Elfogadni a változást – Testdiszmorfia a terhesség alatt

A terhesség számos mentális egészséggel kapcsolatos kihívást rejthet magában még akkor is, ha problémamentesen zajlik. Egyre gyakrabban kerül szóba, hogy a várandósság nem csupán az öröm és boldogság időszaka, mégis keveset beszélünk a nehezebb pillanatokról, és továbbra is tabuként kezeljük ezeket. A testdiszmorfiás zavar (BDD) az egyik ilyen nehézség, amely különösen negatív hatással lehet a várandós nők életminőségére és testképére. Cikkünkben körbejárjuk, hogy milyen mentális kihívásokkal néznek szembe azok a nők, akik a terhesség alatt testdiszmorfiás zavarral küzdenek, és milyen támogatásra lenne szükségük ahhoz, hogy megküzdjenek ezzel a helyzettel.

A testdiszmorfiás zavar (body dysmorphic disorder) során az érintett személy túlzottan aggódik testének vélt hibái miatt (pl.: arc, bőr, haj, testalkat), illetve amiatt, hogy mások is észreveszik ezeket a tökéletlenségeket. Ezek gyakran mások számára jelentéktelenek vagy teljesen láthatatlanok, mégis komoly stresszt okoznak az érintettnek, aki emiatt sok időt tölt megjelenése ellenőrzésével (pl.: minden tükröződő felületen megnézi magát, kozmetikai és sebészeti beavatkozások után kutat). Ez azonban tartósan megoldást nem hoz, mert az elégedetlenség érzése továbbra is fennmarad.

Ez a probléma gyakran rejtve marad, pedig komolyan befolyásolhatja az érintett életét, különösen akkor, ha ehhez még a terhesség is párosul. 

Cikkünkből kiderül:

1. A terhesség nem mindig csak örömökkel teli hónapokat takar.
2. Testdiszmorfia bárkinél kialakulhat.
3. A társadalmi elvárások sok nőre helyeznek nyomást a várandósság alatt. 
4. A testdiszmorfia a terhesség időszakán is túlmutathat.

Sokan nem elégedettek maradéktalanul testük minden porcikájával, ami önmagában nem jelent problémát. Ez lehetőséget ad arra, hogy dolgozzunk magunkon – rendszeres edzés, egészséges étkezés –, vagy az önismeret útján megtanuljuk elfogadni hibáinkat. Ez a fajta érzés teljesen természetes, a testdiszmorfiás zavar komolyságát az határozza meg, hogy az egyén mennyire aggódik a fizikai megjelenése miatt, és az már negatívan befolyásolja-e a mindennapi életét.

A társadalmi nyomás még mindig jelen van, amely szerint a nők örömmel fogadják a testükben bekövetkező változásokat, beleértve a súlygyarapodást, a bőrön megjelenő striákat és egyéb fizikai átalakulásokat, hiszen ezek a terhesség „csodái", amiket ünnepelni kellene.

Ami egyesek számára teljes mértékben elképzelhető, és így is élik meg, másoknak megterhelő lehet. 

Ez időszak alatt a változások mind mentálisan, mind fizikailag jelentősek. Számos kihívást tartogat, hiszen folyamatosan alkalmazkodni kell – ki könnyebben, ki nehezebben teszi ezt – a test gyors átalakulásához. Különösen megterhelő lehet a várandósság időszaka, ha testdiszmorfiás zavarral társul, mivel a fizikai változások mentálisan még inkább megnehezítik a megküzdést, és akár klinikai szintű problémáról is beszélhetünk – mégis meglepően ritkán kerül szóba ez a téma. A megjelenéssel kapcsolatos aggodalmak könnyen megszállottsággá válhatnak, tovább erősítve a testünkkel kapcsolatos bizonytalanságokat. 

Miért alakulhat ki testdiszmorfia terhesség alatt?

1. Fókusz a testi változáson: A test gyors és látványos változáson megy keresztül,amely fokozhatja a megjelenés miatti aggodalmat. Ez a terhesség utáni testsúlyra vagy testképre is kivetül: az érintettek szoronghatnak attól, hogy hogyan fogják visszanyerni a szülés előtti alakjukat. 
2. Társadalmi elvárások: Az „ideális” terhességről szóló képek és üzenetek (pl. hogyan kell kinézni várandósan, és mennyi idő alatt kell visszanyerni a szülés előtti formánkat) nyomást gyakorolhatnak az egyénre.
3. Hormoningadozás: A hormonális változások hatással lehetnek az érzelmekre és az önértékelésre, ami fokozhatja a testképpel kapcsolatos szorongást.

