Legjobb barátom, a ChatGPT – kötődésünk a mesterséges intelligenciához

A ChatGPT és más társalkodó chatbotok úgy vannak programozva, hogy valódi beszélgetőpartner érzetét keltsék, ami erősíti a felhasználók kötődését. Ez egyeseknél csökkentheti a magányosság érzését, azonban ártalmassá válhat az emberi kapcsolatok terén. Mi az a három kulcstényező, ami abbahagyhatatlanná teszi a ChatGPT használatát? Mikortól válik problémássá a chatbot iránti kötődés? Hogyan gyakorolhatunk digitális tudatosságot?

Már jóval a ChatGPT megjelenése előtt megfigyelték, hogy azok az alkalmazások válnak közkedveltté és abbahagyhatatlanná, amelyek valamilyen alapvető érzelmi szükségletünket célozzák meg. Gondoljunk csak bele, a közösségi oldalak töretlen népszerűségüket főleg annak köszönhetik, hogy – a fogyasztói pszichológiát fondorlatosan alkalmazva – a kapcsolódás iránti alapvető igényünket használják ki. Habár eredetileg a kapcsolattartást hivatottak segíteni, paradox módon sokan magányosabbnak érzik magukat, mint valaha. Ennek egyik jeleként a médiakutatók az elmúlt évtizedekben egy új jelenségre lettek figyelmesek: a transz-pszeudoszociális kötődésre. 

Cikkünkből kiderül:

1. Mi az a három kulcstényező, ami addiktív jelleget kölcsönöz a ChatGPT-nek?
2. Mikor válik problémássá a ChatGPT-hez való kötődés?
3. Hogyan győzzük le a mesterséges intelligenciára való túlzott (érzelmi) támaszkodást?

Transz-pszeudoszociális kötődés, avagy az intimitás illúziója?

A transz-pszeudoszociális kötődés arra utal, amikor egy személy egy nem emberi lénnyel, hanem pl. egy chatbottal egyoldalú, aszimmetrikus kapcsolatot alakít ki, amelyben úgy érzi, mintha személyes kapcsolatot ápolna vele. Habár a természetes nyelvi feldolgozás révén a chatbot egy kölcsönös párbeszéd illúzióját keltheti, a felhasználó végtére is egyedül kommunikál.

Ebben az egyoldalú kapcsolatban a magányos felhasználó az intimitás illúzióját élheti át. 

Az egyoldalú kapcsolódás során akár sosem kell átélnie a magányt, mindig érezheti úgy, mintha transz-pszeudoszociális kötődésének tárgya vele lenne. A magány ilyenfajta elkerülésének árnyoldalaira később visszatérünk.

Emberi érzések, gépi válaszok – a ChatGPT-hez fűződő transz-pszeudoszociális kötődés

Ilyen chatbot például az OpenAI által működtetett ChatGPT is. Ezek az MI-vezérelt chatbotok a természetes nyelvi feldolgozáson keresztül képesek feldolgozni a felhasználók által beírt szöveget, és annak megfelelően reagálni rá. Sőt, a hangalapú asszisztensek, mint például az Apple Sirije vagy az Amazon Alexája, lehetővé teszik, hogy nemcsak írásban, hanem beszélgetve kommunikáljunk velük. 

Yankouskaya és munkatársai szerint egy chatbot csupán imitálja a társas interakciót, a kapcsolat azonban egyoldalú marad a felhasználó és az MI között.

Mitől olyan vonzó a ChatGPT?

