A kreativitásra sokan tekintenek olyan tulajdonságként, amellyel valaki vagy rendelkezik, vagy nem. Misztikus, megfoghatatlan jelenségként épült be a köztudatba – és ezt csak alátámasztani látszik, hogy a kreatív pillanatok, az ihlet leírása sem könnyű. De mi is történik pontosan az agyban, amikor egyedi, meglepő, briliáns ötletekkel állunk elő? Ötleteink nem a semmiből jönnek, hanem az agyi hálózatok közötti együttműködésről van szó, ami a kreatívabb emberek agyában hatékonyabban, aktívabban történik. A kreativitás azonban nemcsak a művészek életének a része, hanem megnyilvánulhat mindennapi döntéseinkben is. Hogyan engedhetünk teret neki? Vajon a stressz minden esetben visszafogja ezt a folyamatot? Cikkünkben a kreativitást vizsgáljuk meg közelebbről.
Mit is jelent tulajdonképpen a kreativitás? A képesség, hogy valami újat, egyedit vagy szokatlant hozzunk létre. Ha látjuk, nagy valószínűséggel felismerjük, akár művészeti alkotásban nyilvánul meg, akár ötletes válaszként egy problémára. Bár megfigyelhetők különbségek az emberek között abban, mennyire könnyen jönnek számukra az egyedi ötletek, a kreativitás fejleszthető képesség.
Cikkünkből kiderül:
- Milyen területek aktiválódnak az agyban, amelyek a kreativitáshoz kapcsolódnak?
- Milyen új nézőpontból tekinthetünk a stressz és a kreativitás közötti kapcsolatra?
- Hogyan lehetünk kreatívabbak a mindennapokban?
A kreativitás és az agy
Agyunkkal kapcsolatban tévhitek sokasága terjedt el. A jobb és bal oldali agyfélteke működésének éles elválasztása is ezek közé tartozik. Eszerint a jobb agyfélteke felelős a kreativitásért, intuitásért, míg a bal a logikáért és az analitikus gondolkodásért.
Bár való igaz, hogy bizonyos agyi területek konkrét funkciókért felelősek, képalkotó eljárások alapján úgy tűnik, a kreativitás nem pusztán egyetlen régióhoz vagy egy adott oldalhoz kötött, hanem több agyi hálózat együttműködése figyelhető meg, különböző régiók tehát együttesen aktiválódnak.
Egy jazz zenészekkel végzett kutatásban például három hálózat aktiválódását figyelték meg.
Alapértelmezett vagy nyugalmi hálózat
Akkor aktív, amikor figyelmünk nem összpontosul semmilyen külső ingerre, relaxálunk, álmodozunk, egy másik személy helyébe képzeljük magunkat, a jövőn vagy a múlton elmélkedünk, illetve amikor robotpilóta üzemmódban működünk. Kikapcsol, amikor egy külső ingerre, feladatra fókuszálunk. Részei a prefrontális (tervezés, döntéshozatal, érzelemszabályozás), a parietális (érzékelés, nyelv, mozgás) és a temporális (auditív ingerek feldolgozása) kéreg.
Végrehajtó hálózat
Magas szintű kognitív funkciókért felel, az információfeldolgozásban, válaszgátlásban, tervezésben, emlékezésben, problémamegoldásban és a döntéshozatalban jut neki nagy szerep. Aktiválódását a hangszeres játék improvizálása mellett megfigyelték olyan kreatív tevékenységek végzése közben is, mint a rajzolás és a divergens gondolkodás.
Nyelvi hálózat
A nyelvhasználathoz számos folyamat kapcsolódik a nyelv megértésén kívül. Az olvasott vagy hallott szöveg értése vizuális, auditív ingerek feldolgozását igényli. A beszéd motoros folyamatok közreműködésével válik lehetségessé. A nyelvhasználat összetettsége egyben azt is jelenti, hogy a felelős hálózat alkotóelemét képezi több más hálózat része is.
E három hálózat tehát gyakran együttműködik, mert mind felelősek olyan funkciókért, amelyekre szükségünk van, miközben ötleteteket gyártunk, felfedezzük a lehetőségeket, es problémakat oldunk meg. Gondoljunk bele, milyen funkciókat használunk, amikor kreatívak vagyunk. Ilyenkor képesnek kell lennünk:
- Figyelmünket összpontosítani egy feladatra vagy problémára (figyelem)
- A rendelkezesünkre álló információt észlelni, feldolgozni, kontextusba helyezni (észlelés, információfeldolgozás)
- Előre látni problémákat, ezekre felkészülni (tervezés)
- Korábbi élményeinkből és tapasztalatainkból meríteni, reflektálni, mit próbáltunk már korábban, mit nem, mi működött, mi nem, vagyis hozzá kell férnünk emlékeinkhez és mindahhoz, amit megtanultunk (memória)
- Ötletek, gondolatok között kapcsolatot találni, mintázatokat felismerni, új kapcsolatokat létrehozni (asszociatív és divergens gondolkodás)
A kreativitásra tehat tekinthetünk magas szintű kognitív funkciók összjátékaként. Az alapértelmezett és a végrehajtó hálózat közötti gyakori váltás jó bejóslója a kreativitásnak.
Kreativitás és stressz: ellenségek vagy barátok?
Mennyi stressz ér minket egy átlagos napon? Ha a többséghez tartozunk, azt válaszolnánk, közepes mennyiségű.
A stressz negatív következményei jól dokumentáltak. Ilyenkor testünket megviseli a folyamatos készenléti állapot, amiben van. A szív- és érrendszeri betegségek, emésztési problémák, szorongás, depresszió mind kapcsolatba hozhatók vele. Bizonyos esetekben azonban a stressz egy pozitív hatással is rendelkezhet, ami elsőre talán meglepőnek hangzik.
Egy kutatásban három dologról kérdeztek meg embereket:
- Arról, mennyi stresszt tapasztalnak a munkájuk során
- Két erőforrásról, amelyekkel rendelkezhetünk: a karrier iránti szenvedélyről és a képességről, hogy véleményünket és ötleteinket hangoztatni merjük
- A kreativitásukról: arról, mennyire bíznak a saját kreativitásukban, illetve az a munkájuk során hogyan, miben mutatkozik meg (új ötletek, tervek kidolgozása és megvalósítása, egyedi megoldások találása problémákra stb.)
Azt találták, hogy a legkreatívabb személyek nagy mértékű stresszt tapasztaltak a munkájuk során, azonban rendelkeztek az említett erőforrásokkal, ami lehetőséget teremtett a kreativitás szárnyalásának.
A stressz kellemetlen, fizikailag és mentálisan is megterhelő tapasztalat, így nem csoda, hogy minél hamarabb szeretnénk megszüntetni. Ám éppen ez a vágyunk mozgósíthatja energiáinkat kreatív módokon, ha rendelkezünk a szükséges erőforrásokkal.
Egy stresszt kreáló szituáció egyben megoldásra váró problémát jelent. Olyan helyzetbe kerülünk, amely új, innovatív gondolkodást és stratégiák használatát igényli, ez pedig kiváló lehetőséget teremt a kreativitás virágzásának.
Két tényezőt fontos lehet említeni az eredményekkel kapcsolatban, amelyek befolyásolhatják a stressz kreativitásra gyakorolt hatását. Az egyik a stressz időtartama.
A hoszú távú stressz következményeként nagyobb mértékben csappannak meg erőforrásaink, ami azzal járhat, hogy nincs idő azok feltöltésére. Egy ponton elérjük a kimerülés állapotát, és nem lesz lehetőségünk abból felépülni. Ekkor ugyanúgy kénytelenek vagyunk a stresszel szembenézni: azonban már a hatékony megküzdéshez szükséges erőforrások nélkül, így védtelenek leszünk. Márpedig az erőforrások azok, amelyek a kreativitást érő negatív hatással szemben is védelmet nyújtanak.
A másik tényező a stressz típusa. A stressz fajtáit szokas két csoportba osztani: az elsőbe olyanok tartoznak, amelyek megoldása által tanulunk és fejlődünk, a másodikba pedig azok, amelyek akadályozzák a feladatok elvégzését (nem világos munkakör, elmosódott határok, munkahelyi politika). A kihívást jelentő stresszorok pozitív hatással is lehetnek kreativitásunkra, míg a minket visszatartó stresszorok nagyobb valószínűséggel negatív hatást fognak kifejteni.
Hogyan lehetünk kreatívabbak a mindennapokban?
Hagyjuk az elménket kalandozni
Amikor legközelebb öt-tíz percig szünetet tartunk, és agyunk nem dolgozik semmilyen feladaton, ahelyett, hogy előkapnánk a Facebookot vagy a híreket böngésznénk, hagyjuk gondolatainkat kalandozni. Agyunk ilyenkor sem tétlen, viszont gondolataink mögött nincs szándékosság, nem dolgozunk semmilyen problémán tudatosan, így azok a korlátok sincsenek jelen, amelyek tudatos problémamegoldás közben igen. így létrejöhet kapcsolat olyan információk között, amelyet logikusan gondolkodva nem biztos, hogy megtaláltunk volna.
Keressük az új élményeket
Utazás, művészeti alkotásokban való elmerülés, kiállítások, muzeumok és programok látogatása csak néhány példa arra, hogyan szerezhetünk új élményeket, nézőpontokat és gyárthatunk új emlékeket, amelyek később ötletek forrásává válhatnak, ráadásul kikapcsolódhatunk és fel is töltődhetünk általuk.
Csökkentsük választási lehetőségeinket
A kreativitáshoz információfeldolgozásra és tervezésre is szükség van, amihez pedig elengedhetetlen a kognitív kapacitás. A rengeteg választási lehetőség ebben az esetben segítség helyett teher, ugyanis azokat fel kell dolgozni, ami mentálisan annal megterhelőbb, minél többről van szó. Ezt a jelenséget könnyen megfigyelhetjük a mindennapokban. Amikor legközelebb valamilyen döntési helyzetbe kerülünk, figyeljük meg, a nagy választék milyen érzéseket kelt bennünk. Nem csak kognitív terhet jelent, de az örömöt is kiveszi a folyamatból.
Csökkentsük a bürokráciát
Vizsgáljuk meg, életünkben milyen tényezők vannak, amelyek megnehezítik, hogy teendőinket elintézzük, vagy nagy mértékben lassítják a folyamatot, és iktassuk ki őket.
Kísérletezzünk a „jó stresszel”
A stressz által fejlődhetünk. Kutatások szerint a kreativitást támogató stresszfajták közé tartozhat a feladatok nagyobb mennyisége, az időbeli nyomás vagy a nagyobb felelősség. A feladat legyen elvégezhető, de jelentsen némi kihívást.
Nagyobb mennyiségű feladat vállalása arra kényszeríthet minket, hogy hatékonyabb időbeosztást alakítsunk ki, vagy arra, hogy kevesebb időt töltsünk a jelentéktelen részletekkel, ha hajlamosak vagyunk erre.
A nehezebb vagy számunkra új feladatok vállalása új megoldások kereséséhez vezethet, miközben képességeink fejlődnek.
Figyeljünk oda a stressz időtartamára és megküzdésünkre
A stressz addig segíthet, amíg nem meríti ki erőforrásainkat teljesen, és amíg képesek vagyunk a feltöltődésre és a hatékony megküzdésre. Igyekezzünk minimalizálni azokat a stresszforrásokat, amelyek hátráltatnak a feladatokban, és figyeljünk oda megküzdési szokásainkra is.
