Hogyan támogasd a párod, ha (nagyon) nem értesz egyet vele?

A hosszú távú párkapcsolatokban elkerülhetetlenül adódnak olyan élethelyzetek, amikor a pár tagjainak véleménye vagy álláspontja lényegesen eltér egymástól. A skála az egészen apró nézetkülönbségtől a kibékíthetetlen ellentétig terjedhet – természetesen nézőpont kérdése is, hogy a pár életében mi számít apróságnak és lényeges kérdésnek. Léteznek azonban sokféle kommunikációs helyzetre vonatkoztatható és széleskörűen alkalmazható megoldási kulcsok is – ezekről kérdeztük a Mindset pszichológusait, Kacsur Adriennt és Zele Dorottyát. 

Egy kapcsolat kezdeti szakaszában még valószínűtlen, hogy éles ellentéteket kiváltó helyzetekkel találkozunk. Ha az ismerkedés során mégis a világnézetünkkel összeférhetetlen jelenségbe botlanánk – mivel még nem mélyültünk el a kapcsolatban –, minden különösebb lelkiismeret-furdalás és nehéz érzések nélkül szakítjuk meg a kapcsolatot. Ám némileg változik a képlet, ha egy régóta működő, stabil, sok küzdelmet megélt párkapcsolat a tét. Ebben az esetben inkább hajlunk a kompromisszumra, és keressük a megoldást. 

Cikkünkből megtudhatod: 

• hogyan adhatod párod tudtára határozottan, de mégis empatikusan az egyet nem értésedet; 
• miért érdemes a párodat támogatnod a nézetkülönbségek ellenére; 
• hogyan küzdj meg a kibékíthetetlen ellentétekkel; 
• milyen kommunikációs stratégiák vezethetnek megoldáshoz. 

Fő az őszinteség, de nem mindegy, hogyan! 

Fontos megjegyezni, hogy nem arról az esetről beszélünk, amikor a nézeteltérés tárgya súlytalan és irreleváns számunkra, hanem arról, amikor valóban lényeges, akár sorsfordító döntésekkel, elképzelésekkel, jövőbeli tervekkel állunk szemben. Ami semmiképpen sem ajánlott ilyen helyzetben, az valós érzelmeink eltakarása, megtagadása, elhallgatása, hiszen ez hosszú távon negatív érzéseket, neheztelést szülhet. A kommunikáció tehát a kulcs, de nagyon nem mindegy, hogyan közelítünk ehhez az érzékeny, potenciális konfliktusforrást hordozó helyzethez.  

„Feltéve, hogy a kapcsolat és a saját igényeink egyaránt fontosak, érdemes a véleményünket empatikusan, ugyanakkor a lehető legasszertívabb módon megfogalmaznunk” – véli Kacsur Adrienn. „Figyeljünk rá, hogy énközléseket használjunk, és ne minősítsük a másikat!” – figyelmeztet a Mindset szakembere. 

Az aggodalmainkat megfogalmazhatjuk úgy, hogy egyszerre figyelünk a másik érzéseire, valamint kifejezzük belső igényünket. Például fogalmazhatunk így: „Nem értek egyet veled, szerintem, amire készülsz, az nem lesz jó sem neked, sem nekem.” Vagy hangot adhatunk aggodalmainknak ilyen formában: „Úgy látom, sérülni fogsz abban, amire készülsz, meg tudnád hallgatni, hogy mik a fenntartásaim?” Ezáltal megteremtjük a kommunikáció biztonságos kereteit, ahol mindkét fél őszintén és önazonos módon fejezheti ki érzéseit. 

Zele Dorottya megerősíti ezt, hiszen tapasztalatai alapján a párterápiák zöme arról szól, hogy a pár tagjai megtanuljanak hatékonyan kommunikálni egymással. Ha például zavar, hogy a párunk túl sok időt fordít a munkájára, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Már megint az a rohadt munka, az őrületbe kerget, nem igaz, hogy nem tudod egy kicsit félretenni!” fogalmazzunk inkább így: „Tudom, hogy nagyon fontos számodra a munkád, de esténként magányosnak érzem magam, amikor itthon is csak dolgozol. Mit gondolsz: kicsit félre tudod tenni, hogy egymásra figyelhessünk?” 

