Technopánik 2024-ben – Miért félünk a mesterséges intelligenciától?

Amióta a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körben terjed, és ahogy egyre több mindenre válik képessé, sokakban megjelenik a félelem és a technostressz. Miért félünk a mesterséges intelligenciától? Mire vezethető vissza a vágyunk, hogy felgyorsítsuk a világot? Mit tegyünk, ha ránk tör a technopánik? Cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körül.

A technostressz kifejezést az Amerikai Pszichológusok Szövetsége úgy határozza meg, mint egy foglalkozási stresszt, amely az információs és kommunikációs technológiákkal áll összefüggésben. Az eredeti meghatározás szerint elsősorban a dolgozó népesség azon munkavállalóit érinti, akik szoronganak vagy túlterheltek a számítógép által közvetített környezetben történő munkavégzés miatt, ahol folyamatos az új információk áramlása. 

A negyedik ipari forradalom óta a nagyvállalati világ egyre erősebben támaszkodik a mesterséges intelligenciára a mindennapi működésében, és a munkavállalók egyre nagyobb nyomást és aggodalmat tapasztalnak, amely hatására megemelkedik a stressz-szintjük, és ez kihat a teljesítményükre is.

Cikkünkből megtudhatod:

• Miért félünk a mesterséges intelligenciától?

• Valós veszélyek vagy a fejünkben létező félelmek?

• Hogyan küzdjünk meg a technostresszel?

Technostressz – Mindig is létezett

Amióta világ a világ, az emberekben mindig megjelent a félelem és az elutasítás a technológiai újításokra való első tipikus reakcióként. Ezt mutatja, hogy már az időszámításunk előtti 4. században Görögországban felszínre tört az ijedelem az írástudás elterjedése kapcsán: féltek, hogy így az emberek kevésbé használják emlékezőképességüket, és a fontos gondolatok írásba vétele végső soron elbutuláshoz vezethet. Később, a 16. században a könyvek megjelenésekor pedig attól féltek, hogy az így elérhető új információk sokasága összezavarja majd az elméket. Röpke, körülbelül kétszáz évvel később a napilapok megjelenése kapcsán borzongtak sokan, mivel attól tartottak, hogy az olvasóknak már nem lesz igényük találkozni egymással, hiszen az érdekes hírek felől az újságokból fognak tájékozódni, ahelyett, hogy egymástól tudakolnák meg.

Az újdonságoktól és az ismeretlentől való félelem tehát mindig is tipikus reakciónk volt, és ez evolúciós okokra vezethető vissza.

Miért félünk a mesterséges intelligenciától?

Az emberi agy egyik sajátsága, hogy hatalmas igényt tart a kontrollra. Szeretnénk a lehető legtöbb információhoz jutni ahhoz, hogy képesek legyünk úrrá lenni a dolgok felett. A technológiai újítások, mint például a mesterséges intelligencia, olyan kérdéseket vetnek fel, amikről nincs sok előzetes tudásunk. Azért félünk a mesterséges intelligenciától, mert keveset tudunk róla, és az exponenciális fejlődése miatt nehéz belátni, hogy hogyan alakíthatja át a mindennapjainkat a jövőben. Érthető módon az MI rapid fejlődésével járó ismeretlen aggodalmakat vet fel az emberekben. Azonban a korábbi technológiai újításokkal szemben az MI esetében nem csupán az ismeretlentől való félelem kerül felszínre, hanem az is ijesztő lehet, amilyen szélsebes tempóban fejlődik, és ezáltal hozzájárul az egyébként is pörgős világ még gyorsabbá tételéhez. Magától adódóan vetődik fel a kérdés, hogy ha a világ felgyorsulása stresszt kelt bennünk, miért gyorsítjuk még inkább fel?

Miért gyorsítjuk fel a világot, ha félünk tőle?

Ahhoz, hogy mélyebb rálátást nyerjünk, ezt a kérdést érdemes egy lépés távolságból megközelítenünk. Fontos megérteni, hogy mély belső törekvésünk van a fejlődésre. Szeretnénk jobbá válni, és céljaink elérése után új célokat kitűzni. Ez a belső motivációnk egészen csecsemőkorunkra vezethető vissza. Amikor kisbabaként valami olyan dologra válunk képessé, amire korábban sosem, legyen szó az első mosolyról, vagy arról, amikor először fordultunk a hasunkról a hátunkra – és fordítva –, vagy amikor megtettük első lépéseinket, ilyenkor a szüleink őszinte örömöt és szeretetet tükröztek vissza ránk. Örültek nekünk, és annak, hogy fejlődünk. Ez az alapélmény még a gondolkodási szint előtti emlékként, „sejtszinten” kódolódott bennünk. Érzelmi alapszükségletünk, hogy szeretve érezzük magunkat, szorosan összefonódott azzal az élménnyel, amikor egy fejlődési mérföldkőhöz értünk. Ez az emberi motívum húzódhat meg akár a mostanában a munkaerőpiacon gyakran megfigyelhető tendencia mögött is, amikor valaki képessé válik a munkájának egy részét automatizálni, és a felszabadult idejét a megállás, megpihenés helyett arra használja, hogy maximalizálja erőforrásait. 

Sokan félnek attól, hogy leváltja őket a mesterséges intelligencia. 

Egy másik alapvető érzelmi igényünk az autonómia és a kompetencia. Az általános mesterséges intelligencia képes ellátni bármely olyan intellektuális feladatot, amit az ember képes ellátni. Nagyon is érthető módon sok munkavállaló érezheti úgy, hogy az MI fenyegeti ezt az alapvető érzelmi szükségletét. Hiszen míg mi, emberek tökéletlenek vagyunk és hibázunk, addig az MI egy szoftver vagy hardver vagy azok elegye, a jól leszabályozható feladatok elvégzésére optimalizálható. Sokakban megjelenik a félelem, hogy munkájukat átalakítja a mesterséges intelligencia, vagy akár teljes egészében leváltja őket.

Hogyan küzdjünk meg a technostresszel?

A technostresszel való megküzdésre számos módszer létezik. Egy hatásos módszer lehet, ha az Elfogadás és Elköteleződés terápiás szemlélet segítségével megtanuljuk elfogadni aggodalmainkat és a technológiával kapcsolatos belső félelmeinket. Amikor képesek vagyunk észrevenni az MI-vel kapcsolatos nyomasztó gondolatainkat (pl. “Hasznavehetetlenné válok a munkaerőpiacon.”), akkor megszületik annak a lehetősége, hogy nyugtázzuk: a gondolat csak egy gondolat, nem több és nem is kevesebb. Ezzel együtt annak is megszületik a lehetősége, hogy elköteleződjünk a nekünk fontos értékek iránt, így a viselkedésünket az értékeinkhez igazíthatjuk ahelyett, hogy hagyjuk, hogy a technopánik uralja cselekedeteinket.

Az érzelmeink elfogadása és az értékek iránti elköteleződés mellett pedig érdemes időnként digitális detoxot tartanunk. Amennyiben pedig szeretnénk helytállni a jövő munkaerőpiacán a folyamatos automatizálások közepette is, érdemes a társas és kreatív problémamegoldó készségekben fejlődnünk.