Álmok csapdájában – a maladaptív álmodozás hatása a mindennapokra

Képzeld el, hogy egy olyan világban élsz, ahol bármit elérhetsz anélkül, hogy tenned kéne érte. Nemcsak elkalandozol, hanem hosszabb fantáziálásokba és álmodozásokba menekülsz. Ez sokak számára menedéket nyújthat, de egy ponton kényszeres jelleget ölthet, ami súlyosan megzavarhatja a mindennapokat. Cikkünkben a maladaptív álmodozás jelenségét járjuk körbe. 

Gondoljunk a Walter Mitty titkos élete című filmre, ahol a főszereplő egy egyszerű, hétköznapi ember, aki az unalmas, szürke mindennapokból kiszakadva rövid időre egy-egy fantáziavilágba képzeli magát, ahol mint hősies parancsnok, hegyimentő vagy épp bátor katonaként valósíthatja meg önmagát.

De mi történik akkor, ha ez az ártalmatlan álmodozás akár órákat is felemészt naponta? Ha ez a folyamat olyannyira elhatalmasodik, hogy már elhomályosítja a valóságot, és a produktivitásunk és életvitelünk rovására megy? 

Cikkünkből kiderül:

1. A közösségi médiának köszönhetően számos komplex jelenséggel találkozhatunk, amelyeket gyakran mentális zavarnak bélyegeznek.
2. Néhány álmodozás maladaptív lehet, és megzavarhatja a mindennapi életvitelünket.
3. A maladaptív álmodozás mögött gyakran állhatnak traumák vagy bántalmazás, és átfedést mutat más betegségekkel.
4. Ez a viselkedés káros lehet, de a megfelelő módszerekkel változtathatunk rajta. 

A DSM-5 alapján, amikor mentális zavarokról beszélünk, meghatározott, alapvető kritériumoknak kell teljesülniük:

1. jelentős és hosszú távú problémákat okoznak a személy gondolkodásában, érzelmeiben vagy viselkedésében;
2. jelentős mértékben befolyásolják az egyén képességét a mindennapi életvitelre;
3. megnehezítik az érzelmi egyensúly fenntartását, 
4. a tüneteknek tartósan jelen kell lenniük;
5. a tünetek nem magyarázhatók más testi vagy mentális állapottal.

A közösségi médiában – különösen TikTokon és Instagramon – gyakran találkozunk olyan jelenségekkel vagy viselkedésformákkal, amelyeket problémásnak, mentális rendellenességnek címkéznek. Például, akik sok időt töltenek TV sorozatok nézésével, azokra akár mondhatjuk, hogy „sorozatfüggők”. Az internet és a közösségi média lehetőséget ad arra, hogy ezeket a fogalmakat humorosan terjesszük, de gyakran túlegyszerűsítenek komplex viselkedési mintákat. A maladaptív álmodozás is egyre gyakrabban ennek a tendenciának az „áldozata".

Álom vs. valóság

Maga az álmodozás természetes része az életünknek, segít csökkenteni a stresszt, mert pár pillanatra elmenekülhetünk a mindennapi problémáktól. Ösztönözheti a kreativitást és a problémamegoldó képességet, új szituációkat, ötleteket és megoldásokat inspirálhat,és segíthet más perspektívákból megvizsgálni a helyzetet. Na és ugyan ki ne kalandozott volna már el egy unalmas órán vagy egy hosszú meetingen, esetleg egy beszélgetés közben? Ilyenkor rövid időre kiszakadunk a valóságból, majd visszatérünk, és folytatjuk teendőinket. 

Azonban létezik egy határ, amelyen túl az álmodozás már nem építő jellegű, hanem inkább akadályozó tényezővé válhat. Ha valaki folyamatosan a képzeletbeli világában él, és nehezen tud visszatérni a való életbe, ezt hívjuk maladaptív álmodozásnak. 

A maladaptív álmodozók tudatosan merülnek el egy saját, kidolgozott fantáziavilágban. Ezek nem egyszerű, pillanatnyi elkalandozások, hanem összetett és folytatólagos történetek visszatérő helyszínekkel és karakterekkel. A szereplők fejlődnek, a történet pedig éveken átívelő eseménysorozatokon keresztül bontakozik ki.

Számukra ezek a részletes, átfogó történetek éppen olyan vonzóak, mint mások számára egy-egy sorozat.

