Vágyak nélkül látni – Maslow a modern kutatások fényében

„Az ember egy folyamatosan vágyakozó állat.” Abraham Maslow egyik híres tanulmányában találhatjuk ezt a mondatot, amelyben lefekteti a szükségletek hierarchiájának, vagyis a ma már széleskörben ismert Maslow-piramisnak az alapjait. 

A piramis alsó szintjein találhatóak az ún. hiányszükségletek. Idetartoznak a fiziológiai szükségletek (pl. étel, ital, szex), a biztonság szükséglete, a valahova tartozás, a szeretet és a megbecsültség, tisztelet szükséglete. A hiányszükségletek közös jellemzője, hogy a környezet, illetve a társaink szükségesek a kielégítésükhöz. Amikor ezek a deficitalapú szükségletek kielégülnek, megjelenik a piramis felsőbb szintjein az önmegvalósítás növekedés-alapú szükséglete. Az önmegvalósítás az egyén belső lényegének és képességeinek kifejezését, szabad növekedését jelenti. Így az emberi hajtóerők a piramisban hiányszükségletekre és növekedési szükségletekre oszlanak.

D-megismerés és B-megismerés

Maslow hasonló struktúrában képzelte el azt is, ahogyan a világot és egymást látjuk. Elképzelése szerint általában a hiányszükségleteink irányítják az észlelésünket. A világot – tudattalanul is – aszerint szemléljük, hogy a tárgyak és emberek a szükségleteinket kielégítik, vagy frusztrálják, égetőbbé teszik. Ezt nevezte Maslow deficitalapú- vagy D-megismerésnek (a megismerés szó a tudományos pszichológiában az észlelést és gondolkodást, vagyis a világ megismerését takarja). Ezzel szembeállította azt, amikor az észlelésünk „vágyak és félelmek nélküli”.

Ekkor a világot és a benne lévő tárgyakat és embereket önmagukban, a szükségleteinktől függetlenül észleljük.

Hasznosság és célszerűség nélkül, egyfajta válogatás nélküli tudatossággal vagy szabadon lebegő figyelemmel szemléljük a világot. Maslow szerint ekkor a dolgokat önmagukban, saját létükben szemléljük, ezért létalapú vagy B-megismerésnek nevezte ezt a fajta megismerési módot az angol „being” (=lét) szó után.

Az egyik legjobb példa a D-megismerés és a B-megismerés közötti különbségre a szeretet. Szerethetünk valakit az alapján, hogy mennyiben elégíti ki egyes szükségleteinket (pl. biztonságot nyújt, tartozhatunk hozzá). Így a szeretett személyt láthatjuk a D-megismerés szemüvegén keresztül, a szükségleteink fényében. De szerethetünk valakit a szükségleteinktől függetlenül is, feltétel nélkül. Láthatjuk őt önmagában, a B-megismerésen keresztül.

A D-megismerés önmagában véve nem ördögtől való, hiszen segít eligazodni a világban, megfelelő értékítéleteket hozni, kiválasztani azt, ami segít kielégíteni a szükségleteinket. Maslow szerint a legtöbb ember a mindennapokban a D-megismerés szerint működik, a B-megismerésre ún. csúcsélmények során válunk alkalmassá. Ezek az eredeti meghatározás szerint eksztatikus, elragadtatott élmények, amelyeket például szerelem, zenehallgatás, valamilyen művészeti élmény, nagy felismerés vagy alkotó pillanat hatására élünk át. Ekkor Maslow szerint közvetlenebbül észleljük a valóságot, tisztábban látunk. A szemlélt tárgy vagy személy a maga egységében jelenik meg. Mintha az egész világot betöltené az észlelt tárgy, vagy magát a világot észlelnénk a maga teljességében. Ebben az aspektusukban a csúcsélmények rokoníthatóak a misztikus élményekkel is.