A testdiszmorfiában szenvedők gyakran már a terhesség előtt is egy idealizált testkép elérésére vagy fenntartására törekednek, és személyiségük szerves része lehet a külsejükkel való fokozott foglalkozás. A terhességgel járó testi változások ezt a kontrollt megszakíthatják, ami sokaknál szorongást válthat ki.

Az egyén gyászolhatja korábbi testét, amely önértékelésének és stabilitásának alapját jelentette. Ez a gyász nemcsak a megjelenés változásáról szól, hanem a terhességet megelőző test nyújtotta érzelmi biztonság elvesztéséről is.

Akiknél a testdiszmorfia több tünete is megjelenik, rosszabb életminőségről és testképről számolnak be, különösen az első és harmadik trimeszterben.

Testdiszmorfia és bűntudat

A változástól való félelem gyakran a terhességen is túlmutat. Ez az időszak fokozott felelősséggel jár, a kismama nemcsak önmagáért, hanem a magzatért is felelős. A testdiszmorfiával küzdők attól tartanak, hogy a külsejükre irányuló figyelmük akadályozza őket a terhesség megélésében. Az ebből származó bűntudat, a társadalmi elvárások nyomása és a felelősséggel járó szorongás együttesen jelentős érzelmi terhet róhatnak rájuk. Ezek az érzések gyakran szülés után is megmaradnak, amit tovább súlyosbíthat az aggodalom, hogy szülőként vajon megfelelő példát tudnak-e mutatni gyermeküknek.

Kik vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve?

Vannak hajlamosító tényezők a terhesség alatti testdiszmorfia kialakulására: 

1. Fiatalabb korosztály: A testdiszmorfia ugyan minden korosztályt érinthet, de gyakoribb a tinédzserek és fiatal felnőttek körében, mert érzékenyebbek lehetnek a testképpel kapcsolatos elvárásokra.
2. Nemi identitás: Akik korábban is küzdöttek a testük és identitásuk elfogadásával, a terhesség alatt még intenzívebben szembesülhetnek ezzel a szorongással.
3. Evészavar: A várandósságot megelőzően vagy azalatt az érintettek evészavarral küzdöttek vagy küzdenek.
4. Korábbi testképzavarok: Amennyiben korábban volt testképzavar, nagyobb eséllyel alakul ki vagy erősödik fel a testdiszmorfia.
5. Gyors vagy szélsőséges súlygyarapodás: A terhesség alatti váratlan súlygyarapodás kiválthatja a testtel kapcsolatos aggodalmakat.

Megküzdési módok

A terhesség alatti BDD kezelésében a kognitív viselkedésterápia hatékony eszköz, mert csökkentheti a negatív gondolatokat, viselkedésmintákat, és ezáltal javítja az érzelmi jóllétet.

Támogató csoportok szintén jelentős segítséget nyújthatnak. Mások hasonló tapasztalata megerősítést adhat, csökkentve az izoláció érzését.

A reális elvárások kitűzése is fontos lépés lehet.

A társadalmi ideálok megkérdőjelezése fontos,

hiszen a várandósságnak nem kell „tökéletesnek” lennie, a személyes célok megfogalmazására kell összpontosítani. Érdemes kerülni azokat a közösségimédia-platformokat, amelyek irreális elvárásokat támasztanak.

A mindfulnessgyakorlatok elősegíthetik a testtel való mélyebb kapcsolat kialakítását, miközben csökkentik a szorongást, és erősítik az érzelmi egyensúlyt. 

A terhesség alatti testdiszmorfiás zavar rendkívül elszigetelő élmény lehet, amelyet gyakran háttérbe szorít a társadalom idealizált és romantizált képe erről az életszakaszról. A várandósság nem nyújt mindenki számára egyformán ugyanolyan élményt: míg egyesek számára az öröm időszaka, mások számára az érzelmi küzdelmek és ellentmondásos érzések ideje lehet. Ennek a felismerése és elismerése nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is szükséges lenne.