Miért múlik el minden, ami öröm? – A tartós boldogság nyomában

Mikor voltunk utoljára igazán boldogok? Képesek vagyunk-e egyáltalán tudatosítani, a boldogság mely szintjén állunk? Mit szükséges tennünk a teljesebb boldogság eléréséért? Cikkünkben többek között ezeket a kérdéseket jártuk körül.

A boldogságot gyakran közvetlenül az élvezethez kötjük, izgalmas, szórakoztató vagy érzéki pillanatok sorozataként képzeljük el. Bár a hedonikus boldogság kellemes örömkitöréseket kínál, legyünk őszinték: ezek a pillanatok rövid életűek. Amint a kezdeti izgalom elmúlik, a következő mámort kell keresnünk, legyen az egy kedvenc film vagy egy adrenalinnal töltött élmény – ez pedig tulajdonképpen a múló örömök hajszolásának „hedonikus futószalagja”. De vajon mi hozhatja el számunkra a tartós boldogságot? A továbbiakban ezt vizsgáljuk meg.

Cikkünkből kiderül:

1. A hedonia elsősorban a rövid távú örömszerzéseket foglalja magába.
2. Az eudaimonia a boldogság pszichés vonatkozásait tartja fontosnak.
3. A pozitív pszichológia szerint a boldogság elérésének három lehetséges szintje van.

Hedonia vs. eudaimonia – Kétféle boldogság létezik, de csak az egyik tartós?

Mindenki szeretne boldog lenni, az öröm az egyik legerősebb hajtóerő az életünkben, épp ezért a pszichológia létrejötte óta végtelen számú kutatás foglalkozott a témával.

A boldogság hedonikus koncepciója elsősorban a pozitív érzelmekre fókuszál, és olyan rövid távú örömszerzési módokat foglal magába, mint például az evés, a pénzszerzés vagy épp a hírnév. Az Arisztotelész által megalkotott eudaimonia fogalma ezzel szemben az öröm pszichés vonatkozásait igyekszik megragadni. A boldogság ezen megfogalmazása magába foglalja az értelemkeresést, az önmegvalósítást és a személyes növekedést egyéni szinten, míg közösségi szinten ide érthetjük többek között a megosztott társadalmi célok és értékek iránti elkötelezettséget.

A pozitív pszichológia megjelenésével azonban a fenti megközelítés megkérdőjelezésre került. Dr. Martin Seligman pszichológus szerint, aki a pozitív pszichológia egyik vezéralakja, a boldogság eléréséhez három út vezet: az élvezetek, az elkötelezettség és az értelem. Kutatási eredményeik arra utalnak, hogy

a legnagyobb elégedettséghez az az élet vezet, amely mindháromban bővelkedik, ugyanakkor a tartós boldogsághoz az elköteleződés és az értelem megtalálása járulnak hozzá leginkább.

A kellemes, a jó és az értelmes élet

A fenti kutatási eredmények mentén Dr. Seligman 3 dimenzió szerint osztotta fel a boldogságot az életünkben.

A kellemes élet akkor valósul meg, ha megtanuljuk megízlelni és értékelni az olyan alapvető dolgokat, mint a társaság, a természeti környezet és a testi szükségleteink.

Megragadhatunk ezen a szinten, vagy továbbléphetünk a jó vagy elkötelezett élet megtapasztalása felé, melyet egyedi erényeink és erősségeink felfedezésével és kreatív alkalmazásával érhetünk el, hogy életünket teljesebbé tegyük.

Következésképpen az utolsó szakasz az értelmes élet, amelyben mélyen kiteljesedünk azáltal, hogy egyedi erősségeinket egy önmagunknál nagyobb cél érdekében használjuk. Dr. Seligman elméletének különlegessége, hogy az emberi boldogságról alkotott két ellentétes nézetet egyeztet össze:

az individualista megközelítést, amely azt hangsúlyozza, hogy gondoskodnunk kell magunkról és ápolnunk kell saját erősségeinket, valamint az altruista megközelítést, amely hajlamos lekicsinyelni az egyéniséget, és a nagyobb cél érdekében történő áldozatvállalást hangsúlyozza.

Mi vezethet el bennünket az értelmes élethez?