„A helyzetből való fizikai vagy érzelmi kivonulás, illetve a másik hibáztatása és kritizálása helyett az önkifejezésen alapuló empatikus egymásra hangolódás a cél” – hangsúlyozza Zele Dorottya. 

Tarts önvizsgálatot! 

„Van egy aranyszabály, amit érdemes szem előtt tartani, ha a kölcsönösségre törekszünk: a pár mindkét tagjának joga, sőt kötelessége kifejezni a szükségleteit, és szintén kötelessége tiszteletben tartani a másik ember szükségleteit” – világít rá Zele Dorottya. Szükségleteink és határaink tisztázásához viszont nem árt önvizsgálatot tartanunk, ami rávilágíthat arra is, hogy miért érzünk erős ellenszenvet párunk döntésével, terveivel kapcsolatban. 

Lehetséges, hogy olyan érzelmeket találunk, amelyek nyomai a jelenből a múltba, egészen a gyerekkorunkig vezetnek vissza. Érdemes ezeken elindulni, és felgöngyölíteni fájdalmas érzéseink kronológiáját, hiszen a belső munka rendkívül fontos önismereti tapasztalatokhoz vezethet. Sokszor egyet nem értésünk mélyén olyan beidegződéseket, hiedelmeket és belső narratívákat találunk, amelyek megértése és kontextusba helyezése komoly önismereti munkát igényel. Ilyenkor ellenkezésünk tükréből saját sérülékenységünk tekint vissza. Például az a félelem, hogy nem is vagyunk fontosak a másik számára, és az adott terv, projekt vagy döntés fontosabb nálunk.  

Minden ilyen jelentős nézetkülönbség előtt tehát érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy valóban csak a párunk jövőjéért aggódunk-e, vagy vannak még felfejtetlen, a mélyben gyökerező okai annak, hogy negatív érzések kavarognak bennünk. 

Miért ne támogatnád az álmai elérésében?  

Dr. John Gottman világhírű amerikai pszichológusnak, a Washingtoni Egyetem professzorának a kutatása rávilágított, hogy a legtöbb párkapcsolati konfliktus a beteljesítetlen álmokban gyökerezik. Amennyiben úgy érezzük, hogy a jövőre vonatkozó céljainkat, álmainkat és elképzeléseinket félresöpörték, nem vették figyelembe a párkapcsolatban, a pozitív érzelmek helyét a frusztráció és a neheztelés veszi át. 

Nem feltétlenül szükséges azonosulnunk párunk céljaival ahhoz, hogy támogassuk őt ezek megvalósításában. Lehet, hogy az adott cél csak számára fontos, de mivel ő maga fontos nekünk, érdemes kifejeznünk, hogy mellette állunk, számíthat ránk. A jövőbeli terveink, álmaink és vágyaink megosztása bizalmat feltételez, valamint fokozza a párkapcsolati elégedettség és intimitás érzését.

A szeretet és támogatás egyik legegyértelműbb kifejeződése, ha kíváncsian, nyitott szívvel hallgatjuk és fogadjuk be párunk elképzeléseit. 

Néhány tipp, ahogyan kifejezheted a támogatásodat: 

Tegyél fel kérdéseket! Nem véletlen, hogy a párod az adott célt tűzte ki. Az álmok mögötti érdekes háttérsztorik közös feltárása közelebb visz egymáshoz. 

Viszonyulj hozzá empatikusan! Ha nem érzed, nem kell lelkesedést színlelned, de attól még kifejezheted, hogy fontosak számodra a másik céljai: „Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem! Most már értem, hogy miért fontos számodra.” 

Biztosítsd az érzelmi támogatásodról! Ha nem is tudsz közvetlenül segíteni az álmai megvalósításában, mindenképpen jelezd, hogy mellette állsz.  

Ha lehetőséged van rá, segíts! Sokféleképpen lehet segítséget nyújtani. Az álmok megvalósítása időigényes folyamat, ezért levehetsz terheket a másik válláról, például többet vállalsz a háztartási feladatok közül, vagy többet foglalkozol a gyerekkel. De az is lehet, hogy a tervezés, logisztika vagy kivitelezés terén tudod számára megkönnyíteni a folyamatot. 