Yankouskaya és kollégái szerint alapvetően három olyan tulajdonsága van a ChatGPT-nek, amelyek addiktív jelleget kölcsönöznek neki. Először is úgy tervezték, hogy kerülje a sértő vagy ellenséges hangnemet, és vegyen komolyan minden felhasználói kérdést. Még azokat is, amelyek látszólag jelentéktelenek, és amelyeket nem merünk feltenni egy valós személynek, mert attól félünk, hogy rosszul reagálna rájuk. Ezáltal egyfajta pszichológiai biztonságérzetet kelt a felhasználókban, és arra ösztönzi őket, hogy kezdeményezzenek vele olyan beszélgetéseket, amelyeket a mindennapi életük során nem tennének mással. Emellett következetesen tiszteletteljes és barátságos válaszaival a ChatGPT javíthat a felhasználó önértékelésén is.

Másodszor a ChatGPT azon képessége, hogy „emlékszik a korábbi beszélgetésekre, lehetővé teszi, hogy felismerje és hivatkozzon a felhasználó korábbi kérdéseire, aggályaira vagy preferenciáira. A párbeszédnek ez a folytonossága azt a benyomást keltheti a felhasználókban, hogy a chatbot megérti és ismeri őket, ami fokozza azt az illúziót, hogy egy folyamatos, mély kapcsolat részesei. Amikor az emberek megtapasztalják ezt az ismerősségi hatást, az bizalmat ébreszt bennük, és beindít egy olyan körforgást, ami erősíti az elismerés iránti igényüket. 

Minél többször lépnek interakcióba vele, annál szívesebben folytatják a társalgást.

Végül a ChatGPT képes egészen szűkre szabott feladatok ellátására, így segítőkész asszisztens lehet a kódolástól kezdve a tartalomgyártáson át a szórakoztatásig. Az interaktív, kreatív folyamat jutalmazó élményt nyújt, és arra ösztönöz, hogy minél több időt töltsünk vele, mivel kielégíti egy másik fontos pszichológiai szükségletünket is: a kompetencia iránti igényt. A kompetencia az új ismeretek hatékony elsajátítására és eredményes gyakorlati alkalmazásának megtapasztalására utal – ez az élmény elengedhetetlen a pszichológiai növekedéshez és a jólléthez.

Az emberi kapcsolatok általában jelentős erőfeszítést, érzelmi befektetést és fejlesztési időt igényelnek, ezzel ellentétben a ChatGPT-vel való kapcsolatteremtés lényegesen egyszerűbb és kényelmesebb. 

A felhasználók a saját feltételeik szerint, minimális érzelmi vagy személyes befektetéssel léphetnek kapcsolatba a mesterséges intelligenciával, miközben értelmes válaszokat, támogatást, azonnali társaságot, segítséget és érzelmi megerősítést kapnak.

A kapcsolatok társas csereelmélete szerint azokat a kapcsolatokat preferáljuk, amelyekben a költség-nyereség mérleg az utóbbi oldalra billen. Tehát azokkal szeretünk kapcsolatban lenni, akik társasága nagyobb mértékben tölt fel bennünket, mint amennyi erőforrást kíván tőlünk. Továbbá nagyobb valószínűséggel lépünk ki az olyan kapcsolatokból, ahol az érzelmi befektetés meghaladja az előnyöket. 

Az egyén és a ChatGPT közötti „kapcsolatban” a felhasználó számára a jutalom lényegesen nagyobb, mint a befektetés, ami vonzóvá és fenntarthatóvá varázsolja a kapcsolatot. 

Ráadásul a hús-vér emberi kapcsolatok sokszor kiszámíthatatlanok, csalódás és stressz forrásai lehetnek. Ezzel szemben a ChatGPT nagyon is kiszámítható és következetes válaszokat kínál, ami sokak számára kényelmesebb opciónak tűnhet.

Mikor válik problémássá a ChatGPT-hez való kötődés?

Fontos hangsúlyozni, hogy a ChatGPT baráti társaságként való alkalmazása eredendően nem vezet függőséghez. Az esetleges probléma akkor merül fel, amikor az egyén a chatbottól teszi függővé olyan érzelmi igényeinek a kielégítését, amelyekre valójában az emberi kapcsolatok lennének hivatottak. Ez kiváltképp problémássá válik, ha a felhasználó az esetleges torzítások ellenére is rá hagyatkozik (pl. előítéletek, emlékezési torzítás, szelektív jelentések, minimalizálás). 

