Így alakítsd át a stresszt szupererővé!

A stressz egyetemes élmény. Legyen szó magas teljesítményre törekvő szakemberről, kimerült gondozóról vagy nyomás alatt álló diákról, mindannyian éreztük már, ahogy a stressz átveszi az uralmat az elménk és testünk felett. De mi van akkor, ha az, amit eddig mindenáron el akartunk kerülni, valójában rejtett erőforrás lehet?

Nem arról van szó, hogy teljesen kiiktatjuk a stresszt, hanem arról, hogy újrahangoljuk a hozzá fűződő viszonyunkat, így az erőt adó tényezővé válhat. Ezt a szemléletváltást nevezhetjük „Teljesítmény Alkímiának” – annak a folyamatnak, amely során a belső „ólmot” – például a félelmet, szorongást és önbizalomhiányt – arannyá alakítjuk: magabiztossággá, tisztánlátássá és rugalmassággá.

A cél nem az, hogy harcoljunk a stressz ellen, hanem hogy megtanuljunk együttműködni vele.

Cikkünkből kiderül:

1. A túlzott stressz kártékony, az optimális szintű stressz azonban segíthet bennünket céljaink elérésében.
2. Ha reziliensek vagyunk, felismerjük, hogy a nehézségek az élet természetes velejárói.
3. A cél, hogy képesek legyünk a stresszt előnyünkre fordítani.

A stressz nem mindig ellenség. A Yerkes–Dodson-törvény szerint létezik egy optimális stressz-szint, ami elősegíti a magas teljesítményt. Gondoljunk a stresszre úgy, mint egy kétélű kardra: képes legyőzni a halogatást, és hajtani bennünket a siker felé, de ha nem tartjuk kordában, könnyen ellenünk fordulhat.

A stressz hatékony kezelése lehet a kulcs a nagyobb produktivitás eléréséhez, a motiváció fenntartásához és ahhoz, hogy kiégés nélkül érjük el a céljainkat.

A mai felgyorsult világban, ahol állandó teljesítménykényszer nehezedik ránk, ez a képesség fontosabb, mint valaha. A stressz megfelelő kezelése azt jelenti, hogy nem passzívan reagálunk rá. Ehelyett mi irányítjuk, így képesek maradunk motiváltak, összeszedettek és ellenállóak lenni a kihívások közepette. Akár csapatvezetőként, vállalkozóként vagy épp a magánéletünkben küzdünk nagy elvárásokkal – ha megtanuljuk a stressz erejét a javunkra fordítani, az valódi különbséget jelenthet.

A stressz megfelelő kezeléséhez rezilienciára, vagyis pszichológiai rugalmasságra van szükség, a reziliens személyek pedig az alábbi 3 tulajdonságban osztoznak:

1. Ha reziliensek vagyunk, képesek vagyunk felismerni, hogy a szenvedés az élet része. Ez nem azt jelenti, hogy örömmel fogadjuk a nehézségeket, hanem azt, hogy felismerjük: mindenkinek szembe kell néznie tragédiákkal. Ez a szemléletváltás segít másként reagálni a nehéz helyzetekre. Ahelyett, hogy áldozatnak éreznénk magunkat, inkább a rendelkezésre álló erőforrásokra támaszkodunk, hogy felülemelkedjünk az élet kihívásain.

2. Reziliens emberként képesek vagyunk irányítani, mire fordítsuk a figyelmünket. Általában azokra a dolgokra koncentrálunk, amelyeken változtathatunk, és valamilyen módon elfogadjuk azt, amin nem. Emberként velünk született tulajdonságunk, hogy könnyebben észrevesszük a negatívumokat, a veszélyeket, és emlékszünk arra, amikor valami rosszul sült el. Ez egyfajta negatív visszacsatolási hurkot hoz létre. Ha reziliensek vagyunk, megtanuljuk ezt a hurkot kezelni: reális optimizmussal töltjük meg, hogy saját magunk számára egy támogatóbb, pozitívabb visszacsatolási ciklust hozzunk létre.

3. A reziliencia jellemzője, hogy gyakran feltesszük magunknak a kérdést: „Amit most teszek, az segít vagy árt nekem?” Ez az egyszerű kérdés nagyon erős iránytű lehet a viselkedésünk, figyelmünk és döntéseink kapcsán a nehéz időkben. Meg tudjuk változtatni azokat a döntéseket, amelyek rövid távon megnyugtatók, de hosszú távon árthatnak a jóllétünknek.

Az alábbi lépések pedig segítségünkre lehetnek a stressz erőforrássá alakításában:

Ismerjük fel a stressz jelentőségét!

Ha valaha feltettük már magunknak a kérdést: „Miért nem lehet az élet egy kicsit kevésbé stresszes?”, nem vagyunk egyedül.

Azonban az ideális élet nem stresszmentes.

