#SkinnyTok – Régi ideál új platformon

A testideálok időről időre visszatérnek, és napjainkban ismét a vékonyság a követendő példa. A TikTokon terjedő #skinnytok trend a szélsőségesen sovány testalkatot idealizálja, és azt sugallja, hogy ez az elérendő szépségmérce. Bár a társadalom már próbált túllépni ezen a szélsőséges testideálon, a közösségi média gyorsan terjedő és sokszor rejtett üzenetei révén ez a kép újra és újra megjelenik. Ez fontos kérdéseket vet fel arról, hogyan befolyásolja az online tartalom a testképünket és az önértékelésünket. Cikkünkben körüljárjuk, milyen hatással lehet a közösségi média a testképzavarok kialakulására, és milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy tudatosabban, kiegyensúlyozottabban viszonyuljunk az online térhez.

A ’90-es években a „heroin chic” stílus vált a szépségideál mércéjévé, a beesett arc és a csontsovány testalkat uralta a divatvilágot. Az extrém soványságot a média akkoriban természetesnek és vonzónak állította be, és a tömegkommunikáció fejlődése révén egyre szélesebb közönséghez jutott el. Ez az idealizált testkép azóta sem tűnt el teljesen, ma a közösségi média révén sokkal gyorsabban, burkoltabban és hatékonyabban terjed.

Cikkünkből kiderül:

1. A vékonyság régóta jelen van a szépségideálok között.
2. A közösségi média tartalmai sokszor közvetett módon ösztönöznek a karcsúság elérésére, és hozzájárulnak a testképzavar kialakulásához.
3. A tartalommegosztó felületek önmagukban nem rosszak, a kulcs a tudatos használatban rejlik.
4. Az egyéni felelősség szerepe kiemelkedő: rajtunk is múlik, hogy milyen tartalmat fogyasztunk.

A következő hullám a 2010-es évek elején a Tumblr felületén bontakozott ki, amely egy egész generáció érzésvilágát és önkifejezését határozta meg. A melankólia, az alternatív zene, az önkifejezés és a fájdalom túlromantizált esztétikává olvadt össze. A „heroin chic” helyét átvette a „sad girl” kép: egy vékony, fáradt, étvágytalan lány, aki szenvedését idézeteken, borongós képeken és művésziesen megkomponált vizualitáson keresztül fejezi ki. Bár sokan maguk mögött hagyták már ezt az időszakot, a mentális zavarok – köztük az anorexia és a bulimia – esztétikai életstílusként való ábrázolása maradandó nyomot hagyott. 

Ugyan az elmúlt években a testpozitivitás mozgalom valódi áttörést hozott – kampányok, influenszerek és márkák sokféle testformát jelenítettek meg, ezzel elősegítve az egészséges testkép kialakulását –, de ez nem bizonyult tartósnak. A három évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy bár időnként előtérbe kerülnek egészségesebb testképek és ideálok, a társadalmi diskurzus rendre visszatér a vékonyság – gyakran a kóros vékonyság – dicsőítéséhez. Ez egy olyan közösséget hoz létre újra és újra, amely hozzájárulhat testképzavarok, evészavarok és súlyos önértékelési problémák kialakulásához. A jelenség nemcsak a testünkhöz való viszonyt, hanem az öngondoskodás fogalmát is torzíthatja. Az extrém soványság újra divatba jött, és ez a megszállottság a soványság körül a TikTok-on tért vissza. Természetesen valójában sosem tűnt el.

Sanyargatás új köntösben

A #SkinnyTok a TikTok-on terjedő káros trendek egyike, ahol a túlzott soványságot nemcsak idealizálják, hanem gyakran az önkontroll, fegyelem és sikeresség szimbólumaként ábrázolják. Az ide tartozó videók extrém kalóriamegvonást (akár napi 600-800 kcal), kényszeres edzést, napi többszöri „body check”-et (szerk. testpásztázás) és orthorexiára, anorexiára utaló viselkedésmintákat mutatnak be. Az önsanyargatás, a túlzásba vitt testkontroll és a táplálkozás kényszeres szabályozása vágyott állapotként, felmagasztalva jelenik meg. 

Nem mehetünk el azok mellett a tartalmak mellett sem, amelyek látszólag ártalmatlannak tűnnek – „what I eat in a day” vagy „clean eating”– és nem direkten, de propagálják az evészavarokat, és azt az üzenetet közvetítik, hogy a vékonyság a kulcs a boldogsághoz, a sikerhez és a szerethetőséghez.

