Karrierváltás mint új fejezet az életünkben – Honnan tudhatjuk, hogy eljött az ideje?

Érezhető jelei vannak, hogy jelenlegi karrierünket ideje magunk mögött hagyni. Lehet, hogy a kiégés szélére sodródtunk, és jelenlegi hivatásunk káros a fizikai és mentális egészségünkre. Az is előfordulhat, hogy már nem élvezzük, pedig egykor kifejezetten örömmel töltött el minket. A karrierváltás gondolata sokunkban szorongást kelthet, hiszen nagy és kockázatos lépésről van szó, ami az egész életünkre kihatással lesz.

A karrierváltást legtöbbször bizonytalanság és vegyes érzelmek övezik. Gyakran tudjuk már, hogy váltani szeretnénk, de fogalmunk sincs, hogyan kezdjünk hozzá, merre induljunk, vagy mire számítsunk. Egyfajta veszteségérzést is átélhetünk ilyenkor: érezhetjük azt, hogy eldobjuk mindazt, amit ezidáig sikerült elérnünk, főleg akkor, ha a váltás hosszú idő után történik, és az adott területen, pozícióban már felmutatható eredményekkel rendelkezünk.

A karrierváltás döntése érthető módon olyasmi, amit nem érdemes félvállról vennünk. Egy új szakma elsajátítása időbe és energiába telik, és helyzetünktől függően az anyagi vonzata is jelentős lehet. Választásunk hatással van arra, hogy mely képességeinket használjuk és fejlesztjük tovább; alakítja, hogy kikkel találkozunk a munkánk során, valamint hogy milyen programok, képzések, lehetőségek és jövőbeli utak válnak elérhetővé számunkra – vagyis formálja az identitásunkat.

Ha a nehézségek és a megválaszolatlan kérdések ellenére úgy döntünk, belevágunk, bizonyosak lehetünk benne, hogy a karrierváltás életre szóló önismereti tapasztalatot jelent.

Cikkünkből kiderül:

1. Mit keresünk a hivatásunkban?
2. Milyen jelek utalhatnak arra, hogy érdemes karriert váltanunk?
3. Hogyan készülhetünk fel a karrierváltásra?

Jelek, hogy ideje váltani

Karrierünknek, munkahelyünknek számos feltételnek meg kell felelnie ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és maradni akarjunk. Ezeket bizonyos mértékig befolyásolja személyiségünk, életmódunk is, a legtöbb ember számára azonban a megélhetés, szakmai és személyes fejlődés mellett fontos, hogy hogyan bánnak vele; milyen a kapcsolat a vezetőséggel és a kollégákkal; érzi-e, hogy része egy közösségnek; és mennyire tud megvalósulni a munka–magánélet egyensúly.

Az alábbi lehetséges okok közül egyszerre több is jelen lehet.

1. Nincs lehetőség a fejlődésre, előrelépésre. Van, hogy az előléptetés kiváló teljesítményünk ellenére sem történik meg, máskor az adott munkahelyen már elértük a legmagasabb betölthető pozíciót. Egy idő után olyan régóta töltjük be ugyanazt a szerepet, hogy az már nem nyújt semmiféle kihívást, és úgy érezzük, nem tudjuk igazán kamatoztatni képességeinket, tudásunkat. Az is problémát jelenthet, amikor egy dinamikusan változó, fejlődő szakmán belül a munkahely nem biztosít olyan képzési lehetőségeket, amelyekkel naprakészek maradhatunk a szükséges képességeket, információkat illetően.
2. Nem becsülnek meg a munkahelyünkön. Ez megnyilvánulhat a pozitív visszajelzés, előléptetés hiányában is, de akkor is érezhetünk így, ha jóllétünk, mentális vagy fizikai egészségünk egyértelműen nem fontos a munkáltató számára. Például ha személyes, családi problémák esetén nem számíthatunk megértésre, támogatásra – legyen szó akár betegségről, gyermekvállalásról vagy halálesetről. A magánélet és a munkahely között erős konfliktus alakulhat ki, amin mi magunk már nem tudunk segíteni (szokásaink átalakításával, nemet mondással, határaink meghúzásának gyakorlásával stb.), a munkáltató pedig nem mutat hajlandóságot, hogy közösen találjunk megoldást a problémára.
3. Mérgező munkahelyi légkör. Ilyenkor többről van szó, mint esetenkénti egyet nem értésről vagy feszültségről. A mérgező munkahely jelei lehetnek: nyílt ellenségesség, kiközösítés és a kapcsolati bántalmazás egyéb formái (pl. hazugságok terjesztése valakiről, bizalom hiánya, kommunikációs problémák kollégák vagy az alkalmazottak és a vezetőség között).
4. Stresszt, kiégést, fizikai vagy mentális kimerülést tapasztalunk a munka miatt. Ennek számos oka lehet, így a már említett megbecsülés érzésének hiánya és a mérgező munkahelyi légkör is. További okok: folyamatos túlórázás; kihívások, amikkel nem tudunk megbirkózni, és amik megnehezítik, hogy jól végezzük a munkánkat (problémás főnök, kollégák, vásárlók). Ide tartozik az is, amikor olyan feladatok ellátására kényszerülünk, amelyek nem tartoznak a szerepkörünkbe; az egyes munkakörök, feladatkörök határainak elmosódása, nem világos, egyértelmű kezelése; kommunikációs problémák, amelyek eredhetnek alkalmatlanságból, vagy lehet szó bizonyos dolgok szándékos elhallgatásáról, az információ átadásának szándékos késleltetéséről. Stressz, szorongás forrásává válhat, ha a munkahelyen nem biztosítják számunkra a megfelelő erőforrásokat, hogy hatékonyan dolgozhassunk. A kialakuló stressz azután családi életünkben konfliktust okozhat; a túlórázásnak, túlzott megfelelni akarásnak pedig a kapcsolatok elhanyagolása is lehet az eredménye, ami szintén kiégést okozhat.
5. Értékeink nem egyeznek a munkáltató értékeivel. A munkahelyen történő változások olyan irányba tartanak, amellyel nem értünk egyet. Olyan döntéseket hoznak, amelyeket nem akarunk támogatni, amelyeknek nem akarunk részesei lenni.
6. Munkánk már nem jelenti azt az örömet, izgalmat, amit korábban. A munka, amit eddig végeztünk, már nem motivál, inspirál minket, vagy értelmetlennek tartjuk, nem vagyunk büszkék rá. Lehet, hogy érdeklődésünk változott, és van egy új szenvedélyünk. Vagy olyasmiről van szó, amiről már régóta álmodozunk, de ezidáig halogattuk vagy helyette egy másik pályát részesítettünk előnyben. Akkor is vágyhatunk valami másra, ha úgy gondoljuk, munkánk során megtanultunk mindent, amit lehetett, bőven szereztünk tapasztalatot, és szeretnénk kipróbálni magunkat valami másban.

