Ne félj, beszélj! – miért fontos beszélgetni a gyerekekkel az érzésekről?

Hány érzelmet tud egy gyermek megnevezni? Öröm, bánat, félelem? És mi, felnőttek vajon hány érzést tudunk megkülönböztetni? Az érzelmeink felismerése, kategorizálása és megértése gyakran számunkra is nehézséget okoz, de mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek ki kell dolgozniuk a saját stratégiájukat ezek kezelésére. Ez az alapvető készség ugyanis jelentős hatással lehet a jóllétünkre és az érzelmi fejlődésünkre egyaránt – alakítja a személyiségünket és azt, hogy hogyan viszonyulunk másokhoz. Ha a gyerekek érzelmileg és szociálisan tudatosabbak és képzettebbek, akkor hatékonyabban tudnak majd eligazodni a kapcsolataikban, és kihívások esetén is könnyebben találnak választ a problémákra.

A gyerekek számára nehéz feladat lehet felismerni, megérteni és kommunikálni a saját és mások érzéseit egy felnőtt támogatása nélkül; sokan küzdenek azzal, hogy hatékonyan tudják kifejezni magukat. A megnyugvás folyamata, az érzések leírása és a kihívások kezelése rengeteg gyakorlást igényel. Amikor egy felnőtt magyarázatot és támogatást ad, akkor tulajdonképpen segít megérteni a gyereknek, hogy mit is tehet az érzelmei kezelésének érdekében. Akik pedig megtanulják önmaguk és mások érzéseit felismerni és megnevezni, azok sokkal eredményesebben tudják majd szabályozni a saját válaszaikat, akár erőteljes vagy szélsőséges érzelmek esetén is. Éppen ezért létfontosságú, hogy a gyerekeket kiskoruktól kezdve megtanítsuk felismerni és kifejezni az érzéseiket.

Cikkünkből kiderül:

• Miért fontos, hogy minél gyakrabban beszélgessünk gyermekeinkkel az érzelmekről?
• Mely gyakorlatok segíthetnek ebben?
• Milyen előnyök származhatnak az érzelmeink kibeszéléséből?

Az érzelmek napos oldala

Az érzelmek kifejezésének képessége segít a gyerekeknek egészséges kapcsolatokat kialakítani a társaikkal és a felnőttekkel. Azok a gyerekek, akik képesek kifejezni az érzelmeiket, általában pozitívabb interakciókat folytatnak másokkal, és eredményesebben kommunikálják a szükségleteiket. Ennek következtében az empátiás készségük is fejlődik, és mások érzéseit is könnyebben értik majd meg. Nem beszélve arról, hogy könnyebben barátkoznak és dolgoznak csapatban, valamint eredményesebben oldják meg a konfliktusokat is.

Az érzések adekvát kifejezése pozitív hatással lehet a mentális egészségre is. Felkészít a stresszel és a megterhelő helyzetekkel való megküzdésre, és fejleszti a rugalmasságot – rezilienciát. A túlterheltség, szorongás vagy idegesség is könnyebben kezelhető, ha közben ki tudjuk fejezni önmagunkat. Azok a gyerekek, akiknek ez nem megy, számos negatív érzelmet tapasztalhatnak, kezdve az alacsony önértékeléstől, szorongástól egészen a depresszióig. Ezzel szemben azok a gyerekek, akik ki tudják fejezni az érzéseiket, egészségesebben kezelik a nehézségeket. Kevésbé valószínű, hogy elnyomják az érzelmeiket, vagy olyan negatív megküzdési mechanizmusokhoz folyamodnak, mint a kábítószer-használat vagy az önkárosítás.

Biztonsági háló

Annak elérése érdekében, hogy megtanítsuk a gyerekeket az érzéseik hatékony kifejezésére, fontos, hogy egy olyan biztonságos és támogató közeget biztosítsunk, amely a nyílt kommunikációra ösztönöz. Teremtsünk lehetőséget az érzelmek kifejezésére azáltal, hogy figyelmesen hallgatunk, kérdéseket teszünk fel és ítélet nélkül elfogadunk.

Váljunk példaképpé!

Mi magunk is hatékony példaként szolgálhatunk a gyermekeink számára, hiszen a gyerekek úgy tanulnak, hogy megfigyelik a szüleiket, lemásolják a körülöttük lévőket. Ha a környezetükben élő felnőttek egészséges érzelmi kifejezésmódot modelleznek, ők is nagyobb valószínűséggel követik majd a példájukat. Ha látják, hogyan néz ki egy érzelem a valóságban, és miként reagálunk rá megfelelően, az segíthet abban, hogy jobban megértsék a bennük zajló folyamatokat is.

Szakítsunk tehát időt a saját érzelmeink kezelésére is, fektessünk energiát abba, hogy beszélgessünk róluk, hiszen így tehetjük a legtöbbet a saját gyermekeink fejlődéséért.

Nevezzük meg az érzéseinket!

Beszélgessünk minden nap az érzelmekről! Kérdezzünk ezzel kapcsolatban, és vegyük észre a különböző érzéseket, reflektáljunk rájuk és definiáljuk őket, amikor a gyermek nem találja a megfelelő szót a kifejezéshez. Tudatosítsuk, hogy minden embernek vannak érzései, és segítsünk megérteni a különböző összefüggéseket!

Értsünk meg másokat!

A különböző érzelmek megtanulására és azonosítására nagyszerű lehetőség, ha például meseolvasás közben megbeszéljük a különböző szereplők érzelmi állapotát. Ez segít a felismerésben és az empátiás készség fejlesztésében is. „Hogyan érezheti most magát Hamupipőke?” „Vajon miért viselkedik így a mostohaanya?” Figyeljük meg, vagy akár utánozzuk az egyes szereplők arckifejezését és testbeszédét. Ezáltal játékosan, biztonságos környezetben fejleszthetjük az érzelmi intelligenciát. Természetesen ezt a gyakorlatot nem kell a könyvekre korlátoznunk, használjuk bátran az élet más területein is! Beszéljük át a saját életünk történéseit is hasonló részletességgel, tegyünk fel kérdéseket mindennapi élethelyzetekre vonatkozóan is.

Vizuális segítség

Használjunk érzelemkifejező kártyákat, képeket, szimbólumokat! Ezekkel a vizuális segédeszközökkel a gyerekek könnyebben be tudják azonosítani, hogyan is érzik magukat. Válasszuk ki, hogy az adott időpontban épp milyen érzés jellemző ránk, csoportosítsuk a különböző érzelmeket, vagy utánozzuk az egyes arckifejezéseket – ezek mindegyikével támogatni tudjuk a gyermekünk érzelmi fejlődését.

Fizikai jelek

Vegyük észre az érzelmeink fizikai megnyilvánulásait! Beszélgessünk arról, mit jelent, ha elvörösödik az arcunk, ha szaporábban kezd dobogni a szívünk, vagy ha izzad a tenyerünk. Ilyenkor kicsit a testi tüneteinkre koncentrálunk, és kívülállóként szemlélhetjük magunkat, az azonnali reakció helyett megállunk egy pillanatra és befelé figyelünk. Bátorítsuk a gyerekeket, hogy legyenek kíváncsiak ezekre a testi tünetekre, álljanak hozzájuk nyitottsággal és együttérzéssel.

Minden érzés rendben van

Normalizáljuk az érzelmeket!

Tudatosítsuk, hogy mindenkinek vannak érzései, és minden érzés megengedett – a kérdés csak az, hogy hogyan reagálunk rájuk.

Az, hogy hogyan viszonyulunk a saját és mások érzéseihez, hogyan válaszolunk rájuk, a mi irányításunk és ellenőrzésünk alatt áll. Rendben van, hogy dühösek vagyunk, ha óriási a sor az iskola ebédlőjében, de az már kevésbé, ha ezt úgy fejezzük ki, hogy a körülöttünk lévőket lökdössük. Gyakran kategorizáljuk a félelmet, dühöt, szomorúságot „rossz” vagy épp „helytelen” érzelemként, pedig ezek – habár gyakran kellemetlenek – mind-mind fontos célt szolgálnak. Segítenek elkerülni a veszélyt, felkészítik a testünket a megpróbáltatásra, vagy jelzik, hogy ideje segítséget kérnünk.

Minél jobban értünk valamit, annál könnyebben birkózunk meg vele, a gyerekek tehát annál jobban fogják tudni kezelni az érzelmeiket, minél jobban megértik őket.

Elsöprő érzelmek

Fontos, hogy segítsük a gyerekek megnyugtatását, amikor viharos, erős érzelmeket élnek át. Legyünk ott mellettük az ilyen megterhelő szituációkban, és adjunk példát, modellezzük a lehetséges önmegnyugtató stratégiákat. Vegyünk együtt mély levegőket, fogalmazzuk meg közösen az érzelmeket, beszéljünk a problémáról. A gyermekek önszabályozása és problémamegoldó képessége ugyanis ezek nyomán fog kialakulni.

Ne féljünk dicsérni!

Legyünk a gyermekeink legnagyobb támogatói! Adjunk visszajelzést, éljünk a pozitív megerősítés módszerével, és kísérjük kézen fogva a gyerekeket az érzelmi fejlődés útján, hiszen az érzéseink időnként erőteljesek, és akár – a felnőttek számára is – ijesztőek lehetnek, amelyeket sokszor nehéz megérteni, kezelni vagy épp kontrollálni.

Az érzéseinkről való beszélgetés segíthet abban, hogy közelebb érezzük magunkat azokhoz az emberekhez, akik fontosak számunkra. Érzelmeink szavakba öntése fejleszti az önkontrollt és az adaptív megküzdést a megterhelő érzelmi szituációkban. De csak akkor tudunk könnyedén beszélni róluk, ha tudjuk, hogy mit érzünk és miért. Éppen ezért – bár már gyerekkortól kezdve rendkívül fontos ennek fejlesztése – ne féljünk felnőtt fejjel sem gyakorolni! Váljunk az érzéseink szakértőjévé!