Visszautasított szülők – Miért viselkedhet „tiszteletlenül” a felnőtt gyermek?

A szülők a gyermek számára sokáig a „világ közepét" jelentik, aztán a gyerek elkezd felnőni... Az egykor „istenített" szülő hirtelen azzal szembesül, hogy már nem fontos a véleménye, elutasítják, elhanyagolják, és sokszor nem több, mint egy kellemetlenkedő alak a gyereke életében. A változás nem véletlen: a felnőtté válás folyamata megrengeti a korábbi dinamikát, a szimbiózis felbomlik, megkérdőjeleződnek a szerepek. A viszony átrendeződése mélyen megviselheti a szülőt, aki az önállósodási kísérleteket tiszteletlenségként értelmezheti. Ahhoz, hogy ne mérgesedjen el a kapcsolat, és egy egészséges viszony keretei létrejöhessenek, fontos először megérteni, hogy mi állhat a gyerek viselkedésének hátterében.

Sok szülő ellene irányuló tiszteletlenségnek érezheti, ha a már felnőtt gyermeke elutasítja a tanácsait, nem akar vele annyit találkozni, kommunikálni, vagy tudatosan eltávolodik a családi hagyományoktól, saját szokásokat és életstílust kialakítva. Pedig az élet természetes része, hogy a gyerekek felnőve kialakítják a saját identitásukat, amibe beletartozik a saját vélemény megfogalmazása, valamint egyéni határaik meghúzása. Így ezek elsősorban az önállóság jelei, nem feltétlenül a tiszteletlenségé.

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan tegyünk különbséget a tiszteletlenség és önállóságra törekvés között?
2. Mi lehet az oka, ha a gyermekünk bántó módon viselkedik velünk?
3. Hogyan érdemes megpróbálni változtatni a helyzeten?

Mielőtt hirtelen következtetéseket vonnánk le arról, hogy tiszteletlen-e a gyermekünk, kérdezzük meg magunktól, hogy nem lehet-e, hogy valójában csak:

1. Privát szférára vágyik?
2. Kifejezi a saját véleményét?
3. Másképp neveli a gyermekeit, mint ahogy mi tennénk?
4. Meghúzza a határait a családdal töltött időt illetően?

Fontos különbséget tenni az önálló akarat érvényesítése és a valódi tiszteletlenség között. A viselkedésnek vannak olyan formái, amelyek átléphetnek egy határt, beleértve a következőket:

1. Szóbeli sértések vagy gúnyolódás
2. Rongálás vagy lopás
3. Manipuláció vagy bűntudatkeltés
4. A tisztázott határok ismételt megsértése
5. Fizikai agresszió

Ezekkel is fontos tisztában lenni, hiszen ezek valóban tiszteletlen és bántó viselkedések. Jeffrey Bernstein pszichológus, szülőkre specializálódott coach cikkében arra biztatja a szülőket, hogy az egészségesebb kapcsolat felé vezető út első lépéseként ismerjék fel az önállósodásra való törekvés és a bántalmazás közötti különbséget.

Miért viselkednek tiszteletlenül a „felnőtt gyerekek"?

Bernstein 10 nap a kevésbé dacos gyermekért című könyvében azt vizsgálja, hogy a felnőtt gyermekek látszólag bántó viselkedése milyen mélyebb problémákban gyökerezik. Ha a már felnőtt gyermek távolságtartó, védekező vagy akár ellenséges a szülőkkel szemben, annak a következő okok állhatnak a hátterében:

Feldolgozatlan gyermekkori fájdalmak

Felnőttként, neveltetésünkre visszatekintve, sok múltbéli sebet fedezhetünk fel. A legtöbbünknek van olyan élménye, hogy a szülei nem hallgatták meg, esetleg túlkontrollálóak, túlféltőek voltak vele, vagy kritizálták a személyiségében, viselkedésében őt.

Ezek azt válthatják ki, hogy az illető gyerek felnőve bizonyos távolságot tartson, hidegen viszonyuljon szüleihez, így védve magát attól, hogy újra befolyásolhassák szülei bántó megjegyzései.

Vegyük például a 29 éves Júliát, aki ritkán válaszol édesanyja hívásaira. Ha mégis, akkor is rövidre fogja a beszélgetést, és igyekszik minél távolságtartóbb maradni. Édesanyja emiatt elutasítva érzi magát, de azt lehet, hogy nem tudja, hogy Júlia még mindig neheztel a gyerekkora miatt, amikor úgy érezte, hogy nem hallgatták meg, és érzelmileg elhanyagolták.

Állandó ítélkezés vagy kritizálás

Senki sem szereti, ha folyamatosan bizonyos elvárásokhoz és mércékhez hasonlítgatják. Ha a szülőkkel való beszélgetések még felnőttként is gyakran kéretlen megítélésekre és tanácsokra futnak ki, a „felnőtt gyermekek" elkerülően vagy agresszíven reagálhatnak. Ez ugyancsak egy önállóságot szabotáló, túlkontrolláló viselkedés lehet a szülők részéről, amelynek felismeréséhez bizonyos szintű önismeretre van szükség.

Egy példa erre: Máté 32 évesen is rögtön ugrásra kész, amikor az apja, Károly a munkájáról érdeklődik. Máté úgy érzi, az apja kérdése passzív-agresszíven implikálja azt a véleményét, hogy Máté nem "elég sikeres", így ingerülten válaszol.

