A negatív visszajelzések az élet részei, akár jó szándékból érkeznek, odafigyeléssel és érzékenységgel, akár az érzelmek megfontolása nélkül. Amikor azonban a kritikus szavak elérnek hozzánk, sokunk számára gondot okoz, hogyan is reagáljunk, és olykor a szavak mögött rejlő törődést, aggodalmat vagy segítő szándékot észre sem vesszük. A kritika elfogadása és mérlegelése fontos képesség, hiszen minden visszajelzés lehetőséget jelenthet a fejlődésre és az önismeret bővítésére.
Védekező reakciónk funkciója a valós vagy vélt fenyegetéssel való megküzdés, a szorongás és a stressz csökkentése. Ha azonban bármilyen kritikára rendszeresen védekezően reagálunk, az fejlődésünk útjába állhat, akadályozhat céljaink elérésében, és lehet az eredménye olyan viselkedés is, amely káros az egészségünkre. Kapcsolatainkat is próbára teheti: a vádaskodás, a viselkedésünkért való felelősségvállalás hiánya, a hibázás elismerésének képtelensége és a kifogások keresése mind-mind lehetséges reakciók a negatív visszajelzésre, amelyek ismétlődő vitákhoz és sérelmekhez vezethetnek.
Cikkünkből kiderül:
- Milyen okokkal magyarázhatjuk az erős defenzív reakciót?
- Mi könnyítheti meg a kritika fogadását?
- Hogyan kezelhetjük jól a kritikát?
A defenzív reakció nyomában
Előfordul, hogy saját válaszaink minket is meglepnek, és nem értjük, honnan jönnek azok az intenzív érzelmek, amelyeket tapasztalunk. Ez a kritikára adott reakciónk esetében is igaz. Van, hogy a beszélgetésen vagy vitán már túl vagyunk, amikor ráébredünk, hogy már az első mondat után védekező állásba helyezkedtünk, és talán végig abban is maradtunk. Bizonyos helyzetekben erre a védelemre nagyobb szükségünk lehet. Lássunk néhány lehetséges magyarázatot.
Pozitív énkép fenntartása, identitás védelme
Erős motivációnk, hogy pozitív fényben lássuk magunkat, és azt szeretnénk, ha mások is így látnának minket. Elfogadásra, elismerésre és arra vágyunk, hogy kompetensnek érezzük magunkat. Ahhoz, hogy ezt elérjük, igyekszünk pozitív nézeteket kialakítani önmagunkról és a negatívakat elkerülni.
Identitásunk védelme ugyanígy fontos számunkra. Életünk egyik legfontosabb kérdése, kik vagyunk valójában, milyen szerepeink vannak, mely csoportokhoz tartozunk stb. Ha kritika fenyegeti a képet, amit kialakítottunk önmagunkról, az identitásunk szempontjából fontos jellemzőinket, értékeinket, akkor különösen elutasító reakció lehet az eredmény.
Számos stratégiát használunk, amely e két motivációt szolgálja, például az információ torzított feldolgozását és a kritika tagadását. A torzított feldolgozás során a beérkező információkat – visszajelzést, kritikát – nem teljesen objektíven értelmezzük, hanem úgy alakítjuk át, hogy kevésbé sértse önértékelésünket vagy meglévő énképünket. A tagadás az énképet fenyegető információk teljes kizárását jelenti.
Nehéz gyermekkor, kötődési és önértékelési problémák
Az erős védekező reakció gyökerezhet a gyermekkori tapasztalatokban. A bántalmazás, elutasítás, elhanyagolás, a feltételekhez kötött szeretet és elfogadás olyan tapasztalatok, amelyek miatt megkérdőjeleződhet a hit, hogy értékesek és szerethetőek vagyunk.
A kötődési és önértékelési problémákkal – amik gyakori következményei a nehéz gyermekkornak – sokszor együtt jár a kritika elfogadásának nehézsége.
Bizonyos visszajelzések rátapinthatnak olyan triggerpontokra, amelyekre gyermekkori tapasztalataink miatt érzékenyebbek vagyunk. Felnyithatnak régi sebeket, emlékeztethetnek a fájdalmas múltra, és kiválthatják belőlünk az ismerős negatív érzelmeket, amelyeket egykor szüleink is kiváltottak szavaikkal vagy tetteikkel.
Érzelemszabályozási nehézségek
Rosszul reagálhatunk arra a visszajelzésre, amely intenzív érzelmeket vált ki belőlünk, ha az érzelemszabályozással gondjaink akadnak. Egyes érzelmeket – ilyen például a szégyen vagy a bűntudat – különösen kellemetlen lehet átélni, ami könnyen oda vezethet, hogy a kritikát figyelmen kívül hagyjuk, és azt bizonygassuk, hogy a visszajelzés téves.
