Az introverzió 4 típusa – Mi rejlik az egyedüllét iránti vágy mögött?

Introvertált vagy extravertált vagy? Mit jelent ez egyáltalán? Gyakran használjuk az introverzió fogalmát a hétköznapi nyelvben, de sokszor eltérő jelentést tulajdonítunk neki. Egyesek úgy gondolják, hogy az introvertált emberek csendesek, szégyenlősek és kerülik a társaságot, mert kimerítőnek találják a bulizást és a felszínes beszélgetéseket. Mások szerint kreatív művészlelkek vagy mély gondolkodók, akiknek inspiráló az egyedüllét. Bár ezek a sztereotipikus jellemzők sok esetben igazak lehetnek, az introverzió sokkal összetettebb jelenség, és egyénenként eltérő módon nyilvánulhat meg. Akárcsak más pszichológiai jellemzők, az introverzió is többféle típusra osztható – most ezek közül négyet fogunk bemutatni.

Az introverzió fogalmát Carl Jung tette széles körben ismertté, amikor két alapvető lélektani beállítottságot különböztetett meg: szerinte az introvertáltak inkább befelé, saját gondolataik és belső világuk irányába fordulnak, míg az extrovertáltak elsősorban a külvilágból, társas kapcsolataikból merítenek energiát.

Az introvertáltakat az elmélyült gondolkodás tölti fel, míg a túl sok társas érintkezés könnyen kimerítheti őket. Azonban jó tudni, hogy a legtöbb ember nem tisztán introvertált vagy extrovertált, hanem valahol a kettő között helyezkedik el – őket nevezzük ambivertáltaknak. Valójában mindannyiunknak szüksége van időnként egy kis egyedüllétre, de társas kapcsolódásra is.

Cikkünkből kiderül:

1. Mi az introverzió neurobiológiai alapja?
2. Tényleg annyira szeretnek az introvertáltak egyedül lenni?
3. Mi a különbség az introverzió négy fajtája között?

Mi áll az introverzió hátterében?

Később Hans Eysenck biológiai alapokra helyezte az introverzió és extroverzió közötti különbség magyarázatát: szerinte ezek a személyiségjegyek eltérő agyi működéshez köthetők. Az extrovertáltak alapvetően alacsonyabb arousal, vagyis éberségi szinttel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy több külső stimulációra van szükségük ahhoz, hogy elérjék az optimális szintet. Ezért keresik aktívan az izgalmas helyzeteket és a társas interakciókat. Ezzel szemben az introvertáltak arousal szintje eleve magasabb, így kevesebb inger is elegendő számukra az optimális éberségi szint fenntartásához, és a túlzott kívülről érkező stimuláció inkább fárasztja őket.

Emellett hormonális különbségek is felfedezhetőek egy tipikus introvertált és extravertált agyi működésében. Az introvertáltak érzékenyebbek a dopamin hatásaira, ezért kevesebb is elég számukra a kellemes érzet eléréséhez, a túl sok stimuláció viszont könnyen túlterheli őket. Ezzel szemben az extrovertáltak kevésbé érzékenyek a dopaminra, így több ingerre, például társas helyzetekre van szükségük ahhoz, hogy energikusnak és boldognak érezzék magukat.

Az introvertáltak inkább az acetilkolin (ingerületátvivő anyag) rendszerre támaszkodnak, amely az idegrendszerben a nyugodt éberséget, a belső fókuszáltságot és a mélyebb gondolkodást segíti. Az acetilkolin egy neurotranszmitter, amely szerepet játszik a tanulásban, a hosszú távú memóriában és az elmélyült figyelem fenntartásában. Ennek köszönhetően az introvertáltak jobban élvezhetik az egyéni, reflektív tevékenységeket, és kevesebb külső stimulációra van szükségük a jóllétükhöz.

Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy az introvertáltak imádnak hosszú órákat egyedül tölteni, és hogy akár tanulhatunk is tőlük az önszeretet terén – de a kutatások szerint ez nem feltétlenül van így.

Bár az introvertáltaknak gyakran szükségük van a csendre és az elvonulásra, egyes kutatások nem igazolják azt a feltételezést, hogy minden introvertált szeret minőségi időt tölteni magával, vagy hogy jobban keresné az egyedüllétet, mint az extrovertáltak.

Az introverzió és az egyedüllét kapcsolata

Bár való igaz, hogy az egyedüllét segíthet az introvertáltaknak kikapcsolódni és feltöltődni, a pszichológiai kutatások nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy minden introvertált élvezi az egyedüllétet, vagy hogy jobban keresné ezt a fajta időtöltést, mint az extravertált társaik. Egy másik kutatás szerint az introvertáltak két csoportra bonthatók: vannak a magasan, vagyis jobban és az alacsonyabb szinten, vagyis kevésbé jól funkcionáló introvertáltak.

A magasan funkcionáló introvertáltak stabilabb önképpel és stabilabb kapcsolatokkal rendelkeznek, és tudatosan választják az egyedüllétet mint feltöltődési módot. Ezzel szemben az alacsonyan funkcionáló introvertáltak gyakran kerülik az egyedüllétet. Ha mégis egyedül vannak, akkor inkább a közösségi média világába menekülnek, mintsem a saját társaságukat élveznék.