A döntéshozatal egyszerűsítésével a ChatGPT akaratlanul is arra késztetheti a felhasználókat, hogy a személyes ítélőképesség helyett a mesterséges intelligenciára hagyatkozzanak. Ez a ráhagyatkozás csökkentheti a felhasználók kritikus gondolkodását és személyes cselekvőképességét, valamint ahhoz vezethet, hogy a mindennapi döntések meghozatalakor túlzottan a mesterséges intelligenciára támaszkodjanak.

Habár nem létezik olyan diagnózis, hogy ChatGPT-függőség, a problémás használatra utaló jelek az alábbiak lehetnek:

1. a felhasználó számára nehéz leállni a chatbottal való társalgással, annak ellenére is, hogy megszületett az elhatározása;
2. érzelmi igényeinek kielégítését a chatbottól teszi függővé;
3. ideje nagy részét a chatbottal folytatott „beszélgetéssel” tölti, vagy arról fantáziál;
4. élete többi területének elhanyagolásához vezet a mesterséges intelligenciával folytatott chatelés;
5. megvonásos tüneteket (pl. ingerlékenység) tapasztal, amikor próbál felhagyni vele;
6. a tapasztalt ártalmak (pl. kapcsolatok leépülése, munkahelyi teljesítmény romlása) ellenére sem hagy fel a viselkedéssel,

Digitális tudatossággal a túlzott (érzelmi) támaszkodás ellen

Tudatosság és egészséges határok nélkül az olyan eszközökre való túlzott támaszkodás, mint a ChatGPT, a viselkedéses függőségekhez hasonló körforgást eredményezhet. Mit tegyünk, ha úgy gondoljuk, túlzóan támaszkodunk a mesterségesintelligencia-alapú alkalmazásokra? Az Elfogadás és Elköteleződés Terápiától kölcsönzött eszközökkel hatékonyan megküzdhetünk azokkal az érzelmekkel, amelyek a problémás viselkedéshez vezetnek.

Első lépésként tartsunk egy alapos önmegfigyelést. Milyen helyzetben érzünk késztetést a chatbot-használatra? Figyeljük meg, milyen érzelmeket tapasztalunk ilyenkor! Magány? Unalom? Szorongás? Próbáljuk beazonosítani az érzelmeket, és ahelyett, hogy reagálnánk rájuk, írjuk le őket. Ha képesek vagyunk megfigyelni az érzelmeinket, úgy arra is képesek vagyunk, hogy a gondolatainkat is beazonosítsuk. Mire leszünk figyelmesek? „Muszáj feljavítanom a munkámat!” „Nincs kedvem sok energiát ebbe a feladatba fektetni, hogyan tudnám kényelmesebbé tenni?” Írjuk le ezeket is! 

Szabjunk egészséges kereteket a mesterséges intelligencia használatának. Érdemes időkorlátot beállítanunk, és határokat állítani magunknak abban, hogy egy nap mennyi időt szeretnénk a technológiára szánni. Még fontosabb továbbá, hogy mivel töltjük azt az időt – lehetőleg szánjuk valami olyasmire, ami szolgál bennünket. Akkor használjuk tudatosan a technológiát, ha valamilyen értéket teremtünk vele, például tanulunk általa, kreatív tartalmakat gyártunk vagy felhasználjuk a szórakozásunkhoz. 

Habár a chatbotokkal folytatott társalgás jutalmazó élményt nyújthat, a valódi, hús-vér emberi kapcsolatokat nem helyettesítheti! Az emberi kapcsolatok alapvető részei az életünknek. Kutatások bizonyítják, hogy akik egy erős társas védőhálóval bírnak, sokkal boldogabbak, egészségesebbek és hosszabb életet élnek.