Tippek, hogy a karrierváltás könnyebb legyen

1. Találjunk választ a karrierváltáskor felmerülő kérdésekre. Miért szeretnénk váltani? Az okok ismerete segít jobban átlátnunk, milyen irányba érdemes továbblépnünk. Lehet, hogy világos ötletünk van arról, mit szeretnénk, máskor csak annyit tudunk, hogy nem akarjuk azt, ami eddig volt. Több izgalomra vágyunk, változatosabb feladatokra, más képességeink fejlesztésére, másfajta beosztásra? Érdekel egy téma, terület, amibe korábban nem mertünk belevágni? Hobbinkat szeretnénk professzionálisan űzni? Milyen feltételeknek kell hogy megfeleljen új karrierünk? Például mindenképp valami olyasmit szeretnénk csinálni, ami mellett több időt tudunk a családunkkal tölteni? A kérdések tisztázásakor fontos hangsúlyt kap az önismeret is: erősségeink, valamint gyengeségeink listázása.
2. Készüljünk fel, hogy a karrierváltás útja időt, energiát, erőfeszítést és problémák megoldását követeli majd tőlünk. A karrierváltás olyan változás életünkben, amely alapos megfontolást, lehetőségeink mérlegelését igényli. Olyan problémákkal is találkozhatunk, amelyek kreatív gondolkodást, újszerű megoldásokat igényelnek, valamint a komfortzónánkból való kilépést. Ez különösen igaz akkor, ha a korábbitól egy kifejezetten eltérő karrier érdekel minket, illetve ha semmilyen tapasztalatunk nincs az új területen. Egy merőben más szakma más szabályok szerint működik, amelyeket menet közben ismerünk meg. A karrierváltás egy tanulási folyamat, amely során nemcsak egy új szakmát, hanem magát a karrierváltást is tanuljuk. Ez a tapasztalat később is értékes lesz, így fontos, hogy ne csak a végső célt tartsuk szem előtt, hanem a nehézségeket is hasznos tudásként értékeljük.
3. Végezzünk kutatómunkát. Ha még nem tudjuk, milyen irányba induljunk, képességeink, elvárásaink, feltételeink alapján keressünk szakmákat. Nézzünk utána a szakmának, ami felkeltette az érdeklődésünket. Az internet nagy segítségünk lesz: videók, cikkek, interjúk formájában ismerkedhetünk lehetséges karrierünkkel. Elmehetünk előadásokra, megkereshetünk szakmabelieket. A kutatómunka rálátást ad arra, hogy milyen képességekre van szükség az adott területen, milyen lehetőségeket találunk a szakmán belül, milyenek a hosszú távú kilátások, és valóban nekünk való-e az adott karrier.
4. Igazítsuk lehetőségeinkhez a haladásunkat. Nem baj, ha a folyamat lassabb, kisebb lépésekben történik. Például egy képzés vagy egyetemi szak elkezdése életünk közepén nagyobb rugalmasságot, átgondoltabb időkezelést igényelhet, szemben azzal, ha kamaszkorunk végén vágunk bele. A lényeg, hogy elindítsuk a folyamatot, és következetesen haladjunk a cél felé. Készítsünk tervet konkrét, jól követhető célokkal. Milyen lépések szükségesek új karrierünk elkezdéséhez? Milyen módon akarunk tapasztalatot szerezni?
5. Legyünk nyitottak. A karrierváltás vegyes érzelmeket ébreszthet bennünk. Egyrészről izgalommal, lelkesedéssel, optimizmussal, másrészről félelemmel tölthet el minket, hiszen a lehetőségek, tapasztalatok szerzése mellett jelen van a bizonytalanság is: nem tudjuk, mire számítsunk, és csalódás is érhet minket. Ha rosszul viseljük a bizonytalanságot, nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen gyakran nem tudhatjuk, döntéseink milyen eredménnyel járnak, amíg meg nem hoztuk őket. Nem lehetünk biztosak abban sem, hogy elvárásaink teljesülnek. Előfordul, hogy pontosan tudjuk, mit akarunk, de amíg a teljes tervvel nem készültünk el, és minden részletet ki nem dolgoztunk, nem szívesen vágunk bele semmibe. Félelmeink oda is vezethetnek, hogy a kevésbé vágyott, ám biztonságosabb és elérhetőbb utat választjuk a kockázatosabb, de hozzánk közelebb álló döntés helyett. Érdemes megengedni magunknak, hogy tapasztalatokat szerezzünk, és nem elutasítani valamit attól tartva, hogy az adott dolog nem fog az elvárásainknak megfelelni.