Bár a trend üzenete egyértelműen káros, mégis sokakat vonz. Ennek oka gyakran abban rejlik, hogy az emberek – különösen azok, akik magányosnak, kirekesztettnek vagy bizonytalannak érzik magukat – az interneten keresnek közösséget, kapcsolódást és megerősítést. Egy evészavarral vagy testképzavarral küzdő személyben ezek a posztok akár a szolidaritás érzését is kelthetik. A #SkinnyTok sokak számára olyan helynek tűnhet, ahol ezek a bonyolult érzések elismerést nyernek. Egy tér, ahol meg lehet osztani a tapasztalatokat, ki lehet adni a fájdalmat, vagy egyszerűen csak jelen lehet lenni, látni, hogy mások is hasonló nehézségeken mennek keresztül. Ez sokak számára megnyugtató, mert azt az érzést nyújtja, hogy nincsenek egyedül. De ez még nem jelenti azt, hogy biztonságos is.

Hogyan válhat mindez veszélyessé?

Nem véletlenül halljuk egyre gyakrabban, hogy a közösségi média akár káros is lehet, különösen, ha a testképre gyakorolt hatásairól beszélünk. Persze könnyű ezt általánosságként kezelni, hiszen szinte bármire rá lehet sütni, hogy „árthat”, de ebben az esetben konkrét, kutatásokkal alátámasztott összefüggésekről van szó. A veszély nem mindig egyértelmű: sokszor burkoltan fejti ki hatását, ami még kiszolgáltatottabbá teszi az egyént. 

1. Gyors hatás: A negatív hatások azonnal is érvényesülhetnek, főleg a fiatalabbaknál, akiknek testképe és önértékelése még formálódik. Akár már 10 percnyi, soványságot idealizáló tartalom fogyasztása is kimutathatóan csökkentheti a testképpel való elégedetlenséget, és növelheti az evészavarok kialakulásának kockázatát.
2. Társas összehasonlítás: Akik hajlamosak magukat másokhoz hasonlítani, nagyobb arányban számolnak be alacsony önértékelésről, szorongásról, depressziós tünetekről, valamint testképzavarról.
3. Algoritmus: Az algoritmus jelentős szerepet játszik abban, hogy milyen tartalmat látunk. Egyes kutatások szerint akár 4343%-kal több evészavarra hajlamosító videót kínál azoknak a felhasználóknak, akik már korábban is hasonló tartalmakat néztek. A felhasználó könnyen egy szűrőbuborékba (filter bubble) kerülhet, ahonnan egyre nehezebb kiszabadulni.
4. Burkolt üzenet: Az ilyen típusú tartalmak gyakran nem nyíltan propagálják a vékonyságot, hanem wellness, életmódváltás, fitnesz vagy épp önkontroll címkéi mögé rejtőznek.

Így szinte észrevétlenül ivódnak be a mindennapi gondolkodásba, és normalizálják az irreális elvárásokat, miközben azt az illúziót keltik, hogy mindez csak a „tudatosság” vagy az „egészséges életvitel” része.

Digitális öntudat fejlesztése

A social media káros tartalmainak teljes eltüntetése lehetetlen. Ugyan egy-egy ilyen hashtag letiltható, de újabb és más formában visszatérnek. Ugyanúgy a felület használatának tiltása sem a leghatékonyabb megoldás, mert ami tiltott, gyakran még vonzóbbá válik a fiatalok számára. A hangsúlyt nem a korlátozásra, hanem a tudatosság kialakítására kell helyezni. 

A digitális öntudat azt jelenti, hogy képesek vagyunk tudatosan, kritikai gondolkodást alkalmazva értelmezni az online térben látottakat. Felismerjük, hogy a közösségi médiában látható testképek, életmódok és szépségideálok gyakran torzított, szerkesztett vagy mesterségesen beállított képet mutatnak, nem pedig a valóságot.

A digitális öntudat kialakítása minden korosztály számára fontos, az AI gyors térnyerésével pedig még inkább nélkülözhetetlenné válik. A fiatalok azonban fokozottan érzékeny helyzetben vannak, hiszen identitáskeresés közben könnyen hasonlítgatják magukat az online térben megjelenő, „tökéletességet sugalló” idealizált képekhez, ami könnyen alááshatja önértékelésüket, és hozzájárulhat a testképzavarok kialakulásához. A tudatos jelenlét és az önreflexió fejlesztése segíthet egészséges határokat húzni, valamint reálisabb viszonyt kialakítani saját testükkel és értékeikkel. Ehhez olyan eszközöket és szemléletet kell nyújtani számukra, amelyek megerősítik a kritikus gondolkodást és az önismeretet a digitális közegben is.