Vajon valóban létezik a B-megismerés? Tényleg úgy működne, ahogyan azt Maslow gondolta? Vajon megragadhatóak-e Maslow gondolatai a mai tudományos pszichológia eszközeivel? A kérdés megválaszolásához emeljünk ki a B-megismerés eredeti meghatározásából három központi jellemzőt:

1. A B-megismerés akkor válik lehetségessé, ha relatíve „félelem és vágy nélküliek” vagyunk.

2. A B-megismerésre jellemző az egy adott tárgyra vagy másik emberre irányított kizárólagos figyelem.

3. A B-megismerés során a tárgyakat és az embereket inkább önmagukban szemléljük, mindenféle kategóriáktól függetlenül.

Félelem és vágyak nélkül látni

Fordítsuk le a „félelem- és vágynélküliséget”! A félelemnélküliséget valamilyen pozitív érzelmi állapotként, de legalábbis a negatív érzelmek hiányaként fogalmazhatnánk meg, míg a vágynélküliséget a hiányszükségletek relatív kielégítettségeként keretezhetnénk. Tehát a feltételezésünk általánosan megfogalmazva úgy hangzik, hogy

pozitív érzelmi állapotban, relatíve kielégített hiányszükségletek mellett jellegzetes módon változik az észlelés és a gondolkodás.

A pozitív érzelmek gondolkodásra gyakorolt hatását ragadja meg Barbara Fredrickson munkássága. Elméletének alapja, hogy a pozitív érzelmek kitágítják a gondolkodást és az észlelést, amit számos kutatási eredmény megerősít. Ezekben a vizsgálatokban a kísérleti személyekben rendszerint videókkal, képekkel, zenével vagy valamilyen más módszerrel pozitív, negatív vagy semleges érzelmi állapotot váltottak ki, majd különböző feladatokban mérték a személyek viselkedését.

Egy elterjedt kísérleti elrendezésben a kísérleti személyek egy képernyőn látnak egy ábrát, ami kisebb alakzatokból áll. Ez például lehet egy háromszögekből álló négyszög (ld. az alábbi képen). Megkérdezhetjük a kísérlet résztvevőitől, hogy a bemutatott háromszögekből álló négyszöghöz mi hasonlít jobban: egy háromszögekből álló háromszög vagy egy négyszögekből álló négyszög? Az első opcióban az elrendezés nem hasonlít, de az alkotóelemek igen, ezért ilyen válasz esetén arra következtetünk, hogy a részletek voltak fontosak a személy észlelése során. A másik válaszban az alkotóelemek nem hasonlítanak, de az elrendezés igen, ezért arra következtetünk, hogy a globális jellegzetességek előnyt élveztek a feldolgozás során. Több vizsgálatban is azt találták, hogy pozitív érzelmi állapotban a globális jellegzetességek kerülnek előtérbe a kísérleti személyek észlelésében.

Más kísérleti paradigmák a vizuális figyelmet vizsgálják. Egy jellemző elrendezés, amikor a kísérleti személyeknek a képernyő közepén és szélein is mutatunk be képeket, majd megmérjük, hogy hova néznek gyakrabban. Pozitív érzelmek esetén az emberek hajlamosabbak a szélső képekre többet nézni, mint negatív vagy semleges érzelmek esetén. Ez azt jelzi, hogy a téri-vizuális figyelem köre kitágul pozitív érzelmi állapotban. Ettől elvontabb feladatokban is mérhető a gondolkodás és észlelés kitárulása. Egy vizsgálatban például azt találták, hogy pozitív érzelmi állapotban az emberek több távoli asszociációt tudnak mondani egy adott szóra. Ha pedig megkérdezik, hogy milyen tevékenységeket folytatnánk szívesen, akkor sokkal több tevékenységet tudunk felsorolni pozitív érzelmi állapotban.

Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a pozitív érzelmek kitágítják az észlelést és a gondolkodást. Fredrickson eredeti elméletét egészítette ki Philip Gable és Eddie Harmon-Jones a motivációs állapotok szerepével. Eredményeik arra hívják fel a figyelmet, hogy az olyan pozitív érzelmek, amelyek erőteljesen valaminek a megközelítésére vagy keresésére motiválnak (pl. a vágy), nem kitágítják, hanem leszűkítik az észlelést és a gondolkodást. Hétköznapi példával élve, ha éhesek vagyunk, akkor a figyelmünk a kirakatot szemlélve az Esterházy-tortaszeletre fog fókuszálódni.