De: nem kell mindenáron támogatnod! 

„Az alkalmazkodóképességünk nagy kincs a párkapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy olyan dolgokhoz kell idomulnunk, melyekkel saját énhatárainkat sértjük meg” – véli Zele Dorottya. Az önismeret segít az énhatáraink tudatosításában is, így könnyebben felismerjük, ha az értékeinkkel, szellemiségünkkel összeegyeztethetetlenek párunk elképzelései. Ha teljes mértékben elfogadhatatlan a helyzet számunkra, a támogatással csak saját magunkat hagynánk cserben. 

„Ilyen helyzetben különítsük el a párunk személyét és a párkapcsolatunk egészét az elfogadhatatlan viselkedéstől. Szintén nem tanácsos címkézni a másik döntését, hiszen csak ellenállást váltunk ki ezzel, ha a társunk érzelmileg nagyon bevonódott” – javasolja Zele Dorottya. Helyette válasszuk a transzparens kommunikációt, és fejezzük ki határozottan álláspontunkat: „Szeretlek, de ebben most nem tudlak támogatni, attól tartok, sehogy sem tudok egyetérteni ezzel a döntéseddel.” 

Kompromisszum helyett közös megoldás 

Folyton azt hallani, hogy a párkapcsolatokban lényeges kompromisszumot kötni, ami igaz is, „de korántsem mindegy, hogy milyen mértékű kompromisszumról van szó, vagy milyen arányban oszlik meg a kompromisszumok száma a pár tagjai között. Ha mindig csak az egyik fél enged, könnyen eltolódik a kapcsolati egyensúly” – emeli ki Kacsur Adrienn. Természetesen előfordulhatnak élethelyzetek, amikor az egyik fél valamiért nehéz helyzetbe kerül, és a társára több felelősség hárul, de egy jól működő kapcsolatban ez idővel kiegyenlítődik. 

Kacsur Adrienn szerint a Thomas–Kilmann kutató- és szerzőpáros kommunikációs-stratégiai modellje a kompromisszumnál előnyösebb megoldást kínál. A modell egy olyan megoldásközpontú szemléletet helyez előtérbe, amely során egyik fél igényei sem sérülnek, és mindketten elégedettek lehetnek a helyzet kimenetelével. 

A cél az eredeti két álláspont helyett egy új, közös megoldás kialakítása. 

„Ha például nem tudunk közös nevezőre jutni abban, hogy melyik országba menjünk nyaralni, és az egyik fél elképzelését választjuk, akkor kompromisszum születik. Ha viszont egy harmadik, eredetileg egyik fél által sem javasolt országba megyünk végül, ami mindkettőnk számára megfelel, akkor közös megoldást találunk” – magyarázza a szakember. „Sokszor nehéz kilépni a szilárd elképzeléseinkből, ám érdemes lehet ezt a stratégiát alkalmazni a legközelebbi döntési helyzet vagy konfliktus során” – teszi hozzá. 

Zele Dorottya arra biztat, hogy fogalmazzunk meg egymás felé kéréseket: „A kérések konkrét viselkedésre vonatkozzanak, ne legyenek túl egyszerűek, de teljesíthetetlenek se.” A munkával kapcsolatos példára visszatérve ez így hangzana: „Elfogadom, hogy fontos számodra a munkád, és éppen egy nagy projekttel foglalkozol, ami az estéidet is kitölti. Arra kérlek, hogy a hétből szánj három estét rám! Érj haza időben, vacsorázzunk együtt stb.” 

A kölcsönösség elve lép érvénybe, ha támogatjuk a párunkat a helyzetében, és így ő is motiválttá válik, hogy teljesítse a kérésünket. „Ez erősíti az elköteleződést és a felelősségvállalást egymás iránt, és közben pozitív érzelmeket szül” – hangsúlyozza a pszichológus. Ugyanakkor fontos, hogy ne fogadjunk el olyan kérést, és ne menjünk bele olyan alkuba, aminek a feltételei nem teljesíthetők számunkra. Időről időre pedig érdemes átbeszélni, hogy mit tettünk egymásért, teljesültek-e az egymás felé megfogalmazott kéréseink.