Hogyan térj vissza mentálisan a nyaralásból a munkába?

A nyári vakációból való visszatérés a normál kerékvágásba sokak számára megterhelő feladat. Mindegy, hogy a Balaton partján vagy az Adriai-tenger közelében töltöttük éves pihenőidőnket, vagy hogy a családdal, párunkkal, barátokkal vagy egymagunkban töltődtünk fel, a munkanapok teljesen más működésmódot kívánnak meg, mint a (szerencsés esetben) munkamentesen töltött szabadság. Mit tehetünk azért, hogy megkönnyítsük magunk számára az átzsilipelődést?

Akik erre a cikkre tévedtek, azoknak talán szükségtelen bemutatni, hogy milyen az, amikor a szabadság vége felé görcsbe rándul a gyomor arra a gondolatra, hogy ismét kezdődik a mókuskerék… Ilyenkor a nyomasztó gondolatok és a bennünk megjelenő stressz hatására különféle megküzdési módokkal reagálhatunk: van, aki már a vakáció utolsó napját arra szánja, hogy utolérje magát. Mások őrült tempóban igyekeznek előre dolgozni, hogy elkerüljék a lemaradást. Lehet, hogy akad közöttünk olyan, aki számára olyan nehéz az átmenet, hogy az első munkahetén a kipakolatlan bőröndjéből él. Íme egy javaslat arra, hogy megkönnyítsük az átállást.

Gyakorold a pszichológiai rugalmasságot!

Amikor túlságosan is összeolvadunk belső élményeinkkel (vagyis érzéseinkkel, érzelmeinkkel és gondolatainkkal), olyankor hajlamosak vagyunk abszolút igazságként tekinteni rájuk. Ilyenkor a belső világunk, a gondolataink diktálják, uralják a viselkedésünket. Ha hiszünk az olyan nyomasztó gondolatoknak, mint például „Sosem fogom utolérni magam!”, „Rossz munkaerő vagyok." vagy „Inkompetens vagyok", az nem segíti elő, hogy a saját értékeinknek és céljainknak megfelelően viselkedhessünk.

Amikor azonban képesek vagyunk kíváncsi, befogadó figyelemmel jelen lenni, akkor tudatosíthatjuk magunkban, hogy ezek a gondolatok csupán gondolatok. Se nem többek, se nem kevesebbek annál. Nem kell abszolút valóságként tekintenünk rájuk.

Ezzel megszületik annak a lehetősége, hogy távolságot teremtsünk a gondolataink, érzelmeink és a viselkedésünk között, így pedig nem belső élményeinktől szorongatva, hanem az értékeink mentén viselkedhetünk. Tulajdonképpen erről szól a pszichológiai rugalmasság. 

Van, aki számára olyan nehéz az átmenet, hogy az első munkahetén a kipakolatlan bőröndjéből él. 

Hogyan edzhetjük a pszichológiai rugalmasságunkat?

A pszichológiai rugalmasság gyakorlása segítségünkre lehet abban, hogy áthidaljuk a munkába állás nehézségeit, sőt, abban is sokat segíthet, hogy az őszi hajtás során képesek legyünk megőrizni mentális jóllétünket, miközben sokat kell teljesítenünk. Hogyan fogjunk hozzá?

1. Maradjunk a jelenben!

Amikor olyan gondolatokkal és érzésekkel küzdünk, amelyek nem szolgálják céljainkat („Sosem fogom utolérni magam”), ahelyett, hogy harcba bonyolódnánk, hogy megszabaduljunk ezektől a gondolatoktól és érzésektől, vagy elkerüljük ezeket, egyszerűen csak próbáljuk ki, hogy megengedjük, hogy hassanak ránk. Szánjunk egy percet a gondolatok és érzések azonosítására!

2. Fogadjuk el belső élményeinket – még akkor is, ha azok épp nem kellemesek!
Legtöbbünknek van egy olyan közös tulajdonsága, hogy a nemkívánatos énrészeinket, nehéz érzéseinket és borús gondolatainkat legszívesebben lehasítanánk magunkról – ebben a törekvésben valamennyien közösen osztozunk. Amikor azonban harcba szállunk ezekkel a kellemetlen belső tartalmakkal, vagy megpróbáljuk elnyomni őket, az nagyon sok energiát emészt fel, így csökkenti a hatékonyságunkat, és hosszú távon károsíthatja mentális jóllétünket is. Éppen emiatt célravezetőbb elfogadni az élményeinket, és megengedni, hogy legyenek. Ezzel a „megspórolt” energiát használhatjuk a viselkedésünk befolyásolására, ahelyett, hogy a gondolatainkat és érzéseinket akarnánk kontrollálni.

3. Teremtsünk távolságot önmagunk és gondolataink között!
Elsőre meglepően hangozhat, de a nyelv egy erőteljes eszköz, és az önmagunk és érzéseink címkézésére használt nyelvezet összefügg azzal, ahogyan önmagunkra tekintünk. Egészen hihetetlen, milyen gyorsan tudunk eljutni egy olyan fájdalmas gondolattól, mint például: „Meg fogok csúszni a határidős feladataimmal" a „Kudarcot fogok vallani" felé, s végül pánikba esünk, mert a karrierünk végeként értelmezzük a helyzetet, és elkezdünk azon szorongani, hogy kikerülünk az utcára. Egy egyszerű átfogalmazással azonban könnyen szétszálazhatjuk a gondolatainkat a valóságtól. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy „Meg fogok csúszni a határidős feladataimmal" fogalmazzunk inkább így: „Van egy olyan gondolatom, hogy meg fogok csúszni a határidős feladataimmal" vagy „Észlelem magamon, hogy aggódok a határidős feladataim miatt”. Így kiemeljük, hogy ez a gondolat csak egy gondolat, ami jelen helyzetben egyébként nem segít minket. Ezzel együtt pedig észrevehetjük, hogy ezen kívül milyen egyéb olyan gondolatunk akad még, ami viszont a hasznunkra válhat. Így megszületik annak a lehetősége, hogy azokat a gondolatokat tápláljuk, amik segítik céljainkat.

4. Legyünk tisztában az értékeinkkel!

Előfordulhat, hogy nem tudjuk csípőből megfogalmazni, hogy mely értékek fontosak számunkra. Ha ezt tapasztaljuk, érdemes lehet egy kis időt szánni arra, hogy felismerjük, mi az, ami igazán fontos hosszú távon számunkra. Az értékek nem egyeznek meg a céljainkkal. Egy cél lehet például az, hogy az őszi hajtásban jó teljesítményt nyújtsunk. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen úton érjük el. Az értékeink fogják meghatározni, hogy milyen módon jutunk el a céljainkhoz. Így, aki számára például fontos érték a saját mentális egészségének megőrzése, ő időt fog szánni az öngondoskodásra, és keres egy fenntartható módot arra, hogy hogyan legyen jól, miközben jól teljesít. Az értékeink iránytűként szolgálhatnak az életünkben.

+1: Olvassunk olyan könyveket, amelyek eligazítanak a koncepció megértésében!
Noha a pszichológiai rugalmasságunkat elsősorban gyakorlás útján, a viselkedésünkön keresztül tudjuk fejleszteni, hasznos lehet néhány olyan könyv, amely gyakorlati útmutatást kínál. A nyári vakáció alkalmas lehet arra, hogy beszerezzük és elolvassuk ezeket, így amikor visszatérünk a munkába, már lesznek olyan fogódzkodóink, amelyek segítségünkre lehetnek a hajtásban. Mi a magyar nyelven elérhető olvasmányok közül ezeket ajánljuk:

• Démonaink - Hogyan élhetünk teljes életet a nehézségeinkkel együtt? –  Dr. Szondy Máté, Szabó-Bartha Anett

• Bárhová mész, ott vagy - Éberségmeditáció a mindennapi életben – Jon Kabat-Zinn

• Elménk csapdájában – Szabó-Bartha Anett

A pszichológiai rugalmasság nem cél, hanem egy állapot. A cél az, hogy minél gyakrabban tudjunk rugalmas működésmódban létezni, és az értékeinkkel összhangban cselekedni és élni.