Az álmok sokszor az egyén ideális, elképzelt jövőjéről szólnak, de egy teljesen másik élet vagy egy fantáziadús világ részletei is megjelenhetnek bennük. Hajlamosak órákat tölteni fantáziavilágukban, ami addiktív jelleget ölt, hiszen a kitartó fantáziálás sokszor a személyes kapcsolatok, munka vagy tanulmányok rovására megy. A maladaptív álmodozásnak sajátos kísérő jegyei lehetnek:

1. Járkálás álmodozás közben: Gyakran előfordul, hogy az érintettek sétálnak vagy mozognak a lakásban, miközben belemerülnek az álmaikba.
2. Karakterek utánzása: Képzeletükben létrehozott szereplők viselkedését, cselekedeteit is megjelenítik, mintha „eljátszanák” azt.
3. Kapcsolatvesztés a valósággal: A mély álmodozás során gyakran elveszítik a kapcsolatot a környezetükkel, így könnyen előfordulhat, hogy beleütköznek tárgyakba vagy véletlen baleseteket szenvednek.
4. Zavar és szégyen érzése: Amikor valaki kizökkenti őket az álmodozásból, gyakran frusztrációt és zavart élnek át, sőt szégyenkezhetnek is.

Fontos, hogy lássuk a normális és a maladaptív közötti különbséget!

A normális és maladaptív álmodozás közötti különbségek a gyakoriságban, kontrollálhatóságban, tartalomban és az életre gyakorolt hatásban rejlenek. A normális álmodozás rövid mentális pihenés, amely során a gondolatok szabadon váltakoznak. A maladaptív álmodozás ezzel szemben pár perctől akár órákig is tarthat, és gyakran szándékos elmerülést jelent egy bonyolult fantáziavilágban, amely jelentősen megzavarhatja az életvitelt. 

Valóban egy betegség lenne?

E kóros álmodozás kialakulásának hátterében több tényező is állhat. Többnyire egy megküzdési mechanizmus, amikor is a belső képzelt világ biztonságot nyújt a valósággal szemben.

Gyakran előfordul, hogy traumatikus élmények vagy bántalmazás vezet ehhez a megküzdési stratégiához, de felléphet érzelmi distressz, magány, szoros szociális kapcsolatok hiánya, unalom vagy kielégítetlen igények hatására is.  

Emellett kutatások azt találták, hogy azok, akik maladaptív álmodozással küzdenek, gyakran több tünetet is mutatnak, amelyek hasonlóak a szorongáshoz és a depresszióhoz. Az ismétlődő viselkedési minták az OCD tüneteire is emlékeztethetnek, és átfedés lehet az ADHD-val vagy a PTSD-vel is. Ennek oka valószínűleg az, hogy ezek az állapotok szintén gyakran fokozott belső feszültséggel és túlterheltséggel járnak. Ugyan összefüggésben állhat más mentális problémával, de sajátos jellemzői miatt nem magyarázható meg teljesen egy másik zavarral. 

A maladaptív álmodozás egy érdekes jelenség, amely hasonlóságot mutat a limerenciával, hiszen mindkettő intenzív fantáziálással jár. Míg előbbi szélesebb életszituációkat érint, addig a limerencia a romantikus álmokra épít. Ez a párhuzam rámutat arra, hogy mindkettő egyfajta menekülési stratégiává válik, ami ideig-óráig megkönnyebbülést kínálhat, de nem oldja meg a valódi gondokat, és végső soron megzavarhatja a mindennapokat, ami hozzájárulhat a problémák fokozódásához. 

Bár hivatalosan nem tartják mentális betegségnek, az egyén életére jelentős hatást gyakorolhat, ezért érdemes foglalkozni vele:

1. Önmonitorozás: Az álmodozás időpontjainak, okainak és körülményeinek azonosítása segíthet felismerni a mintát. Ezek minimalizálása pedig csökkentheti a gyakoriságot. 
2. Tudatos jelenlét gyakorlása: A mindfulness és egyéb módszerek segítenek az egyént a jelenben tartani. A "5-4-3-2-1" technika például az öt érzékszervre támaszkodva hozza vissza a figyelmet a jelenbe: öt dolgot nézzünk meg magunk körül; négyet figyeljünk meg, amit érzünk; hármat, amit hallunk; kettőt, amit szagolunk, és egyet, aminek az ízét érezzük. 
3. Serkentő tevékenységek beiktatása: Érdeklődést fenntartó feladatok és tevékenységek segíthetnek elterelni a figyelmet a káros álmodozásról.

Az élet hétköznapiságának elfogadása segíthet csökkenteni a feszültséget. Sokkal fontosabb megtanulni megbékélni a saját korlátainkkal, mintsem arra törekedni, hogy mindent megkapjunk vagy elérjünk, ami a valóságunkon túl van. Ez csökkentheti a frusztrációt és az elvárásainkat, ezáltal javítva a mentális egészséget és a jóllétünket.