1. Kritikus gondolkodás erősítése: Az online látott képek sokszor manipuláltak, szerkesztettek, és nem tükrözik a valóságot – ennek tudatosítása elengedhetetlen. Ugyanakkor érdemes az algoritmus működésére is figyelni, hiszen a platform olyan tartalmakat mutat a felhasználónak, amelyek érdekelhetik. Miből tudja ezt az applikáció? Információkat szűr le abból, hogy mit nézünk, mit kedvelünk, mire reagálunk – ezek mind befolyásolják, hogy mit látunk újra és újra.
2. Hasznos tartalmak keresése és követése: Célszerű kikövetni és némítani az olyan profilokat és hashtageket, amelyek rossz érzéseket keltenek, és inkább olyan tartalomkészítőket és oldalakat követni, amelyek az egészséges testképet, önelfogadást, diverzitást és a mentális jóllétet képviselik.
3. Online–offline egyensúly: Előnyös, ha tudatosan csökkentjük az online térben töltött időt, különösen akkor, amikor túlterheltnek érezzük magunkat a folyamatos ingerek és posztok áradata miatt. Ilyenkor helyezzük a hangsúlyt inkább az offline tevékenységekre, mint a sport, a hobbik, az alkotás vagy a társas kapcsolatok, amik valóban feltöltenek, és segítik egy egészségesebb, önazonos énkép kialakulását.
4. Érzelmi tudatosság gyakorlása: Figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat egy-egy tartalom fogyasztása után. Ha negatívan hat hangulatunkra és önértékelésünkre, ajánlott szünetet tartani, vagy ha szükséges, akár ideiglenesen letörölni egy-egy alkalmazást, így segítve a regenerációt és az önreflexiót.
5. Személyes beszélgetések: Érzéseink megosztása – legyen szó szülőkről, barátokról vagy akár szakemberről – segíthet a szorongás, feszültség vagy rossz önértékelés oldásában, mélyebb megértésében, és támogatást nyújthat az önreflexióban, valamint hozzájárulhat a megküzdési stratégiák tudatosításához.

Mit tehetnek a szülők?

Bár a közösségi média negatív hatása a felnőtteket sem kerüli el, de a TikTok felhasználóinak jelentős része a tizenéves korosztályból kerül ki. Ebben a különösen érzékeny életszakaszban, amikor az identitás és az önértékelés még formálódik, a digitális öntudat fejlesztése és a fokozott figyelem rendkívül fontos. A szülők és felnőttek (tanárok, szakemberek) is nagy szerepet játszanak abban, hogy a fiatalok jobban megértsék az online tér működését, és felismerjék annak lehetséges veszélyeit. 

Szülőként nem kell digitális szakértőnek lennünk ahhoz, hogy segítsük gyermekünket a tudatos médiahasználat kialakításában. Már az is sokat számít, ha nyitottan beszélgetünk vele arról, hogy a platformokon megjelenő képek és videók gyakran nem a valóságot tükrözik, hanem egy megszűrt, idealizált világot mutatnak. Nemcsak szabályokkal – amelyeket érdemes a gyerekkel együtt kialakítani – , hanem személyes példamutatással is segíthetünk abban, hogy gyermekünk magabiztosabban és tudatosabban mozogjon a digitális térben, így kevésbé lesz kiszolgáltatott annak káros hatásaival szemben. 

Az ítélkezésmentes, őszinte beszélgetések lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek megfogalmazhassa, mit érez a látott tartalmakkal kapcsolatban – legyen az irigység, szorongás vagy önkritika. A cél nem az, hogy rögtön megcáfoljuk vagy kijavítsuk, hanem hogy meghallgassuk, elfogadjuk az érzéseit, és közösen próbáljuk értelmezni, mi állhat a tartalmak mögött, és megoldást találni az esetlegesen felmerülő problémákra.

Ha a szülő olyan jeleket tapasztal, amelyek evészavarra vagy testképzavarra utalhatnak, érdemes mielőbb pszichológus segítségét kérni. A korai segítségkérés hozzájárul a probléma felismeréséhez és a hatékony támogatáshoz.