Hatalmi harcok az irányításért

Az alapvetően tekintélyelvűbb nevelési stílust képviselő szülők nehezen birkóznak meg azzal, amikor a gyermekeik felnőttként valamilyen módon visszautasítják őket. Az ilyen szülők gyakran igyekeznek megtartani a befolyásukat a már felnőtt gyermekük életében is – legyen szó akár pénzügyekről, fontos életvitelbeli döntésekről, elvi kérdésekről –, ami természetesen a másik fél ellenállásához vagy elidegenedéséhez vezethet.

Erre jó példa Zsófi (27) esete, aki neheztel édesapjára, amiért az továbbra is beleszól pénzügyi döntéseibe. Előbb felajánlja, hogy segítségként kifizeti a számláit, de közben kritizálja lánya pénzköltési szokásait, amire Zsófi részéről felháborodás a válasz: „Nem kértem a segítségedet!”

Stressz és mentális problémák

A bezárkózás vagy megválaszolatlan üzenetek nem csak a szülőről szólhatnak. A „felnőtt gyermek" saját életében megtapasztalt problémái, a stressz, szorongás, depresszió és kiégés is állhatnak a jelenség hátterében, amikkel felnőttként neki is ugyanúgy meg kell küzdenie.

Példa: a 35 éves Peti nem reagál édesanyja üzeneteire. Az édesanya ezt úgy értelmezi, hogy fia nem törődik vele, pedig valójában Peti a munkával járó stresszel és a depresszió terhével küzd. Bár szereti az édesanyját, egy újabb elvárás teljesítése túl megterhelőnek tűnhet számára.

Változó prioritások

Ahogy a gyerekek maguk is felnőttekké válnak, elkezdik saját karrierjüket építgetni, és családot alapítanak, így időbeosztásuk és érzelmi kapacitásuk is átrendeződik. Ami szülőként könnyen elhanyagolásnak érződhet, valójában lehet az élet változó valósága.

Példa: Alíz (31) stresszes, megterhelő munkát végez nap mint nap, és mellette két gyereket nevel. Amikor az édesanyja arra panaszkodik, hogy már szinte sosem hívja fel, Alíz bűntudatot érez, ugyanakkor frusztrált is, mert már alapvetően is túl van terhelve a hétköznapi tennivalók által.

Addikció vagy destruktív viselkedés

Van, hogy tartós szenvedélybetegségek vagy más okokból eredő káros viselkedési minták is vezethetnek manipulációhoz, tiszteletlenséghez, vagy akár a szülők pénzügyi kihasználásához.

Például, amikor András (40) sokadjára kér kölcsön édesanyjától, amit ő ezúttal elutasít, András dühösen rátámad, és őt teszi felelőssé a nehézségeiért.

Hogyan javítható egy ilyen kapcsolat?

Ha úgy érzed, hogy megromlott a kapcsolatod a gyermekeddel, íme néhány lépés, amivel újjáépítheted a kölcsönös bizalmat és tiszteletet:

Kommunikálj védekezés nélkül

1. Ahelyett, hogy hibáztatásba kezdenél, próbálj empátiával és nyitottan hozzáállni. Használj „én” kijelentéseket: „Bánt, amikor nem válaszolsz az üzeneteimre.”
2. Kerüld a vádaskodást: „Szeretném megérteni a nézőpontodat.”
3. Ne reagálj azonnal védekezéssel vagy helyesbítéssel, hanem próbáld megérteni az érzéseit és a nézőpontját.

Reflektálj a saját viselkedésedre

Tedd fel magadnak őszintén a kérdést: Lehet, hogy kritizáltam, tolakodó voltam, vagy elutasítottam az érzéseit? Vagy előfordulhat, hogy ő így érezhette? Ilyen alkalmakkor segíthet értékes, objektív nézőpontot nyújtani egy pszichológus vagy egy megbízható barát.

Kérj bocsánatot

Ha a gyermeked megosztotta veled a múltbeli fájdalmait, ismerd el azokat – anélkül, hogy bagatellizálnád a jelentőségét, vagy megpróbálnád racionalizálni az érzéseit. Egy őszinte, egyszerű bocsánatkérés döntő lépés lehet a gyógyulás felé.

Állíts fel egészséges határokat

A tisztelet kétirányú dolog: ha te nem kapod meg, viszonozni sem fogod tudni. Ha a gyermeked viselkedése toxikusnak érződik, állíts fel világos és határozott határokat:

„Szeretlek, de nem fogok pénzt adni, mert ez mindkettőnk számára egészségtelen....”

„Nem szeretnék olyan beszélgetésekben részt venni, ahol sértegetnek/kiabálnak velem. Biztosan van egy konstruktív módja annak, hogy ezt megbeszéljük.”

Bár ilyen szituációk hátterében mélyre nyúló problémák lehetnek, ha elkezditek felismerni a konfliktusok mögötti okokat, és tudatosan dolgoztok a kommunikáción, közelebb kerülhettek egy egészségesebb és kölcsönösen tiszteletteljesebb kapcsolathoz. Persze ehhez mindkét félnek partnernek kell ebben lenni, ezért sok türelmet és odafigyelést igényel.