A boldogsághoz nincsenek rövidebb utak, és az értelmes élet a kellemes és az elkötelezett életekből származó jellemerősségeket egyaránt magába foglalja. Míg a kellemes élet több, rövid távú pozitív érzelmet hozhat, az ember jobban megértheti önmagát, ha felfedezi erényeit és erősségeit. Ha ez a megértés megtörtént, az ember képes lehet elérni a boldogságot az értelmes életen keresztül. Mi segíthet ebben bennünket?

Pozitív érzelmek: A pozitív érzelmek elengedhetetlenek az életkilátások javításához, beleértve a hosszabb élet, a jobb egészségi állapot és a támogatóbb szociális háló lehetőségét. A pozitív érzelmek gyakran párosulnak olyan eseményekkel vagy körülményekkel, amelyek boldoggá tesznek bennünket.

Optimizmus: Az optimizmus a reményteljes hozzáállás és a bizalom fenntartását jelenti, hogy minden eredményünk sikeres lesz. Az optimizmus nem csak a rezilienciával hozható összefüggésbe, de a tanult optimizmus segíthet bennünket a kevésbé boldogságteli időszakokban is.

Hála: A hála magában foglalja a bennünket körülvevő emberek, dolgok, élmények és események iránt érzett megbecsülést. Az egészséges életmódra törekvő egyén számára a hála kifejezése – esetleg hálanaplók segítségével – segít az életében lévő pozitív dolgokra gondolni.

A céljaink és értékeink megtalálása: Ha cselekedeteink összhangban vannak értékeinkkel, úgy érezzük, hogy életünknek több értelme van. Ez pedig többek között a kiégés megelőzését is elősegítheti. Az alapvető értékeink, meggyőződéseink és vágyaink tisztázása önvizsgálatot és őszinteséget igényel. Egy 2020-as, több mint 30 000 embert vizsgáló metaanalízis megállapította, hogy a hitelesség, vagyis az önmagunkhoz való hűségérzet nagyobb jólléttel jár együtt.

Empátia: Az empátia magában foglalja azt a képességet, hogy megértsük egy másik ember érzéseit, és érzelmi szinten kapcsolódjunk hozzá. Az empátia segít bennünket a kapcsolatainkban, és megtanuljuk általa, hogy hogyan kommunikáljunk jobban.

Kapcsolatépítés: A személyes kapcsolatok kialakítása más emberekkel alapvető fontosságú. A személyközi kapcsolatok kialakításával növelhetjük általános empátiánkat, és megtanulhatjuk, hogyan tartsunk fenn olyan kapcsolatokat, amelyek minden érintett számára előnyösek. Ezenkívül ezek a kapcsolatok szociális támogatást nyújtanak, és motiválhatnak abban, hogy folytassuk az önmagunkon való munkát.

Határok húzása: Az életben minden nap rengeteg döntést kell meghoznunk, és a döntéseink vagy segíthetnek abban, hogy jól érezzük magunkat, és olyan életet éljünk, amilyenre vágyunk, vagy akadályozhatnak ebben. Itt jönnek a képbe a határok: eléggé megváltoztathatja az életünket, ha gyakoroljuk, hogy gyakrabban legyünk magabiztosak a saját szükségleteink és vágyaink előtérbe helyezésében. Sokszor a legnagyobb akadály, amikor megpróbálunk határokat szabni, a bűntudat, amit érzünk. Nem is annyira az, hogy megpróbáljuk meghatározni, hol vannak a határaink (gyakran tudjuk, hol vannak!), hanem a bűntudat, amit akkor érzünk, amikor határokat akarunk felállítani, vagy határozottabban akarunk fellépni velük kapcsolatban. Félünk ugyanis attól, hogy hogyan fognak megítélni minket, vagy hogy cserbenhagyunk-e valakit. De a bűntudat a határok kijelölésével összefüggésben elkerülhetetlen. A nehéz érzések azonban az élet részei, és ahelyett, hogy elmenekülnénk a nehéz érzések elől, hogy a komfortzónánkban maradjunk (azaz félelemből nem állítunk határt), szükséges megtanulnunk, hogyan kezeljük a bűntudatot azáltal, hogy lehalkítjuk a hangerejét, és nem hagyjuk, hogy minden lépésünket irányítsa.

Ahogy tehát láthatjuk, a boldogságnak több szintje van, és bár számos történés okozhat örömöt a mindennapjainkban, a tartós boldogság eléréséhez nekünk is tennünk kell. Kezdő lépésként érdemes tudatosítani, hogy a boldogság mely szintjén állunk, és milyen lépéseket szükséges tennünk a teljesebb boldogság elérése felé!