Az olyan pozitív érzelmek azonban, amelyek nem társulnak magas szintű megközelítő motivációval, Fredrickson eredeti elgondolásával összhangban valóban tágítják az észlelést.

A „félelem és vágy nélküli” megismerés tehát valóban mutat bizonyos sajátosságokat Maslow elméletével és az 1. pontunkkal összhangban. Ezek a sajátosságok ugyanakkor látszólag ellentmondanak a 2. pontunknak, vagyis hogy Maslow szerint „a B-megismerésre jellemző az egy adott tárgyra vagy másik emberre irányított kizárólagos figyelem”. Az eredmények alapján a figyelem kitágulását és nem pedig beszűkülését vagy fókuszálását figyelhetjük meg.

Ami a 3. pontot illeti, vagyis hogy „a B-megismerés során a tárgyakat és az embereket inkább önmagukban szemléljük, mindenféle kategóriáktól függetlenül”, már pozitívabb a kép. A releváns kutatások főként a társas kategorizáció és a társas észlelés területén találhatóak. Pozitív érzelmi állapotban könnyebben különböztetjük meg más rasszhoz tartozó emberek arcképeit, könnyebben vesszük át mások nézőpontját, nagyobb együttérzést tanusítunk eltérő kulturális hátterű emberek iránt, nagyobb hasonlóságot észlelünk különböző társas csoportok között, több közös vonást veszünk észre a szobatársunkkal és kitágul azon emberek köre, akikben megbízunk.

A lista nem teljes, de egyértelműen kirajzolódik az a kép, hogy a pozitív érzelmi állapot összefügg azzal, hogy más embereket kevésbé merev kategóriák alapján lássunk, inkább lazább kategóriákat használjunk, vagy egyenesen kategóriáktól többé-kevésbé függetlenül észleljünk másokat. A kategorizáció fellazulásával hozható összefüggésbe az is, hogy pozitív érzelmi állapotban rugalmasabbá válik a gondolkodás. Például egy kísérleti helyzetben könyebben váltunk az egyes feladatok között, illetve a figyelmi fókuszt is rugalmasabban változtatjuk.

A tökéletes élmény szerepe

Maslow B-megismerés fogalmának három aspektusát jártuk körül. A kutatási eredmények alapján a pozitív érzelmek és a „vágynélküliség” valóban módosítja az észlelést és a gondolkodást. A B-megismeréssel összhangban valóban fellazul a kategorizáció, másokat kevésbé a társas kategóriáknak megfelelően, inkább egyénekként észlelünk és a gondolkodásunk is általánosságban véve rugalmasabbá válik. Ugyanakkor, ha csak a hétköznapi helyzeteket nézzük, a figyelem nem fókuszálódik, hanem kitágul, ellentétben Maslow eredeti elképzelésével.

Ugyanakkor Maslow a „félelem- és vágynélküliségen” túllépve egyértelműen a csúcsélményekhez köti a B-megismerést. A csúcsélmények sok ponton átfedést mutatnak a Csíkszentmihályi Mihály nevéhez köthető és sokat kutatott flow-élménnyel. Mindkét élmény jellemzője az egészlegesség, az élményre való fókuszálás és a módosult időélmény. A flow élmény fontos része az élménnyel való egybeolvadás, egyfajta intenzív figyelmi fókusz, amit párhuzamba állíthatunk a B-megismerés fogalmában szereplő, az észlelt tárgyra vagy személyre irányuló kizárólagos figyelemmel.

Tehát a B-megismerést lehetővé tevő érzelmi-motivációs állapot, a „félelem- és vágynélküliség” rugalmasabb gondolkodást, lazább kategorizációt és tágabb figyelmi fókuszt eredményez. Ugyanez az érzelmi-motivációs állapot egy csúcsélményben, vagy akár egy flow-élménnyel párosulva viszont, Maslow elméletével összhangban feltételezhetően szűkebb figyelmi fókuszt vonhat maga után. Így az utóbbi évtizedek kutatásai megerősíteni látszanak Maslow elképzeléseit a B-megismerésről. A csúcsélményekben valóban képessé válhatunk önmagunkon túllépve, a világot és másokat egyediségükben, tisztábban látni.