Hibázástól való félelem
A hibázás, tévedés sokak számára kifejezetten kellemetlen tapasztalat. Gyakran előfordul önértékelési problémák, perfekcionizmus esetén vagy ha mások véleményének, a rólunk kialakult képnek túlzott fontosságot tulajdonítunk.
Kommunikációs problémák, tanult negatív mintázatok
Előfordul, hogy a kritikára azért nem tud valaki hatékonyan reagálni, mert ezt a fajta kommunikációt soha nem tanulta meg. Felnőttként a defenzív reakció számos formájának szemtanúja: azt látja, hogy mások a kritikára támadással, tagadással, felelősséghárítással, sértődéssel, a másik személy hibáinak kiemelésével reagálnak.
Tehetetlenség érzése
Akkor is defenzívvé válhatunk, ha olyan személyiségjellemzőnket éri kritika, amin nem tudunk vagy úgy véljük, hogy nem tudunk változtatni (noha szeretnénk).
Hogyan találjuk meg a kritikában a fejlődés lehetőségét?
Fogadjuk el a tökéletlen reakciónkat
A bennünk keletkező stressz, düh, szorongás, szomorúság mind normális válaszreakciók, amikor kritikával szembesülünk. Ahelyett, hogy küzdenénk ellenük, érdemesebb elfogadni őket egy folyamat első lépéseként.
Használjunk stresszcsökkentő technikákat
Ha erős stresszt élünk át a kritika hatására és van rá lehetőségünk, érdemes kivonni magunkat a szituációból, hogy az elsődleges stresszreakciónknak legyen ideje enyhülni. Ilyen helyzetben fennáll a veszélye, hogy válaszunk vitát, nehéz érzelmeket generál. Bármennyire is szeretnénk racionálisan, higgadtan reagálni, érzelmeink elragadhatnak minket. Ha nem lehetséges kilépnünk a helyzetből, segíthet a mélylégzés gyakorlása, az izmok ellazítása, vagy ha kérünk egy kis időt, hogy átgondolhassuk a hallottakat.
Ha a kritikára adott reakciónkat túlzásnak tartjuk, vizsgáljuk meg
Előfordul, hogy egy kedvességgel, együttérzéssel megfogalmazott kritika is erős negatív érzelmeket vált ki belőlünk. Ennek hátterében állhat több, az előzőekben már említett ok is: ilyen például, ha önértékelésünk nagymértékben függ a teljesítményünktől, valamint a bezsebelt elismerésektől, vagy ha mindenképpen el akarjuk kerülni, hogy csalódást okozzunk másoknak.
A mögöttes ok megértése rávilágíthat egy problémára, amivel érdemes foglalkoznunk, és segíthet abban, hogy megtanuljunk hátralépni és megfontoltabb választ adni a következő alkalommal.
Ne hagyjuk, hogy a kritika stílusa elterelje a figyelmünket a tartalomról
A negatív visszajelzés nem értéktelen pusztán azért, mert óvatlanul, éles szavakkal vagy az érzéseink figyelembevétele nélkül közölték.
Az ilyen típusú visszajelzések azonban különösen fájdalmasak lehetnek, így hajlamosabbak lehetünk figyelmen kívül hagyni őket, mi több, szívesen feledkeznénk meg róluk teljesen. Ezzel azonban eleshetünk a fejlődés lehetőségétől, ezért próbáljunk az üzenetre fókuszálni a stílus helyett.
Tanuljunk a negatív visszajelzésekből
Tegyük fel a kérdést: Segíthet nekem ez a visszajelzés? Ha igen, milyen módon? Hogyan fejlődhetek általa?
Ha egy kritika különösen fájdalmasan érintett bennünket, érdemes lehet megfigyelni, hogy a visszajelzés tartalma vagy inkább annak módja váltotta-e ki ezt az érzést. Ez segíthet abban, hogy mi magunk is empatikusabban adjunk visszajelzést másoknak. Azt is megfigyelhetjük, hogy néha nem a szándék a fontos: megbánthatunk másokat akaratlanul is, és gyakran nem tudhatjuk, mivel fogunk véletlenül egy érzékeny pontra tapintani.
Adjunk visszajelzést a visszajelzésről
Ha a visszajelzés helyes megfigyelésnek tűnik, de nem igazán segítőkész, megkérhetjük a másik személyt, hogy ajánljon konkrét lépéseket a változtatáshoz, és hogy közösen fókuszáljunk a megoldásra: arra, amit tehetnénk vagy kellene tennünk ahelyett, amit rosszul csinálunk.