Ez arra utal, hogy az egyedüllét élvezete önmagában nem feltétlenül jár együtt az introverzióval. Hatása nagyban függ az egyén pszichológiai jóllététől és kapcsolódási képességétől, kötődési mintázatától is.

Az introverzió négy típusa

A modern pszichológiai kutatásokban az introverzió többdimenziós megközelítése is előtérbe került. Az egyik ilyen újabb modell a STAR-modell, amely négyféle introvertált típust különböztet meg: a szociális, a szorongó, a gondolkodó és a visszafogott introvertáltat. Valójában minden introvertált ember rendelkezik ezen tulajdonságokkal bizonyos mértékben, de a domináns tendenciáik alapján ezekbe a típusokba sorolhatóak.

Szociális introvertáltak

A szociális introvertáltak kiegyensúlyozott viszonyban állnak a társas interakciókkal: élvezik az egyedüllétet, de ugyanígy értékelik a szűkebb baráti körben töltött időt is. Bár nem idegenkednek a nagyobb társasági eseményektől, az ilyen helyzetek gyorsan kifáraszthatják őket, így gyakran szükségük lehet visszavonulásra és feltöltődésre.

Ez a típus különösen érdekes abból a szempontból, hogy mind pozitív, mind negatív okokból keresi az egyedüllét lehetőségét. Egyrészt örömét leli az egyéni tevékenységekben és az elmélyült gondolkodásban, másrészt a társas környezetben megélt feszültség vagy fáradtság miatt is dönthet úgy, hogy egy időre visszahúzódik.

A szociális introvertáltak kommunikációja általában visszafogott, átgondolt és közvetlen. Nem reagálnak impulzívan, inkább időt szánnak arra, hogy jól megfogalmazzák a gondolataikat. Jobban élvezik a mély beszélgetéseket, mint a csevegést, és általában empatikus hallgatóságot nyújtanak mások számára.

Aggódó introvertáltak

Az aggódó introvertáltak esetében az introverzió és a magasabb szintű neuroticizmus találkozik. Bár az introvertáltak általában kevésbé keresik a társas helyzeteket, a szorongó introvertáltak esetében ez gyakran nemcsak preferencia, hanem belső feszültség és önbizalomhiány következménye is.

A szorongó introvertáltak nem csupán a társasági helyzetek iránti alacsony érdeklődésük miatt vonulnak vissza, hanem mert a szociális interakciók gyakran stresszt és bizonytalanságot okoznak számukra.

Jellemző rájuk a szégyenlős, elkerülő viselkedés és a rumináció, vagyis a múltbeli interakciók túlzott elemzése, valamint az önkritikus gondolatok ismételgetése. Így összességében ők a spektrum alacsonyabban funkcionáló végén helyezkednek el, és hajlamosak a szociális szorongás átélésére.

Gondolkodó introvertáltak

A gondolkodó introvertáltak az introspektív, elemző és kreatív gondolkodásmódjukról híresek. Ők azok, akik nem feltétlenül a társasági interakciók elkerülése miatt keresik az egyedüllétet, hanem mert a magány számukra a kreativitás és a mély gondolkodás terepe. Analitikus gondolkodók, akik szeretik megvizsgálni a részleteket, és logikus döntéseket hoznak, bár hajlamosak lehetnek a túlzott rágódásra és döntési nehézségekre. Ők azok a tipikus álmodozók, akik arra használják az egyedüllétet, hogy reflektáljanak az élményeikre, és új ötletekkel álljanak elő.

Visszafogott introvertáltak

A visszafogott introvertáltakat a megfontoltság és az óvatosság jellemzi. Ők azok, akik nem feltétlenül keresik a magányt, de a társas helyzetekben lassan oldódnak fel, és csak akkor érzik magukat biztonságban, ha már kiismertek egy helyzetet vagy személyt. Lassan alkalmazkodnak az új helyzetekhez és emberekhez, ezért olykor zárkózottnak tűnhetnek mások számára. Ez félreértésekhez vezethet, hiszen valójában nem elutasítóak, csak időre van szükségük a komfortérzet kialakulásához. Idővel azonban megbízható és mély kapcsolatok kialakítására képesek. Mivel ez a típus különösen hajlamos a szociális szorongás átélésére, egy kutatás eredményei alapján ők keresték legkevésbé szándékosan az egyedüllétet.

Az introverzió tehát egy sokkal összetettebb jelenség annál, mint hogy valaki szeret-e egyedül lenni vagy sem. A különböző introvertált típusok másképp viszonyulnak a társas interakciókhoz és a magányhoz, illetve az egyéni pszichológiai állapotuk is meghatározza, hogy mennyire élvezik az egyedüllétet. Ez a téma azért is izgalmas, mert rávilágít arra, hogy az introverzió nem egy merev kategória, hanem egy spektrum, amelynek különböző pontjain más és más viselkedésmintázatok figyelhetők meg.