Rövid távú jutalmak vagy hosszú távú célok: miért választjuk gyakran az előbbit?

Eltervezzük heti feladatainkat, és jó érzéssel tesszük félre a listát. Nemcsak a sürgős, elkerülhetetlen teendőinket írtuk össze, hanem azokat is, amelyek lassan, de biztosan közelebb visznek minket vágyott céljainkhoz. Ám amikor eljön a következő hét, ahogy telnek a napok, azt vesszük észre, hogy sokkal kevesebb tennivalót pipálhatunk ki a listánkról, mint amennyit szerettünk volna. Ennek oka gyakran döntéseinkben keresendő.

Emberekként büszkék vagyunk racionális oldalunkra, megfontoltságunkra, az előrelátás képességére. Olyan célokat állítunk magunk számára, amelyek fontosak nekünk, és meg tudjuk tervezni a leghatékonyabb módon elérésüket. Érzelmeink és szükségleteink azonban időről időre átveszik az irányítást. Miért olyan nehéz napi fél órát edzeni, és jobban átgondolni a heti menüt, ha az egészségünk a tét? Miért küzdünk a halogatással, amikor már jól ismerjük a feladatok elhanyagolásával járó stresszt és rohanást?

Nem vagyunk egyedül, ha a hosszú távú céljainkért való küzdést olykor nehéznek találjuk. A háttérben számos ok állhat, ezek közül tekintünk át néhányat.

Cikkünkből kiderül:

1. Miért részesítjük előnyben a rövid távú jutalmakat, és ez hogyan nyilvánulhat meg?
2. Milyen okok állhatnak a rövid távú jutalmak preferálásának hátterében?
3. Mi segíti a kísértéseknek való ellenállást?

A rövid távú jutalmak preferálásával kapcsolatban szakemberek két fontos fogalmat szoktak vizsgálni.

Az időbeli diszkontálás: az a jelenség, hogy minél később kapnánk meg egy jutalmat a jövőben, az fokozatosan annál értéktelenebbé válik számunkra. Így a kisebb, de azonnali jutalmakat választjuk inkább a nagyobb, később elérhető jutalmak helyett.

A jutalmazás késleltetése: vagyis az a képességünk, hogy ellenálljunk egy azonnali jutalom csábításának egy későbbi, értékesebb jutalom elérése érdekében. Olyan képességről van tehát szó, amelynek fontos következményei lehetnek.

Mindkét fogalmat gyakran vizsgálják olyan problémákkal kapcsolatban, mint az elhízás, az elégtelen tanulmányi teljesítmény, az öngondoskodás, kábítószerhasználat, dohányzás.

Az azonnali jutalomszerzés előnyben részesítésének okai

Evolúciós örökség

Az emberi történelem nagy részében a túlélés, az élelemszerzés bizonytalan volt, így őseink számára az számított adaptív döntésnek, ha éltek a jutalmak megragadásának lehetőségével: ott és amikor a lehetőség prezentálta magát. Az evolúciós változások sokkal lassabban mennek végbe, mint a technológiai és a tudományos fejlődés, így agyunk továbbra is előnyben részesíti a rövid távú jutalmakat, a modern életünket megkönnyítő találmányok ellenére.

Érzelemszabályozás

Az érzelemszabályozás gyengébb képessége változatos káros viselkedésmintákhoz vezethet. Számos azonnali jutalmat használhatunk érzelemszabályozásra. Sokaknál a kellemetlen érzelmekkel (szorongással, stresszel, unalommal) való megküzdést szolgálja a közösségi médiai oldalak gyakori látogatása, a nassolás vagy a sorozatokban való elmerülés.

Intelligencia és képzelőerő

A hosszú távú célok eléréséhez szükséges a tervezés és az előrelátás képessége is. Előbbi könnyebb a magasabb intelligenciával rendelkező személyeknek, utóbbi pedig azoknak, akik jobb fantáziával jellemezhetőek.

Nélkülözés, bizonytalanság, tehetetlenség

Az életben maradás bizonytalansága sokak számára nem az emberi múlt velejáróját jelenti, hanem a jelent vagy gyermekkorukat. Súlyos betegségek, balesetek, a szegénység, gyermekkorban a káoszjellemezte családi élet mély nyomot hagyó emlékeztetői az élet rövidségének és kiszámíthatatlanságának. Bizonyos esetekben az azonnali jutalmak választása így megküzdési, túlélési stratégiaként működhet. Ha a jövőbeli nagyobb jutalom bizonytalan, a biztos rövid távú jutalom választása adaptív is lehet, és egy racionális döntéshozatal eredménye.

A fiatalok élete természetes módon másfajta bizonytalansággal is jár: továbbtanulás, karrier-, lakóhely és párválasztás.

Időperspektíva

A rövid távú jutalmak preferenciája nagyobb mértékben jellemző azokra a személyekre, akik jelenorientáltak, illetve akik csak a rövidebb távú jövőre gondolnak. Utóbbi is összefüggésbe hozható több, már említett problémával: deviáns, kockázatos viselkedéssel, alacsony iskolai teljesítménnyel, függőségekkel.

A jelen- vagy jövőorientáltság nem egy állandó jellemző. Az emberek hajlamosabbak többet fókuszálni a jelenre, mint a jövőre, ha emlékeztetik őket, hogy az élet véges. Ez a gondolat elérhetőbb az idősebbek számára, ami magyarázhatja, miért csökken körükben az önszabályozás és a jutalmazás késleltetésének képessége.

A halállal kapcsolatos gondolatok azonban ellenkező hatást is elérhetnek. Családi, baráti körben tapasztalt veszteség gyakran motiválja az embereket, hogy megfontoltabb döntéseket hozzanak, amelyek a jövőjüket vagy családtagjaik jövőjét biztosítják (például anyagiak terén).

Életkor

A felnőttkorhoz közeledve és annak elérésével fejlődik a jutalomszerzés késleltetésének képessége, és a hosszú távú célok fontosabbá válnak. Időskorban a képesség romlása figyelhető meg. Ez alapján a legfiatalabbak (kb. tizenötéves kor alatt) és a legidősebbek (kb. hatvanöt év felett) tűnnek a legimpulzívabbnak. Ahogy láttuk, ebben a bizonytalanság és az élet végessége játszhat szerepet.

Impulzivitás és az önkontroll hiánya

Az önkontroll nehézségeire utaló impulzivitás egy számos pszichológiai betegségben megfigyelt tünet. Ezek közé tartozik a bipoláris depresszió, a különböző személyiségzavarok (borderline, nárcisztikus, antiszociális), valamint a függőségek (játékszenvedély, kábítószerhasználat) is. Összefüggésbe hozható kockázatos viselkedésformákkal, amelyek a személyre és/vagy másokra veszélyt jelentenek.

A rövid távú jutalmak preferálását gyakran említik az impulzív viselkedés egy formájaként.

Időérzékelés

Belső óránk működése is hatással van döntéshozatalunkra, és több lehetséges válasz is létezik arra, hogyan és miért.

A belső óra lehet túl gyors (úgy érzékeljük, több idő telt el, mint valójában), vagy túl lassú (úgy érzékeljük, kevesebb idő telt el). Kutatások már mindkét eshetőséget kapcsolatba tudták hozni a rövid távú jutalmak preferálásával.

Az első esetben a személy számára az idő, amely letelte után a késleltetett jutalom elérhetővé válik, hosszabbnak tűnik. Minél inkább úgy érzi, többi dő telt el, annál türelmetlenebbé válhat, ami a korábban elérhető jutalom választásához vezethet.

A második esetben a személy belső órája lassabb, mint az idő múlása, ami miatt úgy érezheti, sietnie kell, hiszen rendszeresen azt veszi észre, több idő telt el, mint érzékelte, egy adott feladat elvégzése több időt igényelt stb.

Kutatók felvetették, hogy az impulzivitás hátterében is állhat az időérzékelés mássága, amit megfigyeltek többek között ADHD-val és borderline személyiségzavarral élőknél is. Az eltelt idő megtippelésében lévő több hiba impulzívabb viselkedéssel járhat.

A rövid távú jutalmak előnyben részesítésének következményei

Ahogy láttuk, evolúciós szempontból gyakran az azonnali jutalmak megszerzése jelentette a különbséget élet és halál között, ez azonban nincs így napjainkban.

Agyunk egyik legcsodálatosabb képessége a plaszticitás. Ez röviden annyit jelent, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok folyamatosan változnak, egyesek gyengülnek, mások megerősödnek annak megfelelően, hogy mennyit használjuk őket és milyen tapasztalatok érnek minket. Sajnos ez káros szokásaink esetében is igaz.

Minél gyakrabban választjuk őket, annál könnyebben esünk csapdájukba a későbbiekben.

Káros szokásaink között pedig akadnak bőven, amelyek azonnali jutalommal kecsegtetnek.

Bármilyen okból adódnak tehát nehézségeink a rövid és hosszú távú jutalmak közötti választással, előbbiek túlzott előnyben részesítése rosszabb életminőséghez vezethet: a fizikai és mentális egészség romlásához, az interperszonális kapcsolatok elhanyagolásához.

A jutalmazás késleltetésének jobb képessége ezzel ellentétes eredményeket hoz, hiszen döntéseinket életünk legfontosabb területeinek figyelembevételével alakítjuk.

Tudatossággal a hosszú távú célokért

Erős tendenciánk ellenére az azonnali jutalmaknak való ellenállás nem lehetetlen. Segít, ha:

1. Emlékeztetjük magunkat hosszú távú céljainkra, illetve káros szokásaink, halogatásunk következményeire.
2. Megnehezítjük az azonnali jutalmak elérését.
3. Megértjük, miért csináljuk (például unalom, stressz, szorongás, megküzdési stratégia, szórakozás).
4. Örömtelivé és élvezetessé tesszük azokat a tevékenységeket, amelyek hosszú távú céljainkhoz szükségesek, ez ugyanis növelheti kitartásunkat.