Egy amerikai felmérés szerint azok az emberek, akik nagyobb stresszről számoltak be, nagyobb eséllyel érezték úgy, hogy az életüknek van értelme. A Gallup World Poll szerint pedig a világ legboldogabb emberei nem alacsony, hanem magas stressz-szinttel élnek.

Ennek oka, hogy a stressz annak a jele, hogy valami számunkra fontos forog kockán. Minél jobban törődünk valamivel, annál inkább megéljük a stresszt. Ez igaz minden fontos életterületre: a kapcsolatainkra, a szülői szerepünkre vagy akár az egészségünkre. Ha felismerjük az összefüggést az élet értelme és a stressz között, könnyebben boldogulunk az élet egyéb területein is.

Ha kapcsolódunk valamilyen célhoz vagy értelmesebb életérzéshez, az még stresszes helyzetekben is motiváltan tarthat bennünket. A célélmény hatásos ellenszere a tehetetlenség érzésének.

Pozitív újrakeretezés

A kognitív rugalmasság azt jelenti, hogy képesek vagyunk más szemszögből nézni a jelenlegi helyzetünkre.

A problémák ilyenkor nem állandó állapotként jelennek meg, hanem megoldható kihívásként.

Ez a szemlélet segíthet abban, hogy kilépjünk az áldozatszerepből, ha úgy érezzük, abban rekedtünk meg. Nem arról van szó, hogy el kell nyomni a szomorúság vagy a gyász érzését, hanem arról, hogy ezzel együtt képesek vagyunk egy reménytelibb jövőképet is látni.

Stressz kis adagokban

A túl sok stressz mindenkire károsan hat, és hosszú távon negatív változásokat okozhat a testben és az agyban. Tudjuk, mely tevékenységek vagy ingerek váltják ki belőlünk a legnagyobb stresszt? Kezdjük azzal, hogy korlátozzuk ezek hatását, majd fokozatosan növeljük az érintkezést velük. Gondoljunk rá úgy, mint agyi edzésre. Apránként megtanítjuk az agyunkat arra, hogy stresszhelyzetben is nyugodt és kiegyensúlyozott maradjon. Ha túlvállaljuk magunkat, könnyen kimerülünk, de ha kisebb adagokban nézünk szembe a kihívásokkal, az növelheti az önbizalmunkat.

Testmozgás és fizikai aktivitás

A mozgás az egyik legjobb dolog, amit az agyunkért tehetünk. A testmozgás fokozza az olyan „jó érzést keltő” neurokémiai anyagok, mint a dopamin és a szerotonin szintjét, amelyek segítenek ellensúlyozni a stressz vagy depresszió negatív hatásait, és hozzájárulnak a hangulat és a memória szabályozásához.

Hangolódjunk rá önmagunkra, és ismerjük fel, ha túl sok a stressz!

Vékony a határ a motiváló és a bénító stressz között. Ha rendszeresen „bejelentkezünk” önmagunkhoz, tudatosan figyelünk a testünk jelzéseire, mindfulness-gyakorlatokat végzünk, és fejlesztjük az önismeretünket, könnyebben felmérhetjük a valós stressz-szintünket, és képesek leszünk felismerni, ha többet már nem tudunk elviselni.

Értékeljük a kihívások leküzdéséhez rendelkezésünkre álló erőforrásokat, és emlékeztessük magunkat erősségeinkre. Figyeljük meg, mikor vagyunk a legjobb formánkban – ez segíthet meghatározni azt a pontot, ahol a teljesítményünk a leghatékonyabb anélkül, hogy túlterhelődnénk.

Alakítsunk ki „stresszfejlesztő” szemléletmódot!

A kutatások azt mutatják, hogy ha megváltoztatjuk a stresszhez való hozzáállásunkat, és lehetőségként tekintünk a fejlődésre, az csökkentheti a depresszió és a szorongás tüneteit, növelheti az energiaszintet, és javíthatja az általános életelégedettséget.

Ne engedjük, hogy a stressz uralja az életünket!

Az élet olyan, amilyen – tele van aggodalmakkal és stresszes eseményekkel. Lehetetlen teljesen eltüntetni a stresszt az életünkből. Ehelyett arra érdemes törekednünk, hogy felismerjük a „produktív” és „kontraproduktív” stresszt, és megtaláljuk, hogyan tudjuk a javunkra fordítani. Ehhez elengedhetetlen, hogy rendszeresen ellenőrizzük a stressz-szintünket, és megakadályozzuk, hogy az átvegye az irányítást az életünk felett.

Ne feledjük: ha a stresszt nem kezeljük, könnyen eluralkodhat rajtunk, és bénítóvá válhat. Ami kezdetben a teljesítmény motorja volt, könnyen olyan gátló tényezővé változhat, ami megakadályoz a céljaink elérésében.

A stressz nem tűnik el az életünkből, de nem is kell hogy ellenség legyen. Ha megtanuljuk felismerni a benne rejlő lehetőségeket, a feszültségből fejlődés, a nyomásból pedig erő születhet.