadályozza, mindenképpen érdemes pszichológus segítségét kérnünk. A kognitív viselkedésterápia vagy annak újhullámos változatai eredményes segítséget nyújthatnak a szorongás kezelésében. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy nem a szorongás megszüntetése a cél, hanem a szorongással való rugalmasabb megküzdési stratégiák elsajátítása.