Virtuális élet a halál után: Segíthet-e a gyászfeldolgozásban az AI?

A mesterséges intelligencia az egyik legnépszerűbb téma napjainkban. Ahogy a technológia fejlődik, egyre több megoldást találunk az élet különböző problémáira. Míg korábbi cikkünkben az eutanázia kapcsán az élet meghosszabbítása elleni érveket vettük számba, addig az MI a virtuális térben próbálja kiterjeszteni az életet. Cikkünkben körüljárjuk, hogy milyen eszközökkel lehet az elhunytakat virtuális térben megjeleníteni és kapcsolatba lépni velük, majd megvizsgáljuk, milyen pszichológiai és erkölcsi hatásai lehetnek ennek a jelenségnek.

A halál utáni élet régóta foglalkoztatja a társadalmat, manapság pedig egyre inkább a tudomány és technológia fókuszába kerül ez a lehetőség. Az elképzelés szerint az MI (mesterséges intelligencia) segítségével az elhunyt személyről egy digitális másolatot hoznak létre egy virtuális térben. Ennek megvalósítására már több elképzelés és módszer is született.

Az egyik legelterjedtebb módszer a chatbot és a virtuális avatár. Ezek az AI-alapú rendszerek egy nagy adathalmazból kinyerve képesek imitálni az egyén viselkedését és beszédstílusát. Míg a chatbotok a közösségimédia-bejegyzésekből és e-mailekből tanulnak, addig a virtuális avatárok továbbmennek. Szöveges kommunikáció mellett hangot és vizuális megjelenítést is kapunk videók, hangfelvételek és fényképek alapján. 

A virtuális valóság (VR) és a kiterjesztett valóság (AR) a felhasználót egy új, virtuális környezetbe engedi, ahol háromdimenziós formában találkozhat az elhunyttal, megteremtve annak az illúzióját, hogy valóban egy térben van vele. 

Cikkünkből kiderül:

1. Már ma is hozzáférhetünk olyan rendszerekhez, amelyek lehetővé teszik, hogy virtuálisan kapcsolatba lépjünk elhunyt szeretteinkkel. Felmerül a kérdés, miért van igény egyáltalán erre?
2. A gyásznak természetes folyamata van, amelyet fontos végigjárnunk az érzelmi gyógyulás érdekében.
3. Mennyire etikus az AI adta „halál utáni élet", és milyen pszichológiai hatásai lehetnek?

A halál utáni virtuális élet megvalósításának még csak kezdetleges formái léteznek, azonban a fejlődés ütemét tekintve egyre valószínűbb, hogy ezek a rendszerek elterjedhetnek a jövőben, és megváltoztathatják társadalmunk jelenlegi gyászfeldolgozását. Íme, néhány ilyen fejlesztés:

1. Replika AI

Egy mesterséges intelligencián alapuló chatbot, amelyet személyre szabott beszélgetésekre terveztek. Célja, hogy társaságot biztosítson a felhasználónak, ezáltal támogatva mentális jóllétét. Bár eredetileg nem az elhunytak másolására készült, de amennyiben az elhunyt korábbi felhasználó volt a platformon, virtuális másolatot lehet róla létrehozni. Ez megalapozza a későbbi fejlesztéseket.

2. HereAfter AI

A HereAfter AI interaktív emlékhalmazt hoz létre, amellyel a felhasználó hangfelvételeket készíthet megosztva élete történeteit – gyermekkorát, párkapcsolatát, személyiségét–, ebből az információhalmazból a program egy interaktív chatbotot fejleszt ki. A hozzátartozók a halál után kérdéseket tehetnek fel a chatbotnak, amely az elhunyt hangján, személyiségét megidézve válaszol.

3. Dél-koreai VR

2020-ban Dél-Koreában egy dokumentumfilmben egy édesanya a VR segítségével találkozott elhunyt lánya avatárjával, amelyet emlékei és fényképei alapján készítettek. Bár ez a megoldás még kezdetleges, jól mutatja, hogy a VR és az AI együttes alkalmazása különleges lehetőségeket kínál a halál utáni kapcsolattartásra.

A halál utáni virtuális élet megoldása több okból is létrejöhet

1. Az emberi identitás megőrzése és a halhatatlanság iránti vágy

A halhatatlanság kérdése régóta izgatja az emberek fantáziáját, számos könyv és film dolgozta már fel a témát. A digitális halhatatlanság lehetővé teszi, hogy egy személy emlékei, gondolatai és személyisége tovább éljen az online térben, és akár korábbi elképzeléseivel is befolyásolja a világot.

2. A halál mint végső állomás

Segíthet felkészülni a halálra, amely egyszerre jelent bizonytalanságot és véglegességet.

A halálon túli létezés, még ha az csak virtuálisan is történik meg, azt az illúziót adhatja, hogy tovább létezhetünk.

Ez sokaknak segíthet feldolgozni a halállal kapcsolatos félelmeket, és egyfajta támogatást nyújt az elkerülhetetlen elfogadásában. 

3. Gyászfeldolgozás támogatása

Az egyik legfőbb motiváció, hogy segítsék a gyász feldolgozását. Sokan nehezen tudják elengedni szeretteiket, ezek az eszközök pedig lehetőséget adnak arra, hogy továbbra is fennmaradjon a kapcsolat, ezzel nyújtva érzelmi támogatást. 

Ugyanakkor nem lehet átsiklani az üzleti célok és lehetőségek felett sem, amelyek szintén motivációként szolgálnak a technológia kiaknázására.

Miként hathat a gyászfolyamatra, milyen aggályok merülhetnek fel?

A gyászfolyamat régebben strukturáltabb és szigorúbb volt, hosszabb gyászidőszakkal és szociális elvárásokkal. A gyászolót vallási és közösségi rituálék segítették, ahol közvetlen környezetére támaszkodva dolgozta fel a veszteséget.

A gyász egy összetett érzelmi folyamat, időtartama és intenzitása személyenként változik.

Mindenkinek a saját tempójában és módján kell megélnie a veszteséget.

Az intenzív érzelmek a testre és az elmére is hatást gyakorolnak, befolyásolhatják az alvást, az étvágyat, erőteljes stresszválaszt válthatnak ki, de megjelenhet a szomorúság, a depresszió, a szorongás, a düh vagy a bűntudat érzése is. Fontos felismerni, hogy ezek az érzések teljesen normálisak, és nem szabad őket elnyomni. 

A gyász természetes folyamat, amely az idő előrehaladtával fokozatosan enyhül.

Azonban ha a gyász olyan formában jelentkezik, hogy súlyos zavarokat okoz a mindennapi életben, akkor komplikált vagy kóros gyászfolyamatról beszélhetünk. Ilyen esetekben érdemes szakember segítségét kérni a feldolgozásban.

Az egyik legismertebb modell Kübler-Ross nevéhez fűzödik, aki szerint a gyász folyamata 5 fázisból épül fel:

1. Tagadás: Az első reakció, hogy nem akarjuk elhinni a veszteséget.
2. Düh: A düh irányulhat az elhunytra vagy akár saját magára, a gyászolóra. 
3. Alkudozás: Különböző módszerek, ígéretek annak érdekében, hogy visszafordítsák a veszteséget.
4. Depresszió: Szomorúság és elkeseredettség.
5. Elfogadás: A veszteség elfogadása és az élet újraépítése az elhunyt nélkül.

Szükség van az elfogadásra, hogy le tudjuk zárni a gyászt, és tovább tudjunk lépni az életben, ez elengedhetetlen része az egészséges gyászfeldolgozásnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy el kell felejteni az elhunytat, inkább arról van szó, hogy megtaláljuk a módját, hogyan éljünk tovább a veszteséggel. 

Azonban az új megoldásokkal kapcsolatban, amelyeket az AI-alapú rendszerek tesznek lehetővé, felmerül a kérdés, hogy pozitívan vagy negatívan befolyásolnák-e a gyászfolyamatot. A gyakorlatban még nem igazán tudjuk vizsgálni ezt, ezért konkrét adatokkal és eredményekkel sem rendelkezünk, de számos elmélet megfogalmazódott a témával kapcsolatban. A virtuális túlvilág gondolata jelentős etikai és pszichológiai kérdéseket vet fel a szakemberek körében. 

Pszichológiai aggályok

A pszichológusok attól tartanak, hogy ezek az eszközök megzavarhatják a természetes gyászfolyamatot. Nem képesek semmissé tenni az élményeket, és nem tudják elvenni a fájdalmat sem.

Ahelyett, hogy segítenének elfogadni a veszteséget, arra ösztönözhetnek, hogy elkerüljük a veszteség feldolgozását, így meghosszabbíthatják az érzelmi kötődést, és megakadályozhatják a lezárást.

A gyász feldolgozásának a bolygatása fokozhatja a mentális problémák, mint a depresszió vagy a szorongás kialakulását, esetleg szuicid gondolatok is felmerülhetnek. 

Más szakemberek ezzel szemben látják a terápiás előnyöket mint átmeneti vigaszt a gyász korai szakaszában, vagy lehetőséget az egyén számára, hogy kifejezze a megoldatlan vagy ki nem mondott érzéseket. A kulcs az, hogy ezeket az eszközöket szakember támogatása mellett, kontrollált módon alkalmazzák.

Etikai probléma

Komoly aggodalmak merülnek fel etikai szempontból is. Ahogy ezek a technológiák egyre kifinomultabbak és elérhetőbbek, figyelni kell arra, hogy elkerüljük a lehetséges kockázatokat. A fő problémák a beleegyezés, a magánélet védelme és az érzelmi sebezhetőség kihasználása körül forognak. Felmerül a kérdés, hogy etikus-e egy már elhunyt digitális mását létrehozni, de kockázatot jelent a kereskedelmi haszonszerzés is, ahol a cégek pénzért kínálhatják ezeket a szolgáltatásokat.

Mint minden témában, itt is megoszlanak a vélemények. A “Mennyire érződik valódinak egy ilyen interakció?”, “Mi történik akkor, ha hozzáférünk ehhez a lehetőséghez és függővé válunk?” kérdések naphosszig sorolhatóak, hiszen ez még ismeretlen terület, ami rengeteg bizonytalanságot hordoz magában. 

Fontos, hogy megtanuljuk az új technológiákat úgy alkalmazni, mint a természetes gyászfolyamat kiegészítőit, nem pedig annak helyettesítőit. Ezek az eszközök új lehetőségeket adhatnak a veszteségélmények feldolgozásában, de fontos, hogy tudatosan és megfontoltan használjuk, miközben tiszteletben tartjuk a személyes